Forrás: NOL

BiL, 2005. október 3. 01:00

A Kazinczy utcai foglalt ház udvaránKép: Domaniczky Tivadar A házfoglaló Centrum Csoport kulturális központot akar csinálni a régi pesti zsidónegyed egyik romos házában, amelyet szombaton vettek birtokba. Egy önkormányzati képviselő tárgyalást ajánlott nekik, de azt kérte, hogy hagyják el az épületet. Helyszíni riport.

A fiatal aktivistákból és szimpatizánsaikból álló Centrum Csoport a tavalyi úttörő áruházi akcióhoz hasonlóan elfoglalt egy üres épületet, amelyet nyitott közösségi térré akarnak alakítani. Szombaton délelőtt vonultak be a budapesti Kazinczy utca 41. alatt álló, évekkel ezelőtt kiürített épületbe.

Vasárnap délután jelentek meg erről az első cikkek a neten, röviddel ezután pedig feltűnt a rendőrség az épület előtt. Bent éppen a megnyitóra készültek, ahová főként a médiát várták. A rendőrök megjelenése felborította a terveket, kopogtak az ajtón, de az aktivisták nem engedték be őket. Viszont maguk a házfoglalók értesítették Hont Andrást, a tulajdonos hetedik kerületi önkormányzat fideszes képviselőjét, hogy vállaljon közvetítői szerepet a várható konfliktusban.

Hont rövidesen megjelent a helyszínen, addigra már legalább ötvenfős csoport, szimpatizánsok, újságírók, tévéstábok gyűltek össze a ház előtt, amelynek az ajtaját továbbra sem nyitották ki.

Hont egy rendőrnő kíséretében jött be, a médiát, legalábbis az utcán összegyűlt kollegákat a rendőrség nem engedte be. Bent, ugyancsak már korábban odaérkezett fotóriporterek gyűrűjében Hont felszólította a Centrum Csoportot a távozásra, cserébe szabad elvonulást és tárgyalásokat ígért.

A centrumosok étellel kínálták és felajánlották, hogy körbevezetik az épületen, elmondják a

A húsüzem egyik termében rendezték be a büfét céljaikat. Ez meg is történt, tehát a házfoglalók elmondták, hogy egy olyan nonprofit, nyitott házat akarnak, ahol ingyenes kulturális rendezvények, ingyenes ruhabolt, kávézó, kiállítóterem, fotólabor és közösségi szállás működik.

Hont viszont kitartott az álláspontja mellett, hogy a házat el kell hagynia mindenkinek, különben a rendőrség fogja kiüríteni. Kezességet vállalt, hogy másnap, azaz hétfőn az önkormányzat tárgyalni fog a házfoglalókkal arról, hogy maradhatnak-e vagy sem, illetve ha nem, akkor mely épület lenne alkalmas a kerületben erre a célra.

A Centrum Csoport rövid vita után az ajánlatot elfogadta és elhagyták az épületet.

Az első nap – amikor még minden rendben volt

Szombaton este megbeszélést tartottak a házfoglalók, miután órák óta megfeszített munkával takarították a házat, hogy a vasárnapi megnyitóra elkészüljenek. Egésznapos munkától elcsigázott arcokban csillogó szemek. Az ünnepélyesség és aggodalom keveréke a levegőben. Valaki magyar zászlókat talált a pincében. Több ezer darabot, mondta. Szétosztott néhányat, volt aki ráült, valaki ráírta az egyikre, hogy magyar, mások felakasztották a húskampókra. Kóser húsüzem működött itt, a régi pesti zsidónegyed ma már romos házában, amíg 2002-ben ki nem ürítették.

A találkozót a kolbászfüstölő előtt tartották, egy szép ipartörténeti emlék előtt. A fáradt emberek fegyelmezetten szétosztották az éjszakai és másnapi teendőket, miközben egyikük szendvicseket készített a többinek. Ez a húsz fáradt ember, és több tucat barátjuk, ismerősük, akik a házfoglalás előkészítésében és lebonyolításában részt vettek, szeretnének egy olyan helyet, ahol együtt lehet lenni, ahol ők határozzák meg, hogy mi történik, és ahol semmilyen profit- vagy pártérdeket nem szolgálnak. Lázadás a piaci logika egyeduralma ellen. Ezért voltak fáradtak és ünnepélyesek.

A nagy mennyiségű magyar zászló derültséget keltett, különösebb jelentőséget senki nem tulajdonított neki. Mintha egy letűnt kor emléke lenne, amelynek a szimbólumai ma már értelmetlenek.

Az épületben egykor a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete (MUSZOE) működött. A ház különböző sarkaiban, szanaszét szórva iratokcsomók hevertek, amikor a házfoglalók beléptek.

Dávid csillag az egykori kóser húsüzem udvarán „KASSÁRÓL AUSCHWITZBA VITTEK, MAJD EVAKUÁLTAK KRAKOW PLASSOW-ba ONNAN VISSZA AUSCHWITZBA ÉS UTÁNA LEIPZICH MELLÉ TAUCHARA. SZÜLEIM, ÖCSÉM A DEPORTÁLÁSBAN ELPUSZTULTAK. JÓMAGAM TBC-EN TÉRTEM VISSZA (TÜDŐ, HÁTGERINC) 51-IG ÁLLTAM KÜLÖNBÖZŐ SZANATÓRIUMOKBAN GYÓGYKEZELÉS ALATT. TÜDŐMŰTÉTEM KÖVETKEZTÉBEN SÚLYOS GERINCPROBLÉMÁIM VANNAK”

Ezt és sok száz hasonló, rövid összefoglalót hagytak hátra fénymásolt papírokon a ház egykori használói. A foglalók összegyűjtötték a papírokat és berakták egy zárható szekrénybe.

– Eddig minden üres épületben olyan viszonyokat találtunk, mintha támadás érte volna a várost és pánikszerűen menekültek volna el innen a lakók – mondta az egyik aktivista. A Centrum Csoport tavaly az Úttörő Áruházat foglalta el, majd idén az elhagyatott Flórián moziban rendeztek mozibúcsúztató estet. – Ott filmszalagokat találtunk szétdobálva – mesélte egy résztvevő.

Az eddigi házfoglalásaikat hosszas előkészítő munka és tervezés után hajtották végre. Ellátogattak külföldi foglalt házakba, tanulmányozták a Nyugat-Európában már bevett gyakorlatot.

– Mindenütt van foglalt ház, csak nálunk nincs – hallottam többször is tőlük.

Hosszasan keresték a legmegfelelőbb épületet. A Flórián mozit csak egy napra akarták elfoglalni, ennek a célja nem az épület megtartása volt, hanem az, hogy a figyelemfelkeltő akcióval minél több szimpatizánst gyűjtsenek be a mostani, véglegesnek szánt projektbe. Tehát már biztosak abban, hogy az érvényesülés szokásos formái és a hivatalosan elérhető lehetőségek között nem fogják elérni azt, amit akarnak: egy szabad, nonprofit közösségi teret.

A mostani ház kiválasztásánál az egyik szempont az épület gazdag múltja volt. A helyi önkormányzat a régi pesti zsidónegyed sok épületét bontásra ítélte, ami ellen az Óvás! civil szervezet vette fel a harcot. A Centrum Csoport megpróbált utánajárni, hogy ezzel az épülettel mik a tervei az elöljáróságnak.

– Senki nem ad információt. Egyik ügyosztályról a másikra küldenek, egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak. Szóval gyanakodni kezdtünk, hogy le akarják bontani – meséte egy lány a házban, aki saját bevallása szerint önkéntes kutatómunkát végez a környék múltjáról. Előhúzta a hátizsákjából „A zsidó Budapest” című kötetet és mutatja a házra vonatkozó információkat. Az 1880-as években épült, tehát az 1875 előtti épületeknek járó automatikus műemléki védelem nem illeti meg. De megillethetné, hiszen gyönyörű, és egy régi üzem van benne – magyarázta az aktivista lány, akinek arról is tudomása van, hogy Kőrváry Dezső húsüzlete és és kolbásztöltő üzeme működött itt, majd a vészkorszakban élelmiszerraktárat és népkonyhát rendeztek be. A lány felkereste Kőváryt, aki állítólag azt mondta neki: 2002-ben azzal az indoklással ürítették ki a házat, hogy le akarják bontani. Tudomása szerint az önkormányzaté a ház.

– Ma már a nyugat-európai városvédelem nem egyedi házakat véd, hanem egész negyedek városképi jellegét. Csak így van értelme – nyilatkozta egy aktivista több sajtóorgánumnak még a foglalás délelőttjén. Már az első percektől fogva magukkal hozták a sajtót, mert úgy látják, a nyilvánosság megvédi őket. Hogy mivel szemben?

– A négyzetméter-vadászokkal szemben – mondta egy magas, erős fiú és a ház szomszédságában álló, új betonházra mutatott. A Centrum Csoport tagjai szerint a város közösségi élete ma már egyértelműen a piac áldozatává vált.

A Kazinczy 41. termeit járva az embert könnyen hatalmába keríti az az érzés, hogy ebben az országban valóban nem a közösségi érzés volt a legfőbb szempontja a történelemnek.

A Kazinczy utca 41. udvara, mielőtt a házfoglalók kitakarították „KÉRJÜK AZOKAT AZ EGYKORI MUNKASZOLGÁLATOSOKAT (ÉS EGYÉB ÜLDÖZÖTTEKET) AKIK VALAMILYEN TÁRGYI EMLÉKKEL RENDELKEZNEK (FÉNYKÉP, IGAZOLVÁNY, SÁRGA KARSZALAG, HÁTIZSÁK, SZÁZADNÉVSOR, SZOLGÁLATI JEGY, NYÁLT PARANCS, STB.) AZ 1939-45 KÖZÖTTI IDŐSZAKBÓL, HOGY BOCSÁJTSÁK AZT A MUSZOE RENDELKEZÉSÉRE, HOGY EGY EMLÉKSZOBÁT TUDJUNK BERENDEZNI.” – A MUSZOE ELNÖKSÉGE

Ezt egy ajtóra ragasztott papíron olvastam, bent a néhai irodában néhány bútor, kopár falak. Egy képzőművész állt a papírok között, és azon tűnődött, hogy ebből valóban lehetne kiállítást rendezni: – Csak az a nehéz, hogy iszonyú ereje van ezeknek a papíroknak, emiatt könnyen giccsé válhatnak, ha az ember csak úgy beviszi őket egy kiállítótérbe – magyarázta.

Eközben az épületben lázas munka folyt, hogy a vasárnap délutáni megnyitóra használható állapotba hozzák a házat. Galériát, ingyenes ruhaboltot, közösségi tereket, lakószobákat alakítottak ki, takarították az udvart. Ez a takarítás olyan volt, mintha egy ostrom után próbálnák helyreállítani az életet. Mindenütt lepergett vakolatdarabok, az udvart felverte a gaz, az egyik szobában több hónapos macskatetem. A csoport tagjai éjszakai őrséget állítottak. Teherautón bútorok érkeztek.

A közösségi élet, amit ők szeretnének, bárki előtt nyitott. Hajléktalanokat is be akarnak fogadni. Meglátjuk, hogy sikerül-e.