Forrás: Erec

Harmincnyolc év után Izrael befejezte kivonulását a Gázai övezetből.

A Földközi-tenger partján Izrael és Egyiptom között elterülő 360 négyzetkilométernyi földsáv már Kr. e. 3000 körül lakott terület volt.

Az i.sz. VII. századig egyiptomi fáraók, asszírok, filiszteusok, babilóniaiak, görögök, rómaiak, zsidók és Bizánc uralták ezt az ősi civilizációk keresztútján elterülő stratégiai vidéket.

A földdarab, amely a muzulmán hagyomány szerint Mohamed próféta nagyapjának holttestét is rejti, a VII. és a XVI. század között hol muszlim arabok, hol a keresztesek, hol pedig egyiptomi mamelukok uralma alatt állt, a XVI. századtól a XX. századig pedig török fennhatóság alá tartozott.

Az első világháború után az Oszmán Birodalom megszűnt, s a Gázai övezet brit mandátumterület lett, amelyen maroknyi zsidó telepes földet vásárolt és letelepedett.

1948-49-ben az – Izrael állam megalapítását közvetlenül megelőző – első arab-izraeli háborúban Egyiptom elfoglalta a területet. Az övezet népessége a háromszorosára duzzadt, mivel ide áramlott a mai Izrael területéről elmenekült több százezer arab közül minden negyedik. Az egyiptomi irányítás alatt a Gázai övezet harcias Izrael-ellenes palesztin erők „törzsterülete” lett.

1956-ban Izrael elfoglalta a területet a szuezi háborúban, s csak nemzetközi nyomás hatására vonult ki 1957-ben.

1967 júniusában Izrael az arab államokkal vívott hatnapos háborúban – Ciszjordánia, a Golán-fennsík és a Sínai-félsziget mellett – a Gázai övezetet is elfoglalta. A földsávon akcióba léptek a Palesztínai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) gerillái.

1970-ben megalakult az övezetben az első zsidó telep, Kfar Darom. A következő három évtizedben további húsz telep létesült.

1979 márciusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa kimondta, hogy a Gázai övezetben és Ciszjordániában létrehozott zsidó telepek jogellenesek és akadályozzák a békekötést.

1982 áprilisában Izrael az Egyiptommal kötött békemegállapodásnak megfelelően kivonult a Sínai-félszigetről. Több zsidó telepes a Gázai övezetbe költözött onnan.

1987 decemberében kitört az első palesztin intfiáda (felkelés).

1994-ben megalakult a korlátozott önkormányzatisággal felruházott Palesztin Hatóság, Jasszer Arafat régi PFSZ-vezető száműzetéséből visszatért Gázába.

A 90-es évek végén az övezet némi fejlődésen ment keresztül az Izraellel folytatott kereskedelemnek s annak köszönhetően, hogy lakói Izraelben vállaltak munkát.

Miután összeomlottak a Gázai övezetre és Ciszjordániára kiterjedő palesztin állam megalakítását célzó tárgyalások az egyesült államokbeli Camp Davidben, 2000 szeptemberében kitört a második palesztin intifáda. Izrael lezárta a Gázai övezet határait.

2000. és 2004. között palesztin szélsőségesek lőfegyverekkel, pokolgépekkel és aknavetőkkel több ezer támadást hajtottak végre zsidó telepesek és izraeli katonák ellen a Gázai övezetben. Rendszeresen megkíséreltek beszivárogni a zsidó telepekre, illetve Izraelbe. Izrael eközben számtalan rajtaütést és légicsapást hajtott végre szélsőségesek ellen.

2003 decemberében Ariel Saron izraeli kormányfő nyilvánosságra hozta valamennyi gázai övezeti és négy ciszjordániai zsidó telep kiürítését előirányzó „szétválasztási tervét”.

2004 márciusában Izrael likvidálta Ahmed Jaszin sejket, a Hamász palesztin szélsőséges mozgalom alapítóját és szellemi vezetőjét. Egy hónapra rá légicsapás végzett a Hamász politikai vezetőjével, Abdel-Azíz ar-Rantiszivel is.

2005 februárjában egy izraeli-palesztin csúcstalálkozón tűzszüneti egyezmény köttetett a felek között. Ennek nyomán jelentősen csökkent, de nem szűnt meg teljesen az erőszak.

2005 augusztusában Izrael hat nap leforgása alatt evakuálta a zsidó telepeseket és támogatóikat – összesen mintegy 15 ezer embert – a Gázai övezetből és Ciszjordánia négy északi telepéről.

2005. szeptember 12-én Izrael befejezte katonái kivonását is a Gázai övezetből. A Palesztin Hatóság átvette az ellenőrzést a hátrahagyott telepek fölött, ünneplő palesztinok tömege özönlött be ezekre az elhagyott településekre.

Breuer Péter