Forrás: Demokrata

Bátrak, gyávák, tahók és opportunisták

Joaquin Navarro-Valls

A Vatikán szóvivőjének

a dicséretes bátorságról

és a megvetendő gyávaságról

Mélyen tisztelt Uram!

A múlt hónapban fejeződött be egy összetűzés a Vatikán és Izrael között. A zsidó állam megtámadta XVI. Benedek pápát, amiért a pápa nem említette meg Izraelt is, amikor a világon elkövetett terrormerényletek ellen emelte fel a szavát.

A Vatikán a támadásra – ahogyan a világlapok fogalmaztak – „szokatlanul éles hangú” nyilatkozatban közölte egyebek között azt, hogy „nem mindig lehetséges minden egyes, Izrael ellen elkövetett támadást nyilvánosan elítélni”. A – szintén a világsajtó kifejezésével élve – „szokatlanul hosszú” vatikáni nyilatkozat azt is tartalmazta, hogy „az Izrael ellen elkövetett támadásokat olykor azonnal izraeli megtorlások követik, amelyek nem minden esetben egyeztethetőek össze a nemzetközi joggal… Vagyis lehetetlen lenne elítélni a terrormerényleteket és egyetlen szóval sem reagálni az izraeli megtorlásokra”. A világsajtó szerint az 1300 szavas nyilatkozat legkeményebb mondata ez volt: „A Szentszék nem hajlandó nyilatkozatai hangnemére és tartalmára vonatkozóan megleckéztetést vagy utasításokat elfogadni bármilyen más hatóságtól”. A Jerusalem Post című újság idézte Nimrod Barkant, az izraeli külügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselőjét, aki szerint ha Izrael nem emeli fel szavát nyilvánosan, akkor a Vatikán nem fogja megváltoztatni gyakorlatát, márpedig, kérdezte, „Mi lehet rosszabb, mint hallgatással azt a látszatot kelteni, mintha rendben lenne zsidók megölése?”

Barkan ezután hivatalába kérette Pietro Sambit, az ön beosztottját, hogy tiltakozzon a „hallgatásért” és azért, mert állítólag a mostani pápa elődje, II. János Pál pápa szintén ezt tette.

Az ön meghátrálást nem ismerő ellennyilatkozatában két oldalon sorolta fel azt, hogy II. János Pál pápa hány alkalommal ítélte el a zsidók ellen elkövetett merényleteket, majd Barkan vádjait alaptalannak nevezte. Ezután zsidó vezetők mindkét felet megkérték, vessenek véget a kibontakozó vitának, mert attól tartanak, hogy a vita ronthatja a Szentszék és Izrael kapcsolatait. Riccardo Di Segni, Róma főrabbija is ugyanezt hangoztatta: a vita a két fél érdekeit sérti, jelentette ki és kifejezte reményét a vita mihamarabbi lezárására.

A vita le is zárult.

Ez XVI. Benedek pápa és az ön egyértelmű kiállásának köszönhető. Ugyanis a gyávákat az Úr leköpi. A bátrakat pedig megjutalmazza.

Elmondok önnek erre egy hazai példát.

Az Orbán-kormány idején, amikor a külföldi és belföldi sajtó tele volt a budapesti jobbközép kormány „antiszemitizmusával”, az akkori kormány mindent megtett, hogy ezt a képet eloszlassa. De nem úgy tette, mint ön, hanem – mert nem értette vádlói jellemét és indítékait – „gesztuspolitikát” gyakorolt.

Csak egyetlen, kevéssé ismert példát említek.

A Jankovics-féle Nemzeti Kulturális Alapprogram Zenei Szakmai Kollégiuma 2000. december 18-i ülésén bírálta el az orgonarestaurálási pályázatot. 20 pályázat érkezett be, amelyek közül négy felelt meg az előírt követelményeknek. Ezek között volt természetesen a Várszegi Asztrik-féle Pannonhalmi Főapátság is. Az összesen 10 941 500 forint vissza nem térítendő támogatást az alábbi módon osztották fel:

Római Katolikus Egyházközség (Karancskeszi) 1 133 000 Ft

Pannonhalmi Főapátság 1 646 000 Ft

Református Egyházközség (Jászkisér) 3 162 500 Ft

Pécsi Zsidó Hitközség 5 000 000 Ft

Elképzelhető, hogy egy antiszemita kormány Nemzeti Kulturális Alapprogramja ilyen módon súlyoz támogatásokat éppen az orgonarestaurálás területén? De sem ez, sem az egyéb, szintén e közösségnek juttatott hatalmas közpénzek nem „hatották meg” azokat, akik – Finkelstein szavait használva – a holokausztiparból élnek.

Természetesen ugyanez történt az első jobbközép kormány idején.

Vannak, akik azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a kemény és bátor kiállás reménytelen és lehetetlen. Az ilyen társaságok okozzák a legnagyobb kárt az országnak. Ők persze minden ellenpéldát „meg tudnak magyarázni”. Az ön kiállását például azzal, hogy Magyarország a Vatikánhoz képest gyenge.

Ugyanakkor nem Magyarország gyenge, hanem az ilyen érvek.

Dr. Mahathír Mohammed, Malajzia volt vezetője a legjobb példája annak, hogy a kompromisszum nélküli kiállás az egyetlen helyes és hosszú távon kifizetődő út. Amikor Sorost és a hozzá hasonló spekulánsokat úgy támadta meg, hogy a világ médiájának nagy része felhördült, sokan azt hitték, hogy – pestiesen szólva – Malajziának „anynyi”. Egyáltalában nem így történt. Malajzia hosszú távon nyertesen került ki. Nem tudták térdre kényszeríteni.

Ez mutatja, hogy legyen az égi eredetű vagy földi hatalom, a bátor kiállás az egyetlen felszegett fejjel vállalható út. És még kifizetődő is.

Gellért Kis Gábor

A Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának

szocialista elnöke

Ön – mint a Magyar Nemzet augusztus 11-én a címoldalon „Nem voltam ügynök” címmel kezdődő cikkben, illetve interjúban olvasható – elismerte, hogy „több tanú füle hallatára” „tahónak” nevezte Kondor Katalint, a Magyar Rádió volt elnökét.

Tekintsünk el attól, hogy jelenleg éppen a rádió pénzügyi zsarolásával van elfoglalva.

Én önt megdicsérem. Ugyanis a világon egyedül nálunk uralkodnak olyan viszonyok – nagyrészt a jobboldal gyávasága miatt, amely még nyilatkozatban sem ítélte el önt és védte meg Kondort a földgolyóbis más országában elképzelhetetlen kijelentése miatt -, hogy ön méltóvá vált előléptetésre. Ön „tahózásával” olyan stiláris szintet ért el, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje is lehet, hiszen tökéletesen megszemélyesíti pártját. Abban is biztos vagyok, hogy politikai pályáját az ilyen kifejezések jövőbeli, ismételt használata – hogy tahó logikát használjak – holta napjáig halhatatlanná teszi.

Sőt, majdani sírkövére vésett ezen egyetlen szóval kellene önre emlékeznie pártjának, hozzátartozóinak és mindazoknak, akik nyughelyének felkeresésére érdeklődést mutatnak majd.

Eörsi Mátyás

SZDSZ-es képviselő

Ön az ATV péntek esti műsorában arról beszélt, hogy 2006-ig, ameddig biztosan Orbán Viktor lesz a Fidesz elnöke, valóban kizárt a Fidesz-SZDSZ együttműködés, de utána…

„Akitől a törzsi gyűlölködés ered, az Orbán Viktor”, jelentette ki ön, majd hozzátette, „Szükség van, nemcsak a Fidesz, hanem személyesen Orbán Viktor mint feszültséggerjesztő politikus bukására”.

Olykor, képviselő úr, sajnálom, hogy nem vagyok politikus. Ugyanis erre a példátlan kijelentésére azt válaszoltam volna, hogy szükség van nemcsak az SZDSZ, hanem személyesen az ön bukására is, hiszen az SZDSZ törzsi kohéziójának egyik fő forrása ön. És ha az SZDSZ-nek majd Tőkés László püspök lesz az elnöke, akkor a jobboldal pártjai nyilván mérlegelik a vele való koalíciót. De addig…

John Pilger

The New Statesman

Egyesült Királyság

4. rész

Mit tesz a véletlen? A múlt héten Abid Ullah Dzsan (akinek A demokrácia vége címmel most jelent meg provokatív könyve az Egyesült Államokban) egy múlt heti cikkében éppen az ön nevével kezdte azon újságírók neveit, akik Tony Blair feketelistáján vannak. Ullah Dzsan cikkében azt írta, hogy csak a vakok nem látják, amint a zsarnokság erői világszerte megszilárdítják hatalmukat. A közeljövőben semmiféle remény nincs arra, tette hozzá, hogy Irak megszállásának véget vessenek és bezárják a gomba módra szaporodó koncentrációs táborokat. Sőt, már azt sem szabad leírni, hogy a Nyugat elleni terrorizmust nem az iraki, afganisztáni és palesztinai események motiválják. „A szuperterroristák (Bush, Blair és szövetségesei) azért korlátozzák a szólásszabadságot, mert teljes mértékben elveszítették az érvek erejét. Nem véletlen, hogy olyan újságírók állnak Blair feketelistájának élén, mint John Pilger és Robert Fisk, mert Blair szerint az a tény, hogy a megszállás legitimitását megkérdőjelezik, az közvetve, Blair szerint, a terrorizmust erősíti.”

Ullah Dzsannak igaza van. De a zsarnokság fenntartói és a szólásszabadságot korlátozni kívánók ellen harcolni kell. És fellépni a zsarnokok talpnyalói ellen is. Ágy azután máris visszakanyarodhatunk erre a szerencsétlen Deák Ferenc nevével jelzett körre. Fodor Andrásra, Jeszenszky Gézára és társaira; a Nemzeti Körre és a Professzorok Batthyány Körére, hisz oly erős az átfedés.

E tudós urak arra a képzeletbeli emberre emlékeztetnek, akik egy sötét utcában meglátván egy sunyi, hátulról támadó jatagános gyilkost, későbbi áldozata szemére vetik, hogy haláltusájában a kicsorgó vérével bepiszkította az egyébként mocskos utcakövezetet.

Egyébként e sóhivatal jelentőségű társaságok voltak azok, amelyek – tudtommal – egyetlen szóval nem tiltakoztak az ellen, noha egyetemi tanárokból állnak, hogy Kóka János gazdasági miniszter kijelentette: „A Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak”. Vagy az ellen sem, hogy egy Gellért Kis Gábor nevű… (ide mindenki a saját jelzőjét gondolhatja bele) Kondor Katalint több tanú előtt tahónak nevezte. Nem. Ez e társaságoknak nem szúr szemet.

Ellentétben a Demokrata cikkeivel, és legutóbb az itt az ön által vezetett feketelistájának tulajdonosához, Blair miniszterelnökhöz írt nyílt levél.

És most még egy rövid időre térjünk vissza a múlt héten a levelem végén említett, Orbán Viktor kijelentése köré kerekített „antiszemita” műbotrányra. Ezek a jobbos urak e levelet pontosan azért támadták, mert, mint korábban említettem, az szerintük a jobboldalnak „kárt okoz”. Márpedig – legyen érvelésük bármilyen marhaság – vegyük őket és érvelésüket egyszer komolyan, ha már a társadalom nem veszi őket annak. Ugyanis a Fidesz elnökének a baloldali nemzetrontókat elítélő kijelentésében két eset lehetséges a keltett hullámok tekintetében: vagy igaza van a támadóknak, beleértve a nemzetközi hírnevű Fejtő Ferencet, vagy nincs igazuk. Ha a bírálóknak lenne igazuk, és Orbán Viktor kijelentése valóban antiszemita lett volna, akkor – az ő logikájuk szerint – nekik Orbán Viktort kellene elítélniük, hiszen bűnös az antiszemitizmusban és abban, hogy erre Fejtőéknek és társaiknak köszönhetően nemzetközileg is felfigyelhettek. Sőt, Orbán kijelentése – ha az antiszemitázóknak lenne igaza – a választás kimenetele szempontjából is kárt okoz, mert mint Török Gábor politológus megjegyezte: „Orbán megtette azt a szívességet az MSZP-nek, hogy hetekig rágható gumicsontot dobott a közbeszédbe. Ezzel gyakorlatilag felborította azt a békülékeny, pragmatikus, a baloldal felé is nyitott politikusról rajzolt képet, amelynek kialakításán az elmúlt két évben oly sokat fáradozott”. A másik eset viszont az (és ez az én álláspontom is), hogy a Fidesz elnökének szavait csak az értelmezte antiszemitának, akinek ez a szakmája. Márpedig ha ez lenne a helyzet, akkor e körök urainak foggal-körömmel rá kellett volna vetniük magukat az antiszemitázókra, mert ők nagyon nagy kárt okoztak a jobboldalnak. De ezt nem tették meg. Vagyis e körök tagjai opportunisták és gyávák. E lap elleni támadásuknak pedig indítéka csak az lehetett, hogy úgy hívják fel saját magukra a figyelmet (más szavakkal: ajánlják magukat Orbán Viktor figyelmébe a választások előtt háromnegyed évvel), hogy egyben a legkönnyebb célpontba rúgjanak: a másik oldal kitüntetett támadási felületébe. Ilyen emberekkel van tele nálunk a jobboldal, Pilger úr.