Népszabadság Online, 2005. augusztus 21. 09:56
Izrael vasárnap az utolsó négy gázai övezeti és két ciszjordániai zsidó telep kiürítésével folytatja Ariel Saron kormányfő elszakadási tervének végrehajtását, miközben a lépés várható következményeit egyelőre mindkét oldalon csak találgatják.
Megfigyelők csak abban értenek egyet, hogy a közvetlenül alig kilencezer telepest érintő lépés messzeható következményeket von maga után úgy az izraeli-palesztin viszonyban, mint az izraeli társadalmon belül. A hadsereg és a rendőrség a elmúlt héten sikerrel hajtotta végre az érintett telepesek Izrael területére való visszaköltöztetésének első szakaszát, amit szinte kívülállóként kísért figyelemmel az eseményre két év óta felkészített közvélemény.
Bár Jeruzsálem belvárosát szinte elöntötték a kiürítést a náci zsidóüldözéshez hasonlító, Saront pedig rács mögé való bűnözőként feltüntető plakátok és a telepesekkel vállalt szolidaritást jelző narancssárga szalagok, néhány kisebb útelzáró akción kívül nem került sor komolyabb tiltakozásra, talán azért sem, mert a szélsőséges hangadók a Gázai övezetbe szivárogtak be. Az utcákon azonban feltűntek néha telepes dalokat éneklő csoportok, s a járókelők nem ritkán idegenek közti éles szóváltások tanúi lehettek.
A kiürítési művelet eddigi talán legnehezebb momentuma az volt, amikor Kfar Daromban a zsinagóga tetején magukat elbarikádozó tüntetők savat öntöttek az eltávolításukra kivezényelt rendőrökre és katonákra. Az összecsapásban 44-en sebesültek meg, köztük néhány rendőr, kettejüket súlyosabb sérüléssel szállították kórházba.
Az izraeli közszolgálati televízió többször is bemutatta a savas támadásról készült drámai felvételeket, a pánikba esett fiatal rendőröket, akik társaik segítségéért kiabálva próbálták magukról lerángatni savval átitatódott ruhájukat, s még azután is sokkosan ziháltak, hogy a többiek vizes palackokból leöblítették arcukat és felsőtestüket. A zsinagóga szélsőséges „védői” közül 150-et vettek őrizetbe, ellenük várhatóan gyilkossági kísérlet miatt fognak vádat emelni.
Egyes biztonsági szakértők arról beszéltek, hogy a gázai akció során elkövetett hibák fontos tanulságokkal szolgálhatnak az esetleges további kiürítésekhez – kommentátorok Ariel Saron miniszterelnök nyilatkozatai alapján azt valószínűsítik, hogy a távolabbi jövőben akár 50-80 elszórt ciszjordániai zsidó telep is erre a sorsra juthat. (Saron egyebek közt kijelentette: a Jordániához fűződő viszony javulása miatt immár nincs szükség arra, hogy Izrael egyedül gyakoroljon ellenőrzést a Jordán folyó nyugati partja felett.) Mások rámutattak: a gázai kiürítési akció nehézségei éppen azt bizonyítják, hogy nincs az a hadsereg, amely egy nagyobb tömeget – 60-70 ezer embert – a most alkalmazott módszerekkel ki tudna lakoltatni.
Egy biztonsági szakértő úgy vélte, hogy a gázai kiürítés gyakorlatilag minden érintett, így a különböző politikai erők számára, továbbá a palesztinok előtt is éppen azt volt hivatva demonstrálni, hogy további hasonló akciókra nem kerülhet sor. Izrael hosszú időre be fogja fagyasztani a most kialakuló állapotot, és nem tér vissza a nemzetközi közösség által támogatott „útiterv” megvalósításához – mondta. A kivonulás várható következményeit az elemzők egymásnak homlokegyenest ellenkezően értékelik.
A béketárgyalásokhoz való visszatérést pártolók, köztük izraeli arab és palesztin politológusok is a múlt héten bizakodóan nyilatkoztak. Legfontosabb fejleményként azt emelték ki, hogy az izraeli politikai cionizmus vezetői most első ízben szakítottak azzal az eszmével, melynek értelmében a bibliai Nagy Izraelt zsidó telepekkel kell benépesíteni. Egyúttal meggyőződésüket fejezték ki, hogy a palesztin fél – beleértve a Hamász iszlám ellenállási mozgalmat is – kihasználja a kínálkozó lehetőséget, betartja majd a tűzszünetet, s mindent elkövet annak bizonyítására, hogy képes a hatalmat megosztva kormányozni egy saját területen, amint arra lehetőséget kap. Ezzel szemben egybehangzóan arra hívták fel a figyelmet, hogy a palesztin területek életképessége gazdasági értelemben csak a Gázai övezet és Ciszjordánia, illetve a palesztin területek és a külvilág közötti szabad mozgás megteremtésével, a gázai határok ellenőrzésének palesztin kézbe adásával lehetséges.
Az izraeli elemzők egy másik része borúlátó, mivel történelmileg feloldhatatlannak tartja Izrael és az őt körülölelő arab világ ellentétét. Értelemszerűen nem lát esélyt arra, hogy az izraeli kivonulást saját fegyveres harca eredményének tartó Hamász a jövő januári palesztin választások után is életben tartsa a tűzszünetet. Ők azzal számolnak, hogy a Kasszám rakétákkal elkövetett támadások a jövőben még közelebbről fenyegetik majd az izraeli településeket, s rémképként vetik fel, hogy a most kiürítésre kerülő zsidó telepek térségéből immár több nagyváros, valamint a Tel-Aviv melletti Ben Gurion repülőtér is a palesztin rakéták hatótávolságán belülre kerülhet. Ha ez bekövekezik – mondják -, akkor Izrael visszafoglalja az addig kiürített gázai övezeti és ciszjordániai telepeket.
A palesztinoktól való elszakadás okozta belpolitikai hatások közt kommentátorok első helyen említik Saron várható bukását a Likud októberben esedékes kongresszusán. Ugyanakkor attól tartanak, hogy radikalizálódni fognak a vallásos nacionalista mozgalmak, szakadék alakulhat ki az izraeli társadalom vallásos és világi része között. Az MTI-nek interjút adó egyik palesztin elemző szerint elképzelhető, hogy az izraeli-palesztin konfliktus egésze hosszabb távon vallási jelleget ölt, kölcsönös terrorcselekményekkel fenyegetve a térség nagy vallásainak szent helyeit, elsősorban is Jeruzsálemet.
(MTI)