Forrás: Magyar Hírlap

Ha a palesztinok képtelenek rendet tartani a parányi Gázai övezetben, mire föl követelnek vissza újabb területeket? Miféle államot akarnak?

Ha ez így megy tovább, a palesztin vezetők a végén még visszasírják az izraelieket.

Na jó, azt talán mégse. Az viszont nem túlzás, hogy amióta véget ért a Gázai övezet négy évtizedes megszállása, hiányzik nekik a jól bevált ellenség, akit minden bajért, nyomorúságért okolni lehet. Most bizonyítaniuk kellene ország-világ előtt, hogy képesek felelősen intézni a saját ügyeiket.

Amikor három hete az utolsó izraeli katona elhagyta Gázát, álarcos militánsok lövöldözve masíroztak az utcákon – ők mindig ezt csinálják, akár ünnepelnek, akár gyászolnak. A kiürített zsidó telepeket fosztogatók lepték el, pedig a kivonulók nem sok használhatót hagytak hátra. Azóta mindennaposak a palesztin frakciók fegyveres összecsapásai, követni sem egyszerű, mikor, ki, kire és miért lő.

A Palesztin Hatóság próbál rendet teremteni a káoszban, ám egyelőre kevés sikerrel. Hétfőn a polgárháborútól tartó törvényhozók bizalmatlansági indítványt akartak beterjeszteni a kormány ellen, végül beérték annyival, hogy felszólították az elnököt, két héten belül nevezzen ki új kabinetet. Szavazás közben rendőrök törtek be az épületbe, és a levegőbe lövöldöztek, muníciót követelve; mint kiderült, az előző napokban véres tűzharcot vívtak a Hamasz tagjaival egy menekülttáborban, amíg a lőszerük el nem fogyott. Abszurd helyzet: nekik kéne lefegyverezniük a szélsőségeseket…

Mahmud Abbasz helyzete csöppet sem irigylésre méltó. Arafat mérsékeltnek és pragmatikusnak tartott utóda elfogadható tárgyalópartner Izraelnek, talán meg is lehetne vele állapodni – de csak akkor érdemes, ha van ereje betartatni a remélt egyezség rá eső részét. Ezért próbálta a nyáron rávenni a Hamaszt, hogy lépjen be a kormányba. A „szelídítési kísérlet” kudarcot vallott, a radikális szervezet nemet mondott. Akkor még úgy látszott, hogy a Hamasz lesz a gázai kivonulás nyertese. Az izraeliek meghátrálásaként ünnepelte a zsidó telepek felszámolását, és nyíltan hirdette, hogy fegyverrel kényszeríti távozásra az ellenséget a többi megszállt területről is.

Ám az utóbbi hetek fordulatot hoztak: a csaknem másfél millió nincstelen gázai arab előtt megcsillant a normális élet lehetősége. Arra vágynak, amit csak hírből ismernek: munkára, otthonra, békére. Ebben a lélektani helyzetben nem volt népszerű ötlet rakétákkal lőni a határ menti izraeli városokat, megtorló akciókat provokálva. Végre elmentek, mi a fenének lőni utánuk?! A Hamasz, engedve a közhangulatnak, bejelentette, hogy az övezetből nem támad többet izraeli célpontokat.

Közben Ciszjordániában is kapott egy jókora pofont a szélsőséges szervezet: csupán feleannyi képviselői helyet szerzett a helyhatósági választásokon, mint Abbasz Fatahja. Nincs ezen mit csodálkozni: amikor a tét az útépítés és az ivóvízellátás, az emberek azoktól várják a megoldást, akik alkudozni tudnak az izraeliekkel.

A Hamasz megosztott, helyét keresi az új helyzetben. Vezetői nem tudják, hogy inkább politikusok legyenek-e, vagy maradjanak „szabadságharcosok” (magyarán terroristák). Az előbbi hatalommal, pénzzel kecsegtet, viszont le kellene mondaniuk hozzá eredeti céljukról, az ősellenség Izrael megsemmisítéséről. (Régi dilemma: Arafatnak már Nobel-békedíja is volt, amikor még mindig halogatta a döntést…)

Az utóbbi napok történései Ariel Saron stratégiáját igazolják. Gáza kiürítése – a szétválasztás (disengagement) – tiszta helyzetet teremtett, és a palesztinokat hozta lépéskényszerbe. Az izraeli kormány szünetelteti a katonai akcióit, és ezzel is a mérsékeltek pozícióját erősíti. Persze óvatosan, nehogy Abbaszt árulónak kiáltsák ki a sajátjai.

Öt éve – amióta Arafat visszautasította Ehud Barak akkori izraeli kormányfő javaslatait, és kirobbantotta a második intifádát – nem volt ilyen kedvező a helyzet a békefolyamat újraindítására. A Likud bizalmi szavazásán megerősített Saron konok következetességgel megy a maga útján: kész tárgyalni – de ha nem, hát nem. Ha a palesztinok képtelenek rendet tartani a parányi Gázai övezetben, mire föl követelnek vissza újabb területeket? Miféle államot akarnak? Ha belharcaik kötik le őket, majdani országuk határait Saron húzza majd meg. Egyedül; várhatóan amerikai jóváhagyás és gyengülő nemzetközi tiltakozás mellett. Azzal pedig biztosan nem járnának jól a palesztinok: még arról is le kellene mondaniuk, amit a tárgyalóasztalnál esetleg megszerezhetnének.

Bártfai Gergely

főmunkatárs