Forrás: NOL

Farkas Tímea, 2005. szeptember 26. 00:00

Szilágyi István, Konrád György, Lázár Ervin, Szakonyi KárolyKép: Kovács Bence Másodszor rendezte meg a Szépírók Társasága az Őszi Irodalmi Fesztivált. A rendezvényt – akárcsak tavaly – a hét végén a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották.

Kertész Imre megkegyelmezett Vámos Miklósnak. Legalábbis egy óra hosszára. Vámos szemérmességére hivatkozva nem akarta elárulni, hogy miért fűzi intim viszony beszélgetőtársának a Valaki más című regényéhez. Helyette arról beszélt, hogy Rimbaud-nak is van ilyen című verse.

Majd a talkshowman-író megosztott a hallgatóságával egy megkapó történetet. Az Egyesült Államokban egy teniszpartin összefutott Soros Györggyel – aki azóta be- és ki is vonult a magyarországi kultúra támogatásából. Az üzletember-mecénás azt kérdezte Vámostól, ismer-e Kertész nevű írót. Vámos magabiztos igennel válaszolt, Ákosról, Péterről és Imréről is tudott. Soros az utóbbira volt kíváncsi, olvasta a Sorstalanság című regényét. A következő kérdése valamivel nehezebb volt. Miként lehetne Kertészt az irodalmi Nobel-díjra jelölni? Vámos őszinte „nem tudom”-mal válaszolt. Azt pedig, hogy Soros terve-vágya a beszélgetés után tizenhárom évvel, 2002-ben valóra válik, álmában sem gondolta.

Talán azt sem, hogy az idén ismét megrendezhetik a fesztivált. A kulturális szférát a leginkább sújtó, a költségvetésben maradványképzésként elnevezett pénzzárolás a Szépírók Társaságát is nehéz helyzetbe hozta. Ezért feltételezzük azt: Bozóki András aktuális kulturális miniszter a lincseléstől tartva nem tett eleget az írók meghívásának. Mások úgy tudják, jött volna, de külföldön akadt dolga.

Mindegy is, elvégre megy nélküle is minden, mint a karikacsapás. A múzeum folyosójának falára írók, költők fekete-fehér fotóit rakták ki.

– Kimaradtak a kötetből – mutat rá Burger Barna fotóművész Fej vagy írás című, a fesztiválon bemutatott albumára a könyvet árusító fiatalember. Miközben a 92 magyar író portréját tartalmazó albumot lapozzuk, valaki halkan megállapítja, hogy a magyar írók nem szép emberek.

De ügyesek. Akárcsak tavaly, most is minden úgy kezdődött, hogy Vámos, a rendezvény kitalálója és Csaplár Vilmos, az írószervezet elnöke elmentek egy bankba.

– Akadnak is irigyeink – mondja az elnök, amikor a rendezvényen összefutunk vele. A fiatal írók és költők Ki mit tud?-jára összesereglett tömeget nézi.

– Napközben kicserélődött a közönség, de most is sokan vannak – állapítja meg. Valóban, de azt is tudjuk, hogy a gazda szeme hizlalja a disznót.

– What is your favourite free time activity? – halljuk Németh Gábort, amint a zenés televíziós műsorok doyenjének, Juhász Elődnek sajátos akcentusát és lényegre törő kérdését az alkalmi doboknál ülő József Attila- meg Márai-díjas Garaczi Lászlónak szegezi. Aztán a novellista ad hoc családi zenekarával rázendít egy nótára. Szó van benne fontos dolgokról, például a sárga villamosról. Meg az is kiderül, Garaczi látott már dobot. Szóval a suszter maradjon a kaptafánál, mondhatnánk. Csakhogy a mostani fesztiválnak az a lényege – olvassuk az újságban -, hogy kiderüljön, az írók is jó fejek. Taps, hangos nevetések, az esztrádműsor az éjszakába nyúlik.

Aki lemaradt, a tévéből pótolhatja, hogy a próza-, vers- vagy drámaíráson kívül mit tud még Bartis Attila, Tóth Krisztina vagy Háy János. Kétszer ötvenperces műsor készül a fesztiválról, az elsőt októberben, a másodikat novemberben vetíti a köztévé. Szó lesz benne egyebek közt arról is, hogy Lázár Ervin nyakkendődarabokat gyűjt, hogy az alig látó Legeza Ilona miként olvas és ír portrékat.

Ja, és kiderül az is, miért van intim kapcsolatban Vámos Miklós Kertész Imre Valaki más című könyvével. Elöljáróban annyit, hogy Vámosnak 1981-ben jelent meg ezzel a címmel könyve. Amikor írta – miként Kertész sem – nem tudta, hogy Rimbaud-nak is van ilyen című verse.