avagy: egy „méltatlan helyzet” anatómiája
Seres László 2005. október 26. 13:15
A szeptember 11-e utáni magyar reakciókról hetek óta futó szappanopera ott tart, hogy a külügyi bizottság SZDSZ-es alelnöke felkérte a külügyminisztert: hozza nyilvánosságra azt a jelentést, amit a washingtoni exnagykövet készített az ügyről a mostani kormány számára. Amerika akkor tényleg többet várt Orbántól, de azért lássuk be: műbalhéról van szó.
Mint arról beszámoltunk, az egész ügy Gyurcsány legutóbbi amerikai útja után jött elő: a kormányfő a parlamentben a Fidesz szemére vetette, hogy szeptember 11-e után nem határolódott el eléggé „saját radikálisaitól”. A kormányfő ezalatt Csurka Istvánt értette, és valószínűleg akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha az egész, ebből keletkezett vihart ide vezetjük vissza: Gyurcsány eggyel többször a szélsőjobbhoz akarja kötni a Fideszt. A kormányszóvivő közben maga is elismerte, hogy a témát nem Bush elnök, hanem („minden bizonnyal” Bush magyar belpolitikát firtató kérdésére) Gyurcsány hozta fel Washingtonban.
„Támadás a szabad világ ellen” Itt végződik a velejéig bel- és kampánypolitikai történet, és itt kezdődik a sokkal relevánsabb (politikusaink szavahihetőségét érintő, kulturális és morális) történet. Eörsi Mátyás, a parlament külügyi bizottságának SZDSZ-es alelnöke azért kezdeményezte a Jeszenszky-dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, mert úgy ítélte meg, hogy „méltatlanná vált a vita az Egyesült Államok és a Fidesz kapcsolatáról”.
Akkor a méltatlan helyzetről, sorjában. Megdőlt az a kormányfői állítás, hogy Washington még mindig nem felejtette el, hogy Orbán nem határolódott el Csurka Istvántól. Gyurcsány Ferenc az amerikaiak attitüdjét tisztázandó, felkérte Orbán Viktort, hogy járuljon hozzá a magyar nagyköveti táviratok titkosságának felodásához.
Szubjektív tájékoztató
A Fidesz elnöke azonban joggal közölte, hogy ez a külügyi tárca vezetőjének kompetenciája. Ezek után tegnap felkerült egy összeollózott anyag a magyar külügy honlapjára, „Tájékoztató a magyar-amerikai kapcsolatok alakulásáról 2001/2002-ben” címmel, Bársony András politikai államtitkár tollából, aki szerint „Magyarország több szempontból is kritika tárgyává vált” szeptember 11. után.
Bush és Orbán, 2004-ben (fotó: snapsoid.com) A külügyi államtitkár szerint „rendkívül súlyos bírálatot váltott ki Washingtonban, hogy Orbán Viktor kormányfő nem határolódott el személyesen Csurka István akkori parlamenti megnyilvánulásától, amelyben a terrorcselekményekért az amerikai globális politikát is felelőssé tette.”
Bársony azt írja: az egyik, szeptember 26-i Jeszenszky-távirat beszámol arról, hogy „az első figyelmeztető jelzés a Nemzetbiztonsági Tanács egyik magas rangú illetékesétől érkezett. (…) Ebben megfogalmazódik, hogy megváltozott a magyar miniszterelnök megítélése az elnök környezetében, mert szerintük „pragmatista, értékeit hatalmi megfontolásoknak szükség szerint alárendelő politikussal van dolguk.” Holott Bush még nem is látta Orbánt egy nemzeti konzultációs faluparlamenten.
Negatív kategória?
A külügy honlapjának írása szerint „a szeptember 11-i terrorcselekmények utáni Csurka-nyilatkozatokkal kapcsolatban hiányzott kormányfői megszólalás megerősítette a republikánus vezetésben azt a benyomást, hogy a magyar miniszterelnök számára a belpolitikai megfontolások, s konkrétan a jövő évi választások megnyerése bír abszolút prioritással, s ennek minden mást kész alárendelni”. Bársony oda konkludál, hogy „a washingtoni adminisztráció szemében Magyarország rendkívül negatív kategóriába került”.
Csurka: Amerika maga tehet róla
Ugyancsak Jeszenszky Géza nagykövet számolt be egy 2002. január 11-i táviratban arról, hogy – számos ok mellett – Bush elnök emiatt sem kívánta fogadni a 2002-es választások előtt az Egyesült Államokba utazó Orbán Viktort. Ezt Hárs Gábor, az MSZP-frakció külügyi munkacsoportjának tagja „retorziónak” nevezte. Maga Jeszenszky pedig „manipulatív politikai pamfletnek” minősítette Bársony tájékoztatóját.
A Fidesz pedig napok óta egy 2002 tavaszán írt Bush-levelet lobogtat, amelyben az elnök Bush elnök megköszöni Orbán Viktor „szilárd támogatását” a terrorizmus elleni harcban és a magyar-amerikai kapcsolatok építésében végzett négyéves munkáját.
Maradnak a száraz tények: a szeptember 11-i terrortámadás után az Orbán-kormány kétszer is szolidaritását fejezi ki a megtámadott nemzettel. A merényletek napján Berlinben tartózkodó miniszterelnök rögtönzött sajtótájékoztatóján közli: „A terrortámadás az egész szabad világ ellen, így Magyarország ellen is irányul, már csak azért is, mert az Egyesült Államok a NATO-n belül Magyarország katonai szövetségese.”
Határozott határozat
A Miniszterelnöki Hivatal aznapi közleménye szerint „a magyar kormány megdöbbenéssel értesült az Amerikai Egyesült Államok több városa és intézménye, valamint a békés polgári lakosság ellen intézett terrorakciókról.” Még aznap ülésezik a nemzetbiztonsági kabinet, utána a miniszterelnök újra részvétét nyilvánítja az amerikai népnek, és segítséget ígér Bushnak az életmentésben.
Amerika máig miatta neheztel? (fotó: MTI)
Szeptember 13-án megkezdődik Csurka István hosszú menetelése a média intézményrendszerében. A lényeg: „Mély részvéttel vagyunk az ártatlan áldozatok iránt (…), azonban felelősséget érte az amerikai globalista politikának is viselnie kell. Az, ami Palesztinában és Izraelben történik, meg ami az egész világon, a globalizmus féktelen előrenyomulása, bizony egyenes következményként vonta maga után mindezt. (…) A világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk rótt megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszervű népirtást”.
Sehol nem szokás?
Orbán valóban nem szól erről a Szaddám- és Le Pen-ízű megnyilatkozásról, de egy héttel a terrortámadás után a kormány határozati javaslatot nyújt be az Országgyűlésben. A határozat elítél minden olyan megnyilatkozást, amely „az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokokat próbál keresni e barbár cselekedetre”.
Kérdésünkre Orbán Viktor egyik korábbi munkatársa elmondta: Orbánnak nem kellett külön elhatárolódnia egy kis ellenzéki párt vezetőjétől, ez sehol nem szokás szerinte. (A Csurka-nyomulástól elhatárolódott azonban Martonyi János, Kövér László és Torgyán József is).
Gyurcsány és Orbán: miben értenek még egyet?
Hogy ezután pontosan mi történik a Bush-adminisztrációban, nem tudjuk. 2002. február 9-én azonban arról számol be a Népszabadság, hogy Orbán Viktor Bostonban „a NATO és az európai politika szempontjából fontos javaslatok megtételére készül”, ám nem megy Washingtonba, mivel Bushék nem fogadják: „Az USA vezető köreiben felrótták Orbánnak, hogy nem elég határozottan határolódott el Csurka István Amerika-ellenes kirohanásaitól az Egyesült Államokat ért tavaly szeptember 11-i támadás után.” A lap szerint felrótták Orbánnak a státuskérdést, az antiszemita jelenségek helytelen kezelését, valamint az Orbán-kormány Európai Unióval kapcsolatos „felemás álláspontját” („az EU-n kívül is van élet”).
Gereben István, a neves, Egyesült Államokban élő magyar személyiség is úgy nyilatkozott a minap: az elhatárolódás hiányát nagyon rossz néven vette a Bush-kormány. „Az a két hét, ami a New York-i tragédia és a magyar parlament nyilatkozata között eltelt, keserű szájízt hagyott mindnyájunkban, akik több emberséget vártunk szülőhazánk politikusaitól. Sok – és nem csak amerikai részről – elhangzott ösztönzés a Csurka-nyilatkozattól történő azonnali, határozott, névvel megjelölt elhatárolódás szükségességére hívta fel az érdekeltek figyelmét, ez az igény azonban két hétig válasz nélkül maradt.”
Itt tartunk most.
