Forrás: Népszava

Vannak kivételes emberek, akiknek egész életüket a lelkiismeret követelésének teljesítése jelenti. Közöttük kivételes hely illeti meg a most, 96.évesen elhunyt Simon Wiesenthalt. Élete csodálatos és szörnyűséges volt.1908. december 31-én egy galíciai kisvárosban született, és mint annyi sorstársa, a poklokat szenvedte át. A német megszállás után egyik koncentrációs táborból a másikba kerül, háromszor menekül meg a biztos haláltól. Egy gyilkos menetelés után az ausztriai Mauthausenben szabadítják fel az amerikaiak. Nem tudjuk pontosan mikor kerítette hatalmába az a leküzdhetetlen belső kényszer, hogy egész életét az igazság keresésének szentelje. Állítólag a döntő lökést az adta, hogy már a felszabadulása után valami jelentéktelen dologért a tábor irodájára ment, ahol egy lengyel irodista, mivel már be akarta végezni aznapi munkáját, egyszerűen pofon ütötte Wiesenthalt.

Legenda, hogy óriási anyagi segélyforrásai voltak.1947-ben a Zsidó Történeti Dokumentációs Központot nyugdíjából és csekély adományokból nyitotta meg és a nyolcvanas évek végén, visszavonulásáig egy háromszobás magánlakásban adományokból tevékenykedett. De sem a szűkös anyagi források, sem az értetlenség, amivel makacsságát a világ fogadta, nem tántorította el attól, hogy egész életében nyomozzon, bizonyítékokat keressen.

Lelkiismeretlenségben bővelkedő korunkban világító és megvilágosító ember volt. Tanúsította azt, hogy nem lehet büntetlenül gonosztetteket elkövetni, és vannak még olyan emberek, akik félelmet – elégszer fenyegették és még 1982-ben is pokolgép robbant a háza előtt – nem ismerve követik az igazság parancsát. Soha senkit nem ölt vagy öletett meg, mindig minden felkutatott bűnösről a bizonyítékokat gyűjtötte össze, és azt segítette, hogy törvényes eljárásban, bíróság előtt kelljen felelnie Franz Stangl-féle treblinkai hóhéroknak, vagy az Adolf Eichmannoknak. A könnyen felejtő emberiség élő lelkiismerete volt, bebizonyította a világnak, hogy van olyan erő, ami az örök emlékezést és a bűnök megtorlását a bűnösök engesztelhetetlen megbüntetését képes szolgálni, fizetség, hála és köszönet nélkül. Példája örök, emléke szent. Pedig talán annak az SS tisztnek volt igaza, aki 1944-ben megkérdezte Wiesenthalt, hogy el fogja-e mondani a világnak mindazt, ami vele és zsidó sorstársaival történt. Amikor Wiesenthal igennel válaszolt, az SS tiszt legyintett és azt mondta: maga a bolondokházában fogja végezni.

Szász István

Szász István