Forrás: hirszerzo.hu

Interjú Schmidt Mária történésszel, a Terror Háza főigazgatójával

Seres László 2005. augusztus 29. 07:59

Sosem állítottam, hogy nem létezhet nemzeti baloldal – mondja interjúalanyunk, aki szerint Gyurcsányék feleslegesen vették magukra az elhíresült Orbán-beszéd mondatait. Szó lesz még: vörös csillagról, médiáról, államról, kettős mércéről és kettős állampolgárságról, valamint amerikai neokonokról.

Hivatásos belemagyarázók

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének utóéletéről írt Népszabadság-cikkében ön közös nevezőre hozza az MSZP-t a véreskezű kommunistákkal, akiknek a történelmi örökségét ez a párt „töretlenül vállalja.” Nem túlzás ez egy kicsit?

Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a közös nevezőre hozatal nem énáltalam történt. A miniszterelnök, a pártelnök és a frakcióvezető állt ki és kérte ki magának Orbán Viktor mondatát, azzal, hogy megsértette a fél országot. Ők mondták azt, hogy a megjegyzése az egész baloldalról szól. Ön szerint miért vették magukra ezt az inget, ha nem az övék?

A mondat ugye így szólt: „…amikor a baloldal időnként erre lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. (…) Ágy rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék, így rontottak rá a sajátjaikra Rákosiék. (…) És nem ilyen harcias eszközökkel, dehát december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre.” Ezzel azért összemosta a kommunisták rémtetteit a tavalyi népszavazással.

Ehhez képest egyfolytában Kunról és Rákosiról esik szó a baloldalon. Miért nem a december 5-i népszavazásról? Azzal nem lett volna bajom, ha a szocialisták ez utóbbi „rárontást” kérik ki maguknak. Ehelyett magukra húzták Rákosit és Kunt, és azt mondták, hogy Orbán az egész baloldalt sértette meg, ami egyszerűen nem igaz. Gyurcsány sosem mondta, hogy a jobboldal a rendpártisággal meg a darutollal egyenlő? Arról nem is szólva, hogy ő maga visszaállítaná a vörös csillagot, a Fiatal Baloldal daloskönyvében pedig benne vannak a kommunista indulók. Mi ez, ha nem kontinuitás?

Kettős mérce, ebben igaza van. De az nem kettős mérce, hogy Bálványoson Orbán Viktor sem beszélt arról, hogy a jobboldal egy része is időnként rárontott erre a nemzetre? Nem is akárhogyan.

„Nagyon súlyos, ami történt” Orbán Viktor nem történelemórát tartott, nem kellett az egész huszadik századot mérlegre tennie. A szocialisták belekötöttek ebbe a kijelentésbe, ahelyett hogy kiálltak volna a tavaly decemberi álláspontjuk mellett és elmondták volna: ma is úgy gondoljuk, ahogy azt tavaly év végén állítottuk, hogy személyenként 180 ezer forintjába került volna minden magyar állampolgárnak a kettős állampolgárság kiterjesztése. És így tovább. De ma már, akárcsak a 23 millió románnal való riogatás esetében, inkább feledni szeretnék akkori, minden alapot nélkülöző állításaikat.

Összemérhető a népszavazásra adott kormányzati válasz azzal, amit Kun Béla és Rákosi tett anno?

Miért kellene a kettőt összemérni? Orbán Viktor a baloldal egyik alapattitűdjéről beszélt. Nyilvánvaló, hogy az internacionalista morál, ha nem túlzás ezt a szót használni, ma nem Kun vagy Rákosi stílusában nyilvánul meg. Ahogy a neonácik sem a 30-as évekbeli formákban jelentkeznek. Orbán Viktor minden beszédét hivatásos belemagyarázók szedik ízekre. Szánalmasnak tartom, hogy egy félmondatában számon kérnek rajta egy egész történelemkönyvet, vagy egy komplett közgazdasági szakkönyvtárat. Nem látom, hogy ugyanezek a publicisták bármin is fönnakadnának, ha azok Gyurcsány mondatai. Ami pedig a népszavazást illeti: nagyon is súlyos, szinte jóvátehetetlen történelmi véteknek tartom, ami december ötödikén történt.

Azelőtt a Fidesz sem támogatta a kettős állampolgárságot.

A Fidesz kormányzása idején még nem volt helyzet: 2002 előtt a románok még nem adtak erre lehetőséget, most igen. Minimálisan elvárható egy országban – még ha az Magyarország is -, hogy arról beszéljünk: a kormányon lévők, a felelős döntéshozók mit csinálnak. Ne arról folyjék állandóan a vita, hogy az ellenzék mit gondol és hogyan lép. A kettős állampolgárság ügye kormányzati felelősség volt. A Gyurcsány-Kuncze kormány esélye és felelőssége.

Jó, de a szocialistáknak semmilyen értékelhető álláspontjuk nem volt erről a kérdésről, egészen a kampány kezdetéig. A Fidesz viszont nagyon is aktívan lépett: rácuppant a népszavazási kezdeményezésre.

„Helyzet” volt, amire tisztességes választ kellett adni. Az élet is föltesz a mindennapokban ilyen kérdéseket. Magam is úgy gondolom, jobb lett volna, ha a politikai osztály a népszavazást megelőzően képes lett volna elrendezni ezt a kérdést. Amikor azonban a kormány észlelte, hogy lesz népszavazás a kettős állampolgárságról, tennie kellett volna valamit. Vagy azt, hogy négypárti tanácskozást hív össze, vagy megállapodást kezdeményez – ehelyett a világon semmit nem tett. Csak a kampányban derült ki, hogy a miniszterelnök és mindkét kormánypárt is ellenzi az egészet, és attól kezdve egy rettenetes, xenofób kampányt folytattak. Tudja, miért? Mert akkor már világosan látták, hogy a Fidesz nem fogja megtagadni a határontúliakat.

Azt nem tudja elfogadni, hogy a mai baloldal is a nemzet érdekében tevékenykedik, csak éppen másfajta válaszokat ad, mint a jobboldal?

Hol vannak ezek a válaszok? Ha lennének, akkor a mai baloldal a nemzeti kérdések ügyében nem lenne ilyen megosztott. Sosem állítottam, hogy nem létezhet nemzeti baloldal. De azért a magyar baloldal hagyományai nem a nemzetféltésről a leghíresebbek. Ezért is van annyi zavarodottság ezen a téren. Állami ünnepeken a baloldali politikusokon tízcentis kokárdákat látunk. Gyurcsány Ferenc pedig szívére tett kézzel hallgatja a himnuszt. De vajon Ön meg tudja mondani, mit gondol a miniszterelnök a nemzeti kérdésekről?

Gyurcsány nem mondta, hogy nem akarja megoldani a határon túliak ügyét. Beindította a Szülőföld programot.

Ön is tudja, hogy ezek PR-akciók.

A státusigazolvány nem volt PR-akció?

Nem. Azt én nagyon komoly dolognak tartom, akárcsak a kettős állampolgárságot. Gazdasági, nemzeti, demográfiai, érzelmi érvek szólnak mellette. Egyetlen érvet sem tudok, ami ellene szólna. A holokauszt is azért olyan megmészthetetlen teher, mert az állam a szolidaritást mondta fel zsidónak minősített magyar testvéreinkkel szemben. A szocialista-liberális kormány pedig a határon kívül élő magyar testvéreinket taszította el. Szerencse hogy ennek nem lett olyan tragédia a következménye.

A kettős állampolgárság lenne a mércéje a nemzetben való gondolkodásnak?

A kettős állampolgárság azért mérce, mert ezt, ami történt, hatvan-hetven évig nem fogjuk tudni jóvátenni. Szíven ütött sebet nem lehet egyik percről a másikra begyógyítani. A magyar nyelv kifejezi ezt a kötődést: anyaország, szülőhaza. Egyetlen gyermek sem viseli el, ha az anyja ellöki magától – mi ezt tettük a határon túliakkal. Ráadásul ez szimbolikus lépés volt, hiszen ha meg szavazza is a nép 80 százaléka, akkor sem egykönnyen lett volna meg hozzá a szükséges kétharmad a parlamentben.

Akkor is nagyon sematikusan állította egymással szembe a két tábort: az egyik a nemzet érdekében tevékenykedik, a másik nem.

Nem, ezt rosszul látja. A cikkben is benne van, és Orbán Viktor is arról beszélt, hogy a baloldal sem egységes ebben a kérdésben. Ezért pontosabb, ha nem általában „a baloldalról”, hanem a kormányról, Gyurcsány Ferenc felelősségéről beszélünk.

Nincs keresztes hadjárat

Beszéljünk egy kicsit a saját szerepéről. Ön egy ismert közintézmény főigazgatója. Belefér ebbe a szerepbe, hogy időnként megszólal, vagy publicisztikát ír napi politikai, ideológiai ügyekben?

Ez is eléggé elfogult felvetés nem gondolja? A múltkor bekapcsolom a tévét, ott ül Bozóki András, aki az értelmiség szerepéről beszélgetett, és alá volt írva, hogy miniszter. Csepeli György is beül és szociológusként nyilatkozik, miközben politikai államtitkár. És akkor még nem beszéltem a jelenlegi meg az előző szocialista miniszterelnök tanácsadóiról. Nem hallottam, hogy bárki feltette volna a kérdést: őnáluk ez összeegyeztethető? A baloldalon mindez nem probléma, ők magukat gond nélkül tételezhetik elfogulatlannak, nekünk meg még véleményünk sem lehet.

Ebben is igaza van. Önmagával szemben összeegyeztethető a két szerep?

Miért ne? Én nem vagyok értelmiségi? Rólam már azt is leírták, hogy miniszterelnöki főtanácsadó vagyok, nem lehetek tehát történész. Vagy úgy vagyunk, mint a kommunizmusban, amikor meg volt mondva, kinek lehet véleménye a politikáról és kinek nem?

Ma is Orbán Viktor tanácsadója, és tagja a kormányzást előkészítő egyik Fidesz-munkacsoportnak. Mi ott a feladata?

Elsősorban ötletelő, véleményező feladatunk van. A csoportok különböző szakterületekkel foglalkoznak, mi inkább a struktúra egészéről, a stratégiáról gondolkodunk.

Ha győz a Fidesz 2006-ban, mi lesz alapvetően más, mint az előző kormányzásuk idején? Mit tanultak az előző ciklusból és a választási vereségből?

Mindenben másnak kell lennünk. A világ alapvetően megváltozott, és nemcsak azért, mert az Európai Unió tagjai vagyunk. Olyan új kihívások vannak, amiket nem lehet 1998 és 2002 közti tapasztalatokkal végiggondolni. Kreatívnak kell lennünk, nem nagyon vannak olyan működő társadalmi és gazdasági modellek körülöttünk, amiket egy az egyben át lehetne venni.

Milyen Orbán Viktorra számíthatunk? Az elmúlt időszakban békés, konzultatív szerepben láttuk, Bálványoson mégis a régi, megosztó arcát mutatta.

Gyurcsány Ferenc nem megosztó? Mást sem tesz, mint a fél országot sértegeti. Orbán Viktor nem konfrontatív. Képvisel egy értékrendet, amelybe kétségtelenül nem fér bele se Kun Béla, se Rákosi Mátyás, se a nemzeti szolidaritást felmondó kormányzati magatartás. A konzultációs fórumokat pedig azért hoztuk létre, mert azt láttuk, hogy a média olyan szinten szolgálja ki a Gyurcsány-féle gépezetet, hogy nem maradt más, mint találkozni az emberekkel, és személyesen meggyőzni őket.

Nagyon nehéz kideríteni, hogy gazdaságpolitikában mi várható a Fidesztől 2006-ban. Az amerikai kereskedelmi kamara előtt Orbán Viktor klasszikus-libertárius, radikális adócsökkentő elképzelésekkel áll elő, a Batthyány-professzorok ökoszociális irányba mennek, mások a svéd modellt hangsúlyozzák.

Szerintem Orbán Viktor elég egyértelműen elmondta, milyen gazdaságfilozófiát és társadalomképet tart szem előtt. Lehet, hogy egy vidéki konzultációról két perc alatt kimennének az emberek, ha ugyanazt az előadást mondaná el, mint a szakma képviselői előtt.

De másképp mondja ugyanazt, vagy mást is mond?

Teljesen konzisztensnek látom őt, a hangsúlyok mások. Nyilván én is másképpen beszélek egy egyetemi előadáson, mint amikor egy polgári körben előadást tartok ugyanarról a kérdésről. Az biztos, hogy a gazdaságpolitikának sok új elemet kell tartalmaznia, sok ötletből kell merítenie, alkalmazkodni kell a magyar adottságokhoz. A kormány felelőtlen és katasztrofális gazdaságpolitikája miatt ugyanis kényszerpályára került a magyar gazdaság.

Hogy a cikkére visszautaljak: azt nem látja ellentmondásnak, hogy Orbán adót csökkentene, ön meg arról ír, hogy a gazdaságpolitikában a laissez faire „rég elavult elv?

Miért lenne ez ellentmondásban?

Hát az adócsökkentés nyilvánvalóan szabadabb piacot, limitáltabb kormányzatot jelent.

A laissez faire gazdaságpolitika nem az állam nagyságáról szól. Azt jelenti, hogy a piacba nem avatkozik be az állam, ez az, amiről Gyurcsány Ferenc beszélni szokott – holott 1929 óta nincs olyan ország, amely azt hirdeti, hogy az államnak nem kell beavatkoznia a gazdaságba. Attól még, hogy egy országban alacsony az adó, az állam szabályozhatja a piacot. Már rosszul vagyok attól a dogmatizmustól, amit főleg az SZDSZ képvisel, hogy mindent privatizálni kell, hiszen az államnál csak jobb tulajdonosok vannak – közben eladja az Antenna Hungáriát egy svájci állami cégnek.

És nem jobb gazda a magántulajdonos?

Nem feltétlenül. Az államnak arról kell gondoskodnia, hogy a saját tulajdonában lévő cégek jól gazdálkodjanak. Erre itt, ma képtelen. Eleve nagyon kevés cég van ma már nálunk állami tulajdonban. Ha eladjuk azt, ami jól működik – mert az Antenna hozta a pénzt, akárcsak a Budapest Airport – csak azért, hogy betömjük a költségvetési lyukakat, akkor az a kormány alkalmatlanságáról szól. Kóka Jánost se arra tartjuk, hogy a privát szféra, az OTP meg a MOL, vagy az Audi eredményeivel kérkedjen, hanem hogy az állami tulajdont jól működtesse. Például a MÁV-t, meg a Postát stb. De ezekkel sok dicsekednivaló nincs.

Beszéltünk az előbb arról, hogy a Fidesz nem akar kommunista állapotokat. Jó. De akkor miért mozdult rá tavaly a Munkáspárt népszavazási kérdésére, hogy maradjon állami kézben az egészségügy?

A kérdés arról szólt, hogy a kórházakat ne privatizálják. Szerintem nem jó, ha ingatlanspekulációs célból kiköltöztetnek kórházakat.

A népszavazás szerintem nem a kórházi épületek eladásáról, hanem a bennük lévő szolgáltatások privatizációjáról szólt.

Nem, a javaslat arról szólt, hogy a kórházakat ne lehessen privatizálni. A tüdőgondozó, a budai gyerekkórház – első körben ezekről volt szó. Az egészségügy súlyos helyzetben van, de nem lehet kapkodni, különböző „lépéseket tenni. Éppen ez a kormányzat állított le mindenféle reformot ezen a területen. De nem nagyon hallom, hogy ezt számon kérnék rajta.

Hogyan látnának munkához 2006-ban? Nem foglya a Fidesz az olyan szervezeteknek, mint az orvosi kamara, amelyek váltig elleneztek mindenféle reformot?

Ezt elég sajátos megközelítésnek tartom. Ha egy kormányzati aspirációjú nagy párt odafigyel egy szakmai érdekvédelmi szervezetre, az ön szerint fogságba esés? Vajon nem azok-e „foglyul ejtettek, hogy már ne mondjam, a hatalom foglyai, akik nem hallgatnak az érdekvédelmi és szakmai szervezetekre, akik képtelenek konzultációt folytatni az egyetértési minimumról, az értelmes kompromisszumok kialakításáról? Ahhoz, hogy az egészségügyben előrelépjünk, pártokon felül álló szakértők 8-10 éves munkájára van szükség. Ma csak tüneti kezelések vannak. Az orvosok nélkül nem fogunk tudni előrelépni, mindegyik szakmának éreznie kell, hogy a hosszú távú érdekeit figyelembe vesszük, mert csak együtt tudjuk átalakítani a rendszert. Az átalakítás nem lehet kormányfüggő.

Úgy tudni, a 2006-os kampányban a Fidesz jelentős segítséget kap a Bush-csapat szakértőitől. Az amerikai konzervatívoktól miért csak a kampánysegítség kell, a világnézet nem?

Mire gondol?

Mondjuk egy adag modern, neokonzervatív eszmére.

A fundamentalista, vallási témákat kéri számon a Fideszen? De komolyra fordítva a szót, mi nagyon sok inspirációt kaptunk az amerikai neokonzervativoktól is. És nem felejtjük el, hogy milyen következetes antikommunista álláspontot képviseltek évtizedeken keresztül, mint ahogy azt sem, hogy milyen sokat tettek a kettős mérce alkalmazása ellen. A patriotizmus és a vallásosság fontos társadalom és közösségformáló szerepének tudatosításában is volt részük.

Neokon gondolatok alatt például a határozottabb külpolitikai elszántságot vagy a nagyobb piacbarátságot értettem.

Mire kellene elszánnunk magunkat? Mit mondjunk? Hogy mi is keresztes hadjáratot szeretnénk folytatni? Kis ország vagyunk, most tették tönkre a hadseregünket. Nekünk nem kell nyitnunk Amerika felé, hiszen sose voltunk zártak az irányában, mindig is szabadságközpontúak voltunk, nem pedig kommunistabarátok. Mindig a jobboldal volt az, amelyik természetes módon orientálódott Amerika felé.

Ez azért nem éppen „természetes a magyar jobboldal számára.

De, abszolúte természetes. Én egyáltalán nem érzékelem, hogy a jobboldalnak feszült lenne a viszonya Amerikával. Nem feledjük el, hogy megnyerte a hidegháborút és hogy e nélkül nem lehetnénk szabadok.

Comments are closed.