Forrás: ÉS

Ungvári Tamás

Nobel-politika

Jó reggelt Pinter úr, a stockholmi hivatalos internetállomásról beszélek. Bizonyára tudja már, hogy önnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Igen, igen, felelte Pinter. Meg vagyok hatva. Mégis mondana valamit? Erősködött a hang. Pinteré elhaló volt, nyelőcsőrákkal operálták néhány esztendeje. Majd elmondom Stockholmban, mondta Pinter.

Nem fordítottam szó szerint a Nobel-díj-bizottság hivatalos honlapjának interjúját, mert még a szó szerinti fordítás is meghamisítaná az eredetit. Pinter ötvenedik születésnapját kollégái kétperces néma hallgatással ünnepelték. Azzal érveltek, hogy szövegeiben a szünet és a csend mesteri felhasználása avatta őt a kortárs világirodalom mesterévé. A Régi idők című darabjának magyar fordítását bekérte tőlem, holott nem beszél magyarul. Egy munkatársa segítségével azonban ellenőrizte, ha mást nem, a csendet. A három pontokat a szövegben. Pinter internetoldalán ott van mindenki felsorolva, aki a drámáit fordította, rendezte. Van Pinter-folyóirat a floridai Tampa egyetemének gondozásában és a BBC hangarchívuma számos előadásból kínál letölthető részleteket.

Az idei irodalmi Nobel-díj bejelentése teljes hetet késett. Amerikai egyetemeken irodalomprofesszorok az esélyeket mérlegelve góltotót játszottak a növendékeikkel. Szíriai költő? A török Pamuk, akit most bíróság elé citálnak, mert elismerte az örmény genocídiumot?

Támpont nélkül maradtak az elemzők? Nem egészen. A Nobel-békedíj odaítélése – Mohamed El Baradeinek, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetőjének – azt sugallta, hogy a stockholmi bizottságok olyan emberre voksoltak, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetében szembeszállt az amerikai kormány véleményével a tömegpusztító fegyverek ügyében.

Cynthia Ozick, Philip Roth – amerikai írók – a jelenlegi politikai helyzetben esélytelenek. Társadalomkritikus szerzők ugyan, de politikailag elkötelezetlenek. Harold Pinter azonban abszurd drámák szerzőjéből a háborúellenesség egyik prófétája lett.

Az Akadémia hivatalos indoklása egyebek között dicséretre méltónak tartotta, hogy Pinter „a fenyegetés és igazságtalanság” szorgos elemzője és 1973 óta „az emberi jogok harcosa”, aki nem rest „vitatott állásfoglalásokra”. Pinter stockholmi beszéde szolgálhat majd némi meglepetéssel. Huszonkilenc darabot írtam, nyilatkozta Pinter, nem elég ez? Mostantól politikával foglalkozom. Azzal foglalkozik immár 1973 óta. Chile és Nicaragua ügyében éppoly antiamerikánus szenvedéllyel vetette magát a küzdelembe, mint a Perzsa-öbölben indított két háború alkalmából. Gyenge hangon, de erős szívvel lépett az alsóház politikusai elé 2002-ben. Bush, mint ismeretes, az iraki tömegpusztító fegyverekkel érvelt. Pinter őt idézte. „Azt mondta Bush, hogy „nem engedhetjük meg, hogy a világ legszörnyűbb fegyverei a világ legszörnyűbb vezetőjének kezében legyenek.” Egyetértünk. Nézz a tükörbe, öcsi. Te vagy az.”

Harold Pinternek báróságot ajánlott John Major konzervatív kormányfő. Sir Harold… Ezt viszszautasította a szegény londoni zsidó szabó fia. A Hyde Park hordóin alighanem jobban érzi magát, mint őlordságaik között. A londoni Blitz, azaz bombázás alatt fiatal kamaszként kitelepítették. A háború végeztével saját szemével vehette szemügyre a pusztítást. Ezt sohasem felejtette el. Pacifizmusa így lett határtalan és válogatás nélküli. Harold Pinter nemcsak Bush, hanem Clinton kihívója is volt. Ellenezte a szerbiai bombázást, később elvállalta a Szlobodan Milosevics védelmére alakult nemzetközi bizottság tagságát.

Ennyire? Ennyire. Pinter érve az, hogy ezt a bizottságot az amerikai Külügyminisztérium ösztönzésére hozták létre.

Ünneprontás lenne most ezzel vitatkozni. Harold Pinter érdemes szerző, szenvedélyes politikus. Drámai életművét és drámai kihívásokban sem szűkölködő politikáját jutalmazták most irodalmi Nobel-díjjal.

Ungvári Tamás

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 42. szám