Forrás: Heti Válasz

Szőnyi Szilárd, reflektor@hetivalasz.hu

Az MSZP és a Fidesz hasonló, részben Amerikából importált fortélyokkal igyekszik híveit az urnákhoz csalogatni.

A 2006-os választásokon az MSZP és a Fidesz hasonló, részben Amerikából importált fortélyokkal igyekszik híveit az urnákhoz csalogatni. A mozgósítás kulcsfogalmai: szavazóazonosítás, önkéntesek seregei, telefonos kampány. Orbán Viktor vasárnap hirdeti meg minden idők legnagyobb hazai politikai toborzóját, de a szocialisták sem ülnek ölbe tett kézzel.

„Tudta-e: 1771-ben egyetlen szavazaton múlt, hogy az Egyesült Államok hivatalos nyelve ne a német, hanem az angol legyen? Hogy 1801-ben Thomas Jeffersont egy szavazattöbbséggel választották elnöknek? Hogy 1845-ben Texast egyetlen voksnyi többlettel vették fel az amerikai államok sorába? Hogy 1920-ban a nők szavazati joga Tennessee államban egy emberen múlott?” – olvasható egy amerikai választási honlapon. A 2006-os kampányban az ilyenfajta, minden egyes voks értékét hangsúlyozó s főként a pártok saját táborát felrázó érvelésre Magyarországon is számítani kell. A 2002-es, páratlanul kiterjedt mozgósítást követő megmérettetés ugyanis megmutatta: a győzelem alfája – ha nem is ómegája -, hogy a politikai erők legalább saját táborukat felsorakoztassák maguk mellett.

VÁLASZTÁSI MATEMATIKA

Ennek érdekében a 2006-os voksolás előtt a Fidesz és az MSZP is hasonló módszerekhez nyúl. Választási matematikusokat foglalkoztatnak, akik az egyes körzetek korábbi eredményei és más tényezők alapján modellezik, hogy az adott helyen hány voks kell a győzelemhez. Az Egyesült Államokban ez a módszer valóságos tudományággá nőtte ki magát, az elméleteket pedig már a világ több országában aprópénzre váltották. Elkészültek hát azok a számítógépes programok, köztük a mindenütt népszerű szavazónyilvántartó szoftverek. Segítségükkel a megadott szempontok, például életkor, nem és jövedelmi viszonyok alapján listákat lehet készíteni a kívánt választói körről. Amerikában persze mindez könnyebb, hiszen az adatvédelmi törvények lazábbak, sőt a választók maguk jelentkeznek be nyilvánosan egyik vagy másik párt szavazóiként, és kampánycsend sincs. (Heti Válasz, 2002. június 14.)

Utóbbi különbségeket leszámítva Magyarországon is hasznos a szavazók különböző szempontok szerinti nyilvántartása, mely módszert az MSZP vitte tökélyre 2002- ben (lásd keretes írásunkat). „Vagy mi is ezt csináljuk legközelebb, vagy már most keresztet vethetünk a 2006-os választásokra” – fakadt ki lapunknak három éve a Fidesz egyik háttérembere, s a párt tanult is a hibából. Mára a szocialistákéhoz hasonló, piramiselven működő rendszert építettek ki, melynek lényege, hogy minden választókörzetben háromfelé kell osztani a szavazókat. Külön névsorban kell feltüntetni az ellenfél híveit – akikkel legfeljebb annyi dolog lesz, hogy meg kell próbálni otthon tartani őket -, a saját tábort, illetve a bizonytalanokat, de ismerünk olyan választókerületet is, ahol szavazási hajlandóság és pártállás szerint 1-től 5-ig osztályozzák a polgárokat.

A saját tábor listájára körzetenként legalább annyi nevet fel kell vinni, ahányan 2002-ben az adott pártra voksoltak. Ehhez segítséget nyújthat a korábbi és későbbi aláírásgyűjtéseken kialakított névsorok mellett a terepmunka, hiszen egy-egy közösségben nem ördöngösség valakiről kideríteni, hová húz a szíve. Ezért a feladatért a választókerületi kampányfőnökök felelnek, s a rendszer olyan szigorúan épül fel, hogy helyi politikustársaik nincsenek is feltétlenül beavatva a terepmunka részletkérdéseibe. „Olyanok vagyunk, mint egy autókereskedés: a kampányfőnök a szerelő, én pedig értékesítem a járművet, és nem kell minden műszaki problémához értenem” – summázta a Heti Válasznak Beke Pál, a Fidesz józsefvárosi választókerületi elnöke.

HALLÓ, ITT GYURCSÁNY!

A politikai PR őshazájában, az Egyesült Államokban a mozgósítás legfőbb eszköze az 1940-es években a rádió, a hatvanas években a tévé volt. A nyolcvanas évekre helyüket átvették a választóknak írt levelek; a kilencvenes években a telefon jött divatba, az új évezredben pedig előretört az internet és a személyes kapcsolatfelvétel. Magyarországra némi késéssel érkeznek meg e módszerek, ennek megfelelően 2006 egyik fő újdonsága a politikusi telefonhívás lesz. (A világhálós, e-mailes kampány a gyér internetellátottság miatt korlátozott mértékben, főként a fiatalok körében hozhat sikereket.)

Már eddig is volt rá példa, hogy Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc távbeszélőn kereste a kapcsolatot a választókkal, ám ezek a hívások előre rögzített üzenetek voltak. A mostani választás annyiban lesz más, hogy mindkét nagy párt tanulmányozta a George Bush amerikai elnök tavalyi újraválasztásához vezető tényezőket, például azt, hogy az élő beszéd jóval célravezetőbb. A republikánus aktivisták ezért több százezer választót hívtak fel telefonon, hogy pártjuk támogatására buzdítsanak, vagy magukat egy független szervezet képviselőjének kiadva mindössze az állampolgári jogok gyakorlását kérjék – persze csak azoktól, akiket nyilvántartásuk szerint támogatóiknak tudhattak. Bár vannak, akik vitatják a módszer hatékonyságát, a felmérések szerint minden ezer hívással átlagosan 40-50 új szavazót lehet nyerni, ami egy szoros körzetben akár sorsdöntő is lehet.

Hamarosan Magyarországon is gyakoriak lesznek az ilyen telefonhívások – ehhez és a további feladatokhoz soha nem látott méretű háttércsapatokra lesz szükség. Míg az Egyesült Államokban a tavalyi kampányban a demokraták 250 ezer, a republikánusok négyszer annyi aktivistát vetettek be, minálunk eddig csak tízezrekben lehetett mérni a két nagy párt mögötti politikai fegyverhordozók számát. Hogy ezen változtasson, Orbán Viktor a Fidesz november 6-i szövetségi gyűlésén jelenti be minden idők legnagyobb hazai önkéntestoborzó akcióját, amellyel információink szerint azt kívánják elérni, hogy a 176 választókerület mindegyikében ötszáz aktivista dolgozzon a győzelemért. (A gyűlés másik programpontja a három lábon álló Változás „projekt” meghirdetése lesz. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: „Vannak rossz dolgok, amelyeken változtatni kell, vannak hibák, amelyeket nem szabad többször elkövetni, és vannak jó dolgok, amelyeket folytatni kell. Mi most erre szeretnénk szövetséget kötni az emberekkel.”)

JOGI INGOVÁNY

A szocialisták kampányának egyik felelőse szerint képtelenség közel százezer önkéntest összegyűjteni a kampányfeladatokra – igaz, mint hozzátette, hamarosan ők is toborzásra adják a fejüket, akár újsághirdetésben is. Amint pedig Kiss Józseftől, a Fejér megyei hetedik választókerület szocialista elnökétől, a www.valasztas2006.com című MSZP-honlap gazdájától megtudtuk, kezdeményezése szintén a párt támogatóinak kapcsolattartását és a politikai karrierre – például 2006 őszén önkormányzati képviselőjelöltségre – vágyó vagy csak lelkesedésből segítő fiatalok verbuválását szolgálja. Feladat pedig lesz bőven, hiszen 10-10 ezer csak azon ellenőröknek a száma, akiket a két nagy pártnak delegálnia kell a szavazókörökbe, nem is beszélve a szórólaposztással, utcai kitelepüléssel és a választók egyéb „rajtaütésszerű” megkörnyékezésével járó terepmunkáról.

A szavazók azonosítása és mozgósítása azonban jogilag ingoványos terepen történik. Az A párt például már most tudni véli, hogy ellenfelének aktivistái közvélemény-kutatónak álcázva mérik fel egy-egy település politikai színezetét, B párt meg azt gyanítja, hogy vetélytársa a személyes adatokkal való visszaélésre, mi több, a kampánycsend idején történő mozgósításra készül. Ennek megfelelően a riválisok árgus szemmel figyelik majd egymást, aminek következtében a szocialisták lapunknak megnyíló kam- pányemberei minden korábbinál nagyobb mértékű választási panaszáradatra számítanak az urnazárások után. Persze nem lesz majd egyszerű igazságot tenni. Választójogi szakértő legyen ugyanis a talpán, aki el tudja dönteni, hogy mondjuk a voksolás vasárnapján érkező, szavazásra buzdító telefonhívások meddig számítanak baráti figyelmeztetésnek, és honnantól tekintendők előre megfontolt szándékkal, különös körültekintéssel elkövetett pártszerű, tehát büntetendő cselekedetnek.

MOZGÓSÁTÁS SZOCIALISTA MÓDRA

Miután a közvélemény-kutatások 2001 őszén a Fidesz győzelmét vetítették előre, a szocialisták belátták, hogy hagyományos eszközökkel nem tudnak további szavazatokat gyűjteni. Az MSZP több tízezer aktivistája ezért azon kezdett dolgozni, hogy minél nagyobb számban mozgósítsa a párt törzsszavazóit. Listát kellett összeállítaniuk az iskolákról, kórházakról, templomokról, az intézmények vezetőiről, a helyi médiumok szerkesztőiről. A választókerület térképén fel kellett tüntetni a voksolásra jogosultak számát, és kor, foglalkozás, nem szerint jelezni az 1998-as választások szavazati mintáját, arányait. (Heti Válasz, 2002. július 19. és 26.) Míg a Fidesz hagyományos harcot vívott, a szocialisták „kontaktmarketingben” utaztak, s híveiket a legszemélyesebben szólították meg. Amikor például Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként hárommillió levelet küldött a szavazóknak, testreszabott üzenetet kaptak az első választók, a 35 év alattiak, a 35-50 év közöttiek és az 50 év felettiek, a budapestiek, a vidéki városban, illetve falun élők.

Csak a szavazóköri kampánycsapatok révén lehet fenntartani a kapcsolatot a választókkal; ez igaz a kampányidőszakban, „illetve a választás napján, amikor mozgósítjuk támogatóinkat a szavazóurnákhoz” – olvasni az utalást a voksolás napjára tervezett mozgósításra a Ron Werber által készített stratégiában. A szervezett kampánycsendsértés gyanúja azonban csak a választás után fogalmazódott meg. Ezzel kapcsolatban Baja Ferenc, az MSZP kampányának akkori irányítója három éve azt mondta lapunknak: „Amikor Ron Werber a stratégiát írta, nem volt tisztában a hazai törvényekkel. Mi észleltük a hibát, s utasítást adtam az aktivistáknak, hogy a szavazás napján ne csináljanak semmit.” (A szöveg ugyanakkor 2001. októberi keltezésű. Ekkor Werber már hónapok óta dolgozott Magyarországon, sőt az MTI archívuma szerint az MSZP 1994-ben is tanácsadójaként mutatta be az izraeli szakembert. Nehezen hihető, hogy 2001 őszére ne ismerkedett volna meg a jogszabályokkal.)

Ron Werber idén februárban a budapesti Zsigmond Király Főiskolán tartott előadásában beszélt először – és utoljára – nyilvánosan az MSZP kampányának kulisszatitkairól. „Nagyfokú fegyelmezettség és rengeteg idő kell ahhoz, hogy egy párt a szavazóinak névsorából hatékony adatbázist állítson össze; két olyan dolog, amely 2001-2002-ben nem volt az MSZP sajátja. A választási listák körüli legendákat a Fidesz, illetve a szocialista párt néhány nagyokosa gyártotta, utóbbiak azt a látszatot kívánták kelteni, hogy jól értik a modern kampányolás lényegét. Ilyen, a gyakorlatban használható hatékony adatbázis azonban jobbára csak elméletben létezett” – Werber e szavakkal igyekezett eloszlatni a 2002-es kampány körüli mítoszt.

S hogy igazat beszélt-e, vagy csak kisebbíteni akarta a gyanú szerint illegális adatbázisok jelentőségét, nem tudni. Egy biztos: szerinte az MSZP a sikeres mozgósítást három tényezőnek köszönhette. Az önkéntesek lelkesedésének, mely abból a meggyőződésükből fakadt, hogy a közvélemény-kutatások, sőt egyes szocialista politikusok borúlátása ellenére ellenfelük legyőzhető, valamint annak a világos munkatervnek, mellyel közvetlen kapcsolatba kerülhettek a választókkal. „2006-ban is az a párt fog győzni, amely figyelmét a törzsszavazóira összpontosítja, és legalább 80-85 százalékukat az urnákhoz viszi – a saját tábor lelkesedése láttán pedig majd a bizonytalanok egy része is melléjük áll. Ehhez viszont az kell, hogy a párt politikusai is lelkesedést mutassanak, mert anélkül nehéz volna az önkénteseket, rajtuk keresztül pedig a választókat tűzbe hozni” – fejtette ki Ron Werber.

ÖNKÉNTESTESZT

A nagy toborzások évadján a Heti Válasz utánajárt, miként fogadják Budapesten az MSZP-nél és a Fidesznél az önkéntes munkára „utcáról” jelentkező aktivistákat. Elsőként, találomra, a szocialisták XII. kerületi irodájában kopogtattunk, ahol telefonon, majd két nap múlva személyesen konzultáltunk a Fiatal Baloldal helyi elnökével, Tiner Györggyel. Ő először azt firtatta, miért akarunk segíteni, mire azt a magyarázatot adtuk, hogy nem kívánjuk tétlenül nézni a szélsőjobboldal előretörését. Erre figyelmeztetett, hogy csak ne nagyon bántsuk a radikálisokat, mert Csurkáék fontos küldetést teljesítenek: velük kiválóan sakkban lehet tartani a Fideszt. Ezután a feladatok iránt érdeklődtünk. Szervezhetünk rendezvényeket, segíthetünk a nyugdíjasklubban – ismertette a politikus a lehetőségeket, mire azt feleltük: ezt még át kell gondolnunk, mert most a továbbtanulásra kell összpontosítanunk. Neki erre is volt egy jó ötlete: mint értésünkre adta, egyszerűbb lenne a dolgunk, ha belépnénk a pártba, mert úgy könnyedén bekerülhetnénk a Zsigmond Király Főiskolára.

Ezután a XII. kerületi Fidesznél folytattuk, ahol az ügyintéző nem sokat kérdezősködött, hamar a kezünkbe nyomott egy köteg szórólapot Mentsétek meg a Városmajort! címmel, illetve a Reform magazin nyári, gyurcsányos különszámainak példányait, amelyeket a kerületben kellene osztogatnunk. Amikor rákérdeztünk, hogy mivel lehetnénk még a párt szolgálatára, a hölgy biztosított: nagy szükség lesz ránk a kampányban.

Innen átugrottunk a Fidesz Szentkirályi utcai székházába, ahol viszont a portás nem tudott útbaigazítani. Gondoltuk, nem is maradunk tovább – ám alighogy kiértünk az utcára, egy férfi utánunk szaladt, mondván, meghallotta párbeszédünket, és majd ő a kezébe veszi az ügyünket. Mint megtudtuk tőle, legjobb, ha kezdésként belépünk a Fidelitasba, majd lehívott egy hölgyet a kampánystábból, aki konkrétumot nem árult el, de éreztette, jó helyünk lenne közöttük. Megadta még a kampánycsapat elérhetőségét, mondván, ott részletes információkat kapunk. Fel is tárcsáztuk a telefonszámot, és Király Nórától arról értesültünk: az országban folyamatosak a rendezvények, legközelebb például Debrecenben, ezek szervezésében kellene segítenünk.

Végezetül a szocialisták Köztársaság téri székháza felé vettük az irányt. Ott egy kedves hölgy fogadott az ügyfélszolgálaton, aki érdeklődésünkre felvidulva mondta: eddig még nem volt rá példa, hogy valaki ilyen ügyben keresse, így nem is tud segíteni. Azt viszont megígérte, hogy két héten belül személyesen jár utána ügyünknek, és biztosított, hogy ki sem adja a kezéből a dolgot, hiszen most már kíváncsi, milyen lehetőségek vannak. Búcsúzásként azon lelkendezett, hogy ha hozzánk hasonló fiatalok elegendő számban jelentkeznek önkéntesnek, akkor a szocialisták végre talán fel tudják venni a versenyt Orbán ifjoncaival. Ebben maradtunk.

B. K. A.

reflektor@hetivalasz.hu