Forrás: Magyar Hírlap

1919 őszén a nyolc bajtársi egyesületből létrejött ifjúsági szövetség vette fel a Turul nevet. A politikai nosztalgia tárgya ma ez a mozgalom s nem a totemállat

Zilahy úr, bevallom, az Ön írói munkássága nem késztetne levélírásra, de hírlapi cikkei közt rábukkantam egy opusra, amelyik 1932 nyarán a turulmadár nevét viselő ifjúsági szövetséget piszkálja, mondván: „Többirányú fogalomzavarban szenved s ezt a fogalomzavart mindjárt mintha a turul szó jelképezné.” Ön még az ősi totemállattal kapcsolatban is a történész Szabó Károlyt idézi, aki szerint a turul nem sólyom, hanem a (nem éppen vonzó) karvallyal azonos, és Gombocz Zoltán nyelvészre hivatkozik, aki úgy látta: „A magyar mitológia, amely büszke sasnak képzeli és ábrázolja a turult, egy homályos értelmű latin mondat áldozata, mely Kézai Simon krónikájában található. A turul nem sas, hanem – daru.” Szabó és Gombocz persze nímandok a turulredivivust szorgalmazó jobboldaliakhoz képest, de az Ön cikkeiben nem is ez a legvérlázítóbb, hanem azok a megjegyzései, melyek azt hitetnék el, hogy a Turul már nem az, ami régebben volt, amikor „a forradalmak utáni évek éjszakáit a néma libasorban felvonuló tányérsapkás diákok nyugtalanították”, hiszen „mostani vezérei nem tányérsapkában és vasbottal” látogatták meg a Magyarország szerkesztőségében, és fura módon még a velük folytatott beszélgetésből is ezt idézi: „Nem foglalkozunk politikával.” Egészen olyan ez, mintha a Turul szélsőjobboldalisága iránt akarna kételyeket ébreszteni, innen pedig már csak egy lépés, ami Turul-ügyben ma zajlik, amikor mások – megengedem, más célzattal – szintén ezt próbálják tagadni. Mint a Magyar Nemzet 2005. október 6-án: „Mi köze a nácizmusnak az ősi magyar mitológia turulmadarához?” Olyan védőügyvéd magatartását idézi a kérdés, aki nem azért áll védence mellé, mert az illető az, aki, hanem épp ellenkezőleg: mert nem lett az, nem lett semmi. A Turulra vonatkoztatva: a szövetség egész 1919 és 1944 közti működése – a szélsőjobb szempontjából – nulla.

Arra tudniillik szót vesztegetni is kár, hogy nem a Turulról mint mozgalomról, hanem az ősi totemállatról volna szó. A turul, mint afféle kis magyar főnix, a millenniumi műhazafiság lángjában kelt életre, addig viszont annyira nem érdekelt senkit, hogy dr. Wekerle László 1887-es Egyetemes Ismerettárában maga a turul szó sem fordul elő. 1919 őszén, mikor a nyolc bajtársi egyesületből létrejött ifjúsági szövetség vette fel a Turul nevet, a szó ideológiai jelentéssel telítődött, s huszonöt év alatt „átment” a köztudatba. A politikai nosztalgia tárgya ma ez a mozgalom s nem a totemállat, illetőleg utóbbi azért, mert ahhoz a mozgalomhoz kapcsolódott, melynek 1922 decemberi követtáborán leszögezték: tűrhetetlen, hogy „a magyar faji öntudat lüktetésének központjai, az egyetemek és főiskolák továbbra is tanyái legyenek egy idegen fajnak”. S aki azt kérdi, mi köze mindennek a nácizmushoz, vegye tekintetbe, hogy 1922-ben a náci szó még ki sem volt találva, Európa első „nürnbergi” törvénye, a numerus clausus, mégis nálunk született meg, és a Turul nemcsak a létrehozásáért küzdött, de azt sem tűrte el, hogy a kormány (nyugati nyomásra) enyhíteni próbálja. Nem az elnevezés a fontos hát, hanem az, amivel Héjjas Iván joggal büszkélkedett 1938 áprilisában: „elsőként hoztuk világra, Hitlert és Mussolinit megelőzve, a jobboldali ideológiát”, s hozzátehette volna: a módszerek terén is megelőztük a kora nácizmus harci technikáit. A Turul az egyetemekről a szó szoros értelmében kiverte a zsidó diákokat (Göndör Bertalan festőt, az Iparművészeti Főiskola hallgatóját például 1927 októberében fizikai erőszakkal távolították el az épületből). 1933-ban Debrecenben üzletek és lakások ablakait törték be, és a „Le a zsidókkal” jelszót kiabálták. A szegedi szervezet elvi harcot hirdetett „a konszolidáció meghunyászkodása ellen”. Pécsett, 1937 februárjában az éppen doktorrá avatandó zsidó hallgatókat verték meg a turulisták. Mi több, nem érték be a numerus claususszal sem: 1940 decemberében már a numerus nullust követelték. Hát kérdés lehet ezek után, hogy mi közük a nácizmushoz?

Vajon véletlen, hogy 1936-ban épp a Turul kecskeméti dísztáborában fejtette ki Milotay István: „Mussolini, Hitler, Pilsudszki példájából kell tanulnunk, hogy a magyar történelmi hivatáshoz szabva átvegyük azt, ami nekünk megfelel. Azoktól kell tanulnunk, akik megmutatták, hogyan lehet nemzeteket egyetlen férfi akaratának erejével felemelni!” S ami nélkül az „egyetlen férfi” akarata ma sem érvényesülhet, arra is egy Turul-vitanapon, 1936 októberében mutatott rá Rajniss Ferenc: „A mai fiatalságnak a túlzott meditálás helyett dinamikusan kellene RÁKÉNYSZERÁTENI akaratát erre az országra.” Tagadhatja-e a Turul és a nácizmus mély, bensőséges kapcsolatát, aki ismeri Új márciusi pontok című programjukat, mely már 1937-ben efféléket tűzött ki célul: „Kivánjuk a zsidóság faji kisebbséggé nyilvánítását, a fajjá nyilvánított zsidósággal a vegyes házasságok megszüntetését, a zsidó névmagyarosítások megtiltását, a kötelező munkaszolgálat bevezetését, minden baloldali párt és szakszervezet feloszlatását.”

Nyolc évvel az Ön próbálkozása után, Zilahy úr, megint akadtak, akik a Turul jobboldali elkötelezettségét próbálták kétségbe vonni, és mi történt? A fővezérség parancs formájában küldte szét állásfoglalását a lapoknak, ezzel a címmel: „Válasz azoknak, akik a Turul balratolódásáról fecsegnek” (Nemzetőr, 1940. jún. 15.). A szöveg nemcsak deklarálta, de konkretizálta is, miért képtelenség a balratolódás: „Mi teljes és tökéletes rendszerváltást követelünk, a zsidókérdés gyökeres és végleges megoldását, a zsidó és félzsidó liberális lapok kiirtását.” (Lám, még a „kiirtás” szó is akármelyik náci szótárba beleillik.) Vajon beszélt volna Jaross Andor „a turulista gondolat bajtársias melegéről” (Nemzetőr, 1940. okt. 14.), ha nem teheti hozzá, hogy „ezek az eszmék”, a Turul eszméi, „nem újak, a nemzetiszocializmus világnézeti eszmeköréből származnak”? S végül az 1944. június 26-án megválasztott utolsó Turul-fővezér, Salló János mi másért mondta volna, hogy „egyforma szeretettel vezetem a bajtársakat, tekintet nélkül arra, hogy a Turulon kívüli politikai működésüket a Nyilaskeresztes Párt, a Magyar Megújulás Pártja vagy a Magyar Nemzetiszocialista Párt keretében végzik”, ha nem azért, hogy „közüket” a nácizmushoz 2005-ben se lehessen kétségbe vonni?

Nyerges András író