Forrás: Demokrata

Hallgat a rádió

Az MSZP-nek és a kormánynak

Budapest

Hölgyeim és Uraim!

Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió kuratóriumi elnöke azzal zsarolta meg az adófizetők pénzén működtetett Magyar Rádiót, hogy ha nem a kormánynak megfelelő ember tölti be az elnöki tisztséget, hanem Hollós János alelnök, akit Kondor Katalin volt rádiós elnök jelölt ki utódjaként, akkor a kabinet nem ad pénzt a rádiónak. Gellért a Magyar Nemzet kérdésére minden kertelés nélkül elmondta – őszinteségét csak becsülni lehet -, hogy valóban zsarolásról van szó.

Amit Gellért tesz, az valóban ismét példa nélküli támadás a sajtószabadság ellen és a kormány tűrhetetlen beavatkozása a közmédiumokba. Hogy Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke ez ellen nem tiltakozik, akár az SZDSZ-es (e betűszó hamarosan perelhető szitokszó lesz) Pető Iván vagy Haraszti Miklós, aki Bécsben Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben a sajtóügyekért felelős, az éppen úgy nem csoda, hogy az egykori ÁVH-val összefonódott exkommunista média hasából kinőtt médiadisznók most egy szót sem szólnak. Ők, akik ha mindez fordítva történne, már a világot is megmozgatták volna egy hasonló zsarolási kísérletet tevő jobbközép kormány miatt.

Rogán Antal az MTV Nap-Kelte című műsorában pedig kijelentette, hogy reméli, Gellért Kis Gábornak a zsarolásával a kormány és a szocialisták nem értenek egyet. „Mert ha ebből valóban kormányzati gyakorlat lesz, akkor nincsen más választása a Fidesznek, (mint) hogy nemzetközi nyilvánossághoz forduljunk, és azt mondjuk, hogy ez a sajtószabadságnak a durva és nagyon erős megsértése”.

Arra kérem önöket, hogy egy pillanatra se változtassák meg ösztöneiket, érzéseiket és tapasztalataikon alapuló várakozásaikat. Rogánék természetesen nem fognak a nemzetközi nyilvánosság elé fordulni. Ugyanis minden ilyen esetben az, aki a nemzetközi nyilvánosság elé akar fordulni, az már megtette volna.

Önöknek teljesen igazuk van, amikor azt gondolják, hogy:

1. Az ellenzék, ha több mint három éve az önök által sorozatosan elkövetett gazságok láttán sem tartott még egyetlen miniatűr nemzetközi sajtókonferenciát sem (utoljára például az általuk is és a Magyar Nemzet vezércikkében „világbotránynak” nevezett nemzetbiztonsági hivatali dokumentumdarálás után), akkor ezután sem fog tartani.

2. A zsarolás ténye már megtörtént, tehát ha Rogánék ezt tudatni akarták volna a világgal, már másnap megtehették volna, vagyis ezután sem fog nemzetközi sajtókonferenciát rendezni.

3. Tanácsadóik közül vannak olyanok, akik tudják: egy olyan párt, amely saját korábbi fenyegetést bejelentő blöffjeiből egyet sem „hívott le”, reménytelenül elveszíti fenyegetési potenciálját.

A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Siklósi Beatrix (Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége) egyértelművé teszi, hogy itt már a tettet Gellért elkövette: „Elképesztő arroganciára és önteltségre vall, hogy Gellért Kis Gábor a kuratórium megkérdezése nélkül olyan döntést hoz, amelynek bevallott célja a rádió ellehetetlenítése. Ezekután nem tehetünk mást, mint hogy minden hazai jogorvoslati lehetőség megragadása mellett nemzetközi szinten is felemeljük a szavunkat”. „Hoz”, jelentette ki helyesen Siklósi, vagyis nem „hozni fog”. És azt is helyesen mondta, hogy „nemzetközi szinten” emelik fel a szavukat.

Csak én ebben sem nagyon hiszek. Ugyanis már ennek is meg kellett volna lennie. A MEUSZ-nak először is a világ legnagyobb újságíró-szervezeténél, a brüsszeli Nemzetközi Újságíró Szervezet elnökénél, Aidan White-nál kellett volna tiltakoznia, vagy nemzetközi sajtótájékoztatót összehívnia, mert ismerve a Budapesten akkreditált, újságíróként bejegyzett SZDSZ-es fenéknyalókat (Solymosi úr, Fodor úr, az önök kedvéért gyarapítom a „durva szavak” kategóriába szedett gyűjteményüket immár másodszor e levélben), ők erről maguktól hallgatnak (és természetesen tucatszámra őrjöngtek volna, ha mindez az Orbán-kormány alatt történik).

Egyszóval: jogosan ne féljenek és ne tartsanak attól, hogy mindebből akár egyetlen hang is eljut külföldre. Nálunk ilyen a jobboldal, és önök – igen helyesen – balkáni, maffiotikus habitusuknak is megfelelően ezt kihasználva törlőrongyként mossák fel a jobboldallal hetente a padlót.

Azt is tökéletesen tudják, hogy majd holnap, holnapután és a jövő hét minden napján elkövetnek valamilyen nagy stiklit, ami majd elfeledteti Rogán úrékkal „fenyegetésüket”, ugyanis a jobboldal rengeteg hibája mellett képtelen a legfontosabb kérdésekre koncentrálni és ügyeket „tovább vinni”.

Gratulálok önöknek, hiszen pontosan azt teszik, ami ahhoz kell, hogy győzelmüket elősegítsék: drasztikusan korlátozni kell azon médiumok számát, ahol a nagyközönség értesülhet az önöknek kellemetlen tényekről.

Az Európai Uniótól se féljenek: az csak akkor „indul be” médiaügyben – mint Berlusconi ellen is annak idején -, ha a sajtószabadságot jobbról érik némi pofonok. Különben is, az unió az emberi jogok biztosítása terén is egy sóhivatal.

Előrejelzési képességemben persze nem tudok mindig megbízni, mert meglepetések érhetnek: amikor a 2002-es választások előtt meg voltam győződve a Fidesz-koalíció győzelméről, nem is álmodtam arról, hogy épp annak a belügyminisztere jelenti be sietve – az önök választási csalássorozata után – a választások elvesztését és törvényességét.

Lehet, hogy most fordított meglepetés ér: mire e lap megjelenik, Rogán úr már meg is tartotta a sajtókonferenciát. De ebben épp oly kevéssé hiszek, mint önök. Látják, hogy van, amiben egyet tudunk érteni?

John PilgerThe New Statesman

Egyesült Királyság3. rész

Múlt héten azt ígértem, most azon indítékok elemzésével fejezem be a levelemet, amelyek Fodor és Jeszenszky urakat a Deák Ferencz Polgári Kör nevében arra indították, hogy azokért az okfejtésekért támadják a Demokratában megjelent Blair-levelemet, amely „vonala” ma már a nyugati világban sokkal inkább elfogadottabb, mint az iraki háború azon védelme, amelyet az ön számára ezen ismeretetlen urak igyekeznek fenntartani – mindannyiunk veszélyére. Csakhogy közben olyan események történtek, amelyek miatt a befejezés a jövő hétre húzódik. Bocsánat.

Hogy mennyire változik már az Egyesült Államokban is az iraki háború megítélése, arra jellemző az augusztus 5-én az Associated Press és az Ipsos által közösen elvégzett felmérés, amely azt mutatja, hogy a megkérdezetteknek már csupán 38 százaléka helyesli azt, ahogyan Bush elnök jár el Irakban. Tavaly még az amerikaiak fele helyeselte.

Néhány napja pedig az al-Kaida terrorszervezet második embere tette egyértelművé – miután Blairrel ellentétben ezt Blair külügyminisztere és belügyminisztere is elismerte -, hogy nagyon is egyértelmű a kapcsolat a koalíció iraki megszállása és a londoni merényletek között.

Ezek az urak azt is elfelejtik, hogy ma az európai „fősodratú” vélemény nem az övék, hanem az általuk megtámadott levélé, hiszen még nagyon sokan emlékeznek az Eurobarometer, az Európai Unió közvélemény-kutató szervezetének azon felmérésére, amelynek eredményeként kiderült, az unió polgárainak 59 százalékának, véleménye szerint, a világbékét elsősorban Izrael és az Egyesült Államok fenyegeti. Arra is emlékezünk, hogy ezen eredmények nyilvánosságra hozatala milyen kínos támadásoknak tette ki az Eurobarometert, amely azóta tartózkodik fontos, releváns témák szondázásától is.

Fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy vajon, ha Blair olyannyira dicsérte a terrorizmussal tetőtől talpig vádolható IRA-t, amiért az a tárgyalások eredményeként lemondott a terrormerényletek végrehajtásáról, akkor miért ne lehetne hivatalos tárgyalásokat folyatni iszlámista terrorszervezetekkel? Hiszen az ő álláspontjuk az, hogy addig, ameddig területeiket nyugati erők foglalják el, olajukat pedig ellopják, az utolsó leheletükig harcolni fognak. Nekünk viszont az az érdekünk, hogy a földön béke legyen. Amiért a megszállóknak – vagyis az ellenünk irányuló terrorizmust kiváltó országoknak – távozniuk kell azon országokból, amelyekhez semmi közük. Nem pedig – ezzel ellenkezőleg – arra szőni terveket, hogy Iránt, Szíriát és netán Libanont kényszerítsék térdre. Nagyon sokan vannak Nyugaton, akik szerint ez a harmadik világháború megindításának lehet az oka. Vagy – ha a hidegháborút vesszük a harmadik világháborúnak – a negyediknek.

Amennyiben az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és az iraki kalandban résztvevő szövetségeseiket olyannyira aggasztotta az iraki diktatúra (mert, mint tudjuk, a tömegpusztító fegyverek meg nem találása után ez maradt a lerohanás egyetlen propagandisztikus oka), vajon miért nem támadják meg a szaddami diktatúránál sokkal veszélyesebb, atomfegyverekkel és rakétákkal felszerelt Észak-Koreát vagy Kínát? Vagy a floridai Key Westtől száz kilométernél nem sokkal messzebb fekvő kubai diktatúrát? Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon.

Akár a Deák Kör tagjai, pontosabban ez esetben egyik tagja, Fodor András, aki Mogyorody Szabolcsnak és Szerdahelyi Szabolcsnak (Deport „56) írt levelében azt állítja, hogy én a terroristákkal szimpatizálok (mert többek között, Pilger úr, önnel pontosan azonos véleménnyel vagyok), a magyar jobboldal nevében lépek fel (ugyan mikor?), majd hozzá teszi – és remélem, most ül -, hogy az ilyen Blairnek írt leveleim nagyon nagy károkat okoznak az egész magyar jobboldalnak és Orbán Viktornak, mert „sokan azonosítanak” bennünket. Valamint, teszi hozzá Amerikából Fodor András, „egyenkint kell meggyőzni sokakat, hogy ez tévedés”.

Nos, Pilger úr, én ezt csak azért írtam le önnek, hogy képe legyen a magyar jobboldal egyes részének elmeállapotáról. Mert ugye arról van szó, hogy az én, kizárólag a magam nevében írt nyílt leveleimet ezen urak szerint az „egész magyar jobboldallal” azonosítják és összetévesztenek engem, egy firkászt Orbán Viktor volt miniszterelnökkel, a legnagyobb ellenzéki párt elnökével. Talán ön is el tudja képzelni azt a kolosszális feladatot, amikor Fodor úrék egyenként mennek oda Amerikában „sokakhoz”, grabancukat megragadva, hogy elmagyarázzák: „Hát nem érted, hogy Lovas István nem Orbán Viktor?”.

Ha ez a butaság nem lenne tragikus, még nevetni is lehetne rajta. Csakhogy ez a Deák Kör és a hozzá hasonló Nemzeti Kör és a Professzorok Batthiany Köre ilyen emberekből áll. Akik ahhoz gyávák, hogy megvédjék olyan emberektől Orbán Viktort, mint például a másik oldalon álló, nemzetközileg ismert Fejtő Ferenc, aki legutóbb a Népszabadság július 25-i számában terjesztette azt a Fidesz elnökéről, hogy antiszemita, de ahhoz is gyávák, hogy tiltakozzanak, amikor ez a mai gazember kormány éppen a Magyar Rádiót akarja kiéheztetni. Nem véletlen, hogy ezen emberek megnyilatkozásai és tettei a másik oldal örömét váltja ki. Még a szelídhangú Szerető Szabolcs Médiaháború címmel a Magyar Nemzet augusztus 6-i számában megjelent vezércikkében is azt írta: „Bosszantó, hogy egy ilyen pillanatban jobboldali professzorok jó szándékú, csak éppen kivitelezhetetlen ötletét vetik oda gumicsontként az ettől okkal boldog balliberális sajtónak a média erkölcsi (haha!) felett őrködő testületről”. Jó szándékú…

(vége a jövő héten)