Forrás: hirszerzo.hu

Seres László 2005. augusztus 22. 07:58

Hagyjuk augusztus 20-át, Szent István, a rákosista alkotmány, a péklobbi és a Red Bull nemzeti ünnepét. Ne beszéljünk most arról, hogy középhatalom vagyunk; hogy István volt a legnagyobb rendszerváltó; hogy emiatt évről évre megsétáltatják a jobb kezét; hogy az MSZP Trianon-országzászlót avat. Ne foglalkozzunk azzal sem, miért kell a kulturális tárca vezetőjének miniszteri elismerésben részesítenie egy magántévé tehetségkutatójának első helyezettjeit – hacsak nem tartunk ott, hogy megint egy miniszter mondja meg, mi számít a magyar kultúra részének.

Nézzük ehelyett azt a műsort, pontosabban azt a műsorvezetőt, aki egy nappal nemzeti ünnepünk előtt, a TV2 Mokka című műsorában szó szerint a következőt bírta közölni a kulturális miniszterrel (forrás: mno.hu):

„…Na most a kulturális miniszteren számon kérik, nemzeti kulturális örökség minisztériuma, szóval már itt vannak problémáim, hogy amikor ön a pánk (helyesen: PANKKK. S.L.) programot meghirdette, könnyűzene és támogatása, a másik oldalon a nemzeti kultúráról beszélnek, tehát ön olyan, mint az illetékes elvtárs. Minden önhöz tartozik. Tehát az kellene most, hogy hogyan lehetne minimalizálni, amit Sólyom László nagyon kulturáltan kifejtett, hogy ízléssel, picit, kitenni, igen, magyarok vagyunk. Én szinte már ott tartok, hogy betiltanám a magyar zászló meg a Himnusz használatát ünnepeken kívül. Mocskos szájból ne jöjjön a himnusz.”

A Tanár úrnak csak nagy understatement-el nevezhető univerzális géniusz abban a kontextusban utalt az államfőre, hogy Sólyom László a Népszavában közölte: március 15-én nem nagy kokárdát, hanem kisméretű nemzeti szalagot hord. Ebből lett ez a min. négy különböző kérdést magában foglaló, lingvisztikailag kihívást jelentő, ám Ulysses-i mélységű gondolatfolyam, a végére odakonkludált zászló- és Himnusz-tiltással, ünnepen kívül.

Most nem az, hogy a neohungaristák hörögnek („Havas gyűlöletbeszéde a magyar lobogó és Himnusz ellen” – kettosallampolgarsag.hu), meg hogy valamelyikük nyilván a Panaszbizottság elé viszi az ügyet, mert ezek mindig azt értik szó szerint, amit éppen akarnak. A kérdés az, hogy a TV2, az RTL Klub és az ORTT „szinte már hol tart”, és hogy ezen belül nevezett médiatahó miért vezet műsort Magyarországon.

Ez a kérdés pedig elvezet minket oda: szavazzunk-e a Fideszre, ha azt akarjuk, hogy az, ami most a médiában van, többé ne legyen?

A „tűrhetetlen” jelző nem kifejezés arra a tudatos és cinikus, „Mari néni” igényeivel és a „piac törvényeivel” takarózó népbutításra, amelynek eredményeképpen az ORTT által időnként elsötétített képernyőt legalább annyi elsötétített ember nézi, mint a többi műsort.

A Big Brother- és VV-kultúra intézményesítése, a primitív, kigyúrt tetkólét kultusza, a hírműsorok politikai kasztrálása, a közlekedési baleset vezető hírré tétele, a sztáresküvő és a forintleértékelés fontosságának egyenlősítése, egy Havas Henrik elszabadulása lebutított, értékítéleteiben félrevezetett, öntudat és belső morál nélküli állampolgárokat állít elő. Pláne, hogy a közszogálati csatornák – Az Este kívételével – nem ismerik a kritikus, hiteles politikai elemző riport- és háttérműsort, a gazdasági és politikai tényfeltárást, élő vitaműsort. Most nem Juszt Lászlóra gondolok.

Az Orbán Viktor által felkért Batthyány-professzorok Szent-István-terve jól érzékeli a problémát (az ostobaság eladását, a hazugságtengert, a kettős mércét a ballib médiában) – a megoldást azonban a jelenlegi, tehetetlen ORTT helyett egy nagyon is agilis új médiafelügyeletben, egyfajta állami keresztény-szociális cenzúratestületben látná.

„Ki kellene kényszeríteni az európai sajtóerkölcs érvényesülését. (…) Például egy elismert, tekintélynek, eligazodási pontnak tartott emberekből álló testület pellengérre állíthatná a média túlkapásait” – ismertette a tervet Pálinkás József a Népszabadságban. Arra viszont már Révész Sándor, a publicisztai rovat szerkesztője emlékeztetett válaszában, hogy a terv szerzői szerint „a média egészét szigorú erkölcsi felügyelet alá kell helyezni”, „a felügyelő testületeknek törvényi hatalmat kell adni a vétségek megtorlására”, éspedig „mind az írott, mind az elektronikus sajtóban.”

Ez már nemcsak pellengérre állítás. Ez állami cenzúrahivatal. A kereskedelmi tévék azon hazugsága, hogy azért kell mindent bulvárosítani, mert a tulaj meg a hirdető azonnali pénzt akar látni, nem állami, hanem etikai, piaci, újságírói probléma. És, mindenekelőtt: az úgynevezett társadalom problémája. A mi közös problémánk.

Helyezzük a Havas Henrik nevű eligazodási pontot erkölcsi felügyelet alá? Persze. Csakhogy ez társadalmi és szakmai kihívás, nem pedig törvényi hatalmat kapott „szaktekintélyek” grémiumfeladata. Ha ugyanis azzá válik, sajnos azon nyomban ki kell állnunk a TV2 azon joga mellett, hogy Havas Henriket foglalkoztassa.

Hogy ezen túlmenően mi a teendő, nem tudom. Marad az, amit Sólyom László nagyon kulturáltan kifejtett, hogy ízléssel, picit, kitenni, igen, magyarok vagyunk.

Comments are closed.