Forrás: Erec

Több mint háromtucat embernek a fenti négy szó mottószerűen hathat, és eszébe juttathatja azt a 10 napot, amit Izraelben töltött idén nyár július-augusztusában. Vagyis majdnem 10 nap, mert a késői érkezéssel és hajnali indulással teljes nap csak 8 maradt, ám azok tényleg tartalmasra sikerültek. Nem könnyű feladat röviden és minél többek számára érdekesen összeszedni egy ilyen nagyon élménydús utazást, ezért ez csak egy kísérlet erre.

A programok leginkább nagyonjókra és feleslegesekre oszthatóak. A nagyonjó kategória szerencsére terjedelmesebb volt. A teljesség igénye nélkül Rosh Hanikrán a barlang, amelyen végigfolyik a tenger, a sétálás Cfáton, a kirándulások: egy a sivatagban, ahol Beduinoknál szálltunk, meg tevegeltünk is egy kicsit, és két másik vízeséseknél, meg még egy, egy forrásnál. S a Holt tenger persze, amit – gondolom- nem kell külön elmesélni, legfeljebb, hogy egy kisujjnyi kóstoló belőle három óráig keserű ízt hagy maga után (ennek ellenére megéri megkóstolni milyen is a nagyonsó). Vagy a napfelkelte a Maszada tetejéről, ami megérte a négykor kelést. Szombaton jó volt pihenni a jeruzsálemi városliget szerűségben, egy rózsáskertben. Szép volt a Kineret partja, még a bennefürdés lehetőségét kihagyva is. Izgalmas a kinek borulós – kinek nem raftingolás a Jordán folyón. Érdekes az Izrael Múzeum modern művészeti gyűjteménye, ha csak futva szemlélve is. Megrázó a Jad Vasem, de tanulságos is. És különleges Jaffo, ahol citromfa nő a levegőben.

A felesleges programokról is kell szót ejteni, az őszinteség kedvéért. (Ezek persze szubjektív megítélésem szerint feleslegesek, ahogy egy élménybeszámoló amúgy sem túl objektív műfaj). Felesleges volt három órát eltölteni a Haifai Egyetemen, úgy, hogy Haifa városából semmit nem láttunk. Felesleges volt rengetegszer megállni olyan helyeken vásárolni, ahol főleg csak turistáknak szánt szuveníreket árulnak, úgy, hogy a tel avivi bolhapiacra nem maradt idő, ám a város bevásárlóközpontját még ebédelésileg is tanulmányoztuk. Felesleges volt legalább négyszer elmesélni hogy tanulhatunk Izraelben, mert a bőséges katalóguskínálatból, akit érdekelt, úgy is kellőképpen tájékozódhatott. És felesleges volt – szerintem – Herzl Tivadar életrajzát és művét ötször meghallgatni, különféle előadásban ugyan, de lényegében ugyanazt hangsúlyozva, hogy a cionizmus atyja micsoda életpályát futott be, Dohány utcai születésétől a tel avivi művészeti múzeumig (ahol kikiáltották Izrael államát, mint ezt több mint alaposan megtudtuk).

Az ellátásunk azonban tényleg aligha volt kifogásolható. Óriási svédasztalos reggelik és vacsorák (más kérdés, hogy az izraeli menük és változatosságuk foka kinek mennyire tetszett), utolsó nap már sokan álmodoztak egy jó kis magyar paprikás csirkéről). A gyorséttermeket és szendvicselési lehetőségeket is kitapasztaló ebédek. Kiegészítésként drúz finomságok, marva tea, gyümölcsök. Szállásügyben egyre fokozódó minőségű szállodai szobák, a felsőbb kollégiumi szinttől a tengerre néző lakosztályig (!), megszakítva egy beduin sátrazással, a sivatag közepén a nomádkodástól mégis távol (angol wc, zuhanyzó, villanykapcsolós sátrak).

Ezeken felül jó volt még megtapasztalni, ahogy váltakoznak az éghajlati övek, ahogy haladunk északról délre, és ha a melegség fokán ezt nem is mindig éreztük, a növényvilágon jól megmutatkozott, ahogy tegnap még datolyapálmák és kaktuszok, ma pedig leanderek. Érdemes volt látni azt is, amit tényleg csak élménybeszámolókból lehet máskülönben megtudni, hogy tényleg nem csupán robbantások-félelem-terror van odaát, hanem ugyanolyan élet (vagyis ugyanolyan élet izraeli kiadásban) mint máshol, ami elsőre – főleg némi, a médiából fakadó torzításoknak kitett embernek elég hihetetlen.

Tehát, ha ezek után Izraelbe készülne az olvasó, feltétlen vigyen magával naptejet (és szorgosan használja is testfelülete kenegetésére), sapkát (fejen hordva, alternatív megoldásként kendő is megfelelő) és igyon sokat, ami abban merül ki, hogyha nincs akkora szerencséje, hogy félóránként hangosan figyelmeztetik erre, akkor is legyen nála sok-sok palack Ein Gedi vagy más remek izraeli ásványvíz (jobb híján csapvíz) és azt kortyolgassa, mert ha szomjas, az már rossz jel. Ágy, az amúgy nálunk egyre kevesebbet tapasztalható nagy meleget is meg lehet szokni.

B. N.

Comments are closed.