Forrás: Magyar Hírlap

Vitriol

Már nem először viszem el T. Olvasóimat a Négycsöcsűhöz címzett újpesti pinceborozóba, amely arról kapta nem hivatalos nevét, hogy két begyes hölgy szolgál ki a pultnál. A borozó közönsége politikailag híven reprezentálja az ország lakosságát, bár a szélsőjobb némileg háttérbe szorult, amióta lebontották a MIÉP újpesti irodáját, amely csak kétszáz méterre esett a Négycsöcsűtől. Minapában állok a rövidke sorban, hogy magamhoz vegyem első kisfröccsömet, amikor az előttem álló imigyen szól az egyik kisasszonyhoz: „Bár utálom a zsidókat, de azért kérek egy Unicumot.” Ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy nem vagyok egy Schwarzenegger vagy Bruce Willis, mert a szóban forgó vendéget legszívesebben tökön rúgnám és hanyatt lökném. De nem vagyok kockás hasú filmsztár, így hát leszegem a fejem, és a haragtól majdnem felrobbanok. Kárpótlásul mindjárt két kisfröccsöt kérek, ne kelljen szaladgálnom a pulthoz. Nem borszakértő olvasóimnak el kell mondanom, hogy sokan vannak így a borozóban, mindjárt két kisfröccsöt kérnek, mert az egy rész bor, egy rész szóda arányt szeretik, de ez dupla mennyiségben nem létezik, mindenesetre nincs neki neve, mint például a házmesternek.

A borozó vezetése különben pártsemleges, két újság hever mindennap az asztalon, a Népsport és egy színes bulvárlap. Volt munkásőr, népi ellenőr, liberbolsi piás ebből választhat, meg is teszik, és megvitatják, hogy Szellő Istvánt miért hagyta ott a neje, vagy Anikó most kivel fut. Mert Anikó jelenleg csak egy van az országban, a szőke, colos, szilikonos a Való világból, aki volt már nagy Ő is, és Bochkor babája, no de ki nem volt az ebben a lángoktól ölelt kis országban. Bochkort irigylem a legjobban, jobban, mint Rogán Antalt, mert Bocsinak megvolt az ország összes jó nője, igazán áttérhetne már a pasikra is, még nagyobb lenne a sajtója.

A hátsó sarokban csendesen mélázik egy hosszúlépés mellett Flancz Jóska nyugalmazott tetőfedő, hivatásos depressziós, éppen Albert Györgyi depis könyvét böngészi, de nem nagyon dobja fel. Balra egy háromfős társaság a Magyar Nemzet méretes cikkén rágódik, a szerző szerint, ha Orbán Viktor nem volna, ki kéne találni. Ezen elindul a vita, s 2:1 arányban a nemzetesek győznek. A másik sarokban a liberbolsi klub egyik tagja azon morog, hogy a Bozóki miért támogatja több százmillióval a punkokat. De sikerül neki elmagyarázni, hogy ezek nem azok a bőrszerkós, biztosítótűs punkok, hanem pályakezdő zenekarok és kis, vidéki klubok, és úgy írják, hogy PANKKK, három kával, ami annyit tesz, mint Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért. Mintegy száz kis klubnak adnak összesen 540 milliót műsorokra és felújítására. Étem, mormolja az értetlen boros, de az tuti, hogy az Egészséges Fejbőr együttes ettől még nem fog a szocikra szavazni, mondja, és egészséges fejen találja a szöget.

Kolompár Viktor, aki este roma bőgős, nappal pedig zeneesztéta, az Operaház körüli hajcihővel hozakodik elő, szerinte Müller Péter Sziámi után akár ő is lehetne az Operaház stratégiai igazgatója. Mert mit kell mondani egy stratégiai vezetőnek: egyre jobban, szakszerűbben, szebben és színvonalasabban! Azért nézem el Sziáminak a posztot, mert ingyen vállalta el, csak azt nem tudom, hogy akkor miből fog fröccsözni szegény gyerek.

majláth mikes lászló

humorista