Dübörög a történelem a Közel-Keleten. Izrael kivonul a Gáza-övezetből és felszámolja a zsidó településeket.
Az elszakadási terv összetett ügy, fájdalmas döntések és tennivalók sorozata. Ugyanaz a kormány, amely néhány éve bátorította és anyagiakkal támogatta a telepeseket, most távozásra szólítja fel őket, és az áttelepedésüket támogatja anyagiakkal.
A Gázában élő nyolc és félezer telepes különbözőképpen reagált a tervre és végrehajtására.
Mintegy felük közreműködött a hatóságokkal, és elhagyta otthonát a megadott határidőig, augusztus 15-ig. A maradottak egy része az erőszakos kitelepítést végrehajtó, katonákból, rendőrökből és határőrökből álló erők felszólítására távozott. Voltak, akik nem álltak ellen, és hagyták, hogy az elszállításukra érkezők buszokba vigyék őket. Végül akadtak szép számmal, akik mindenféle módon megpróbáltak ellenállni. Őket erősítette az az ötezernyi aktivista, akik a terv radikális ellenzői közé tartoznak, és a Gáza-övezeten kívülről érkeztek, hogy valahogyan megakadályozzák a terv végrehajtását.
Az ellenállás sok esetben váratlan formát öltött. Egy férfi kikiáltotta települése függetlenségét, és levelet írt Kofi Annan ENSZ főtitkárnak az új állam elismerésére.
Egy katonalányt injekciós tűvel szúrtak meg. Tükörrel vakították el, tojással, paradicsommal dobálták meg az érkező rendőröket. Barikádot emeltek, tüzeket gyújtottak, szögeket szórtak az utakra,
A legsúlyosabb összecsapás Kfar Daromban volt, ahol a tiltakozók a nemrégiben épült, háromemeletes zsinagóga tetején barikádozták el magukat. A tetőről festékmarót, festéket, olajat, homokot öntöttek az őket lehozni szándékozó rendőrökre, görögdinnyével dobálták meg őket. Az összecsapásban 58 ember sérült meg, 27 rendőr, 14 tiltakozó és három katona. A legsúlyosabban megsérült rendőr a második emelet magasságból leesett, amikor az olajon megcsúszott.
A tiltakozók megpróbálták lelkileg is megtörni a parancsot végrehajtókat. A telepesek könyörögtek, csodáért imádkoztak, megpróbáltak lelkiismereti válságot okozni a katonáknak. Egy nő felgyújtotta magát, és súlyos sérüléseket szerzett tiltakozásként.
Lapzártánkig a legsúlyosabb incidens az volt, amikor egy férfi egy biztonsági őr fegyverét megszerezve tüzet nyitott. Négy palesztint megölt, egyet megsebesített. A terroristaként letartóztatott férfi közölte, reméli, hogy lesz valaki, aki megöli Ariel Sharont. A miniszterelnök egyébként többször hangoztatta, hogy őt hibáztassák, ne a rendőröket, a katonákat.
Palesztin részről alapvetően sikeres erőfeszítéseket tettek, hogy megakadályozzák az esetleges terrorcselekményeket. Izrael többször, és nyomatékosan figyelmezette a hatóságot, hogy támadás esetén leállítja a települések kiürítését. Egy-egy Kasszam rakéta támadást azért végrehajtottak, de halálos áldozatot ez most a palesztin oldalon követelt: egy hatéves kisfiú vesztette életét, tíz másik gyermek pedig megsebesült.
A palesztinok következő politikai céljukként a nyugati part kiürítését tűzték ki. Egy Hamasz vezető kijelentette, hogy folytatják a fegyveres harcot. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a kivonulás nem állhat meg Gázában.
Breuer-Balla

