Forrás: NOL

Pálinkás József, 2005. augusztus 19. 00:00

Révész Sándor a Profeszszorok Batthyány Körétől félti a sajtószabadságot (Népszabadság 2005. augusztus 15.). Félelmében aztán mindjárt megtámad néhány általa nem szeretett újságot. Lehetne kicsit bátrabb. Nem kell a Professzorok Batthyány Körét, sőt Orbán Viktort is maga előtt tolnia, ha megtámad valakit. Vagy attól tart, hogy válaszolnak neki?

Révész Sándor írásában a Szent István-terv különböző helyeken szereplő félmondataiból olyan mondatokat szerkesztett, amelyekkel azt a látszatot kelti, mintha a sajtó kapcsán a politikai véleménynyilvánítás korlátozását javasolnánk. S a valóban javasolt erkölcsi felügyelet arra vonatkozna, hogy ki, hány negatív jelzővel illetheti gyűlölt ellenfeleit. Nos, erről természetesen szó sincs. Az „erkölcsi felügyelet” ugyanis a következő összefüggésben szerepel: „A sajtó az a terület, ahol a rendszerváltáskor megszerzett szabadsággal a legtöbbször visszaéltek. A viszszaélések kiküszöbölésére ki kellene kényszeríteni az európai sajtóerkölcs érvényesülését, főleg a tisztességes verseny és a kiskorúak védelme érdekében.” Javaslatunk lényege, hogy valahogyan határt kellene szabni annak, hogy a média – elsősorban a televíziók – a nézettségért folyó halálos küzdelemben olyan mélyre süllyedjenek, ahol már nincs semmi erkölcsi gát. Ahol a legbrutálisabb fizikai és lelki kínzások délutáni közelképeivel szegezik a gyermekeket a képernyők elé, ahol a világban eligazodni alig tudó emberek millióinak természetes erkölcsi gátlásait megbotránkoztató szabadosság és brutalitás bemutatásával fokozatosan és tudatosan feloldva a legalpáribb ostobaságok megkívánásába rángatják bele őket. A nézettség fokozása érdekében a természetes erkölcsi renddel teljesen ellentétes életfelfogást és viselkedésformát tüntetnek fel követendőként. Ne mondja itt senki, hogy felnőtt ember azt néz, amit akar. Nem igaz. Azt néz, amit mutatnak neki. Az emberek sokasága ma gyakorlati ismereteik és eligazodási pontjaik nagy részét a televízió műsoraiból veszi. Az írástudók felelőssége, hogy megszólaljanak, ha ez a „tudás” és „eligazodás” éppen azt a közösséget rombolja, amelyet iskoláinkban, kultúránkban, jogrendszerünkben védeni akarunk. Ennyi történt. Megszólaltunk, hogy baj van. Tenni kellene valamit. Például egy elismert, tekintélynek, eligazodási pontnak tartott emberekből álló testület pellengérre állíthatná a média túlkapásait.

S ha már eddig eljutottunk, akkor miért ne nyilvánítana véleményt egy ilyen testület az írott sajtó megengedhetetlen viselkedéséről is? És itt ismét nem elsősorban a vélemények érdes vagy durva megfogalmazásáról van szó. Noha a szóbeli brutalitást is célszerű korlátozni. Ámbátor az a néhány ezer ember, aki rajongva olvassa kedvenc publicistái nagyobbrészt önkielégítő durvaságait és gyűlölködését, valóban aligha igényel bármiféle józan véleményalkotást.

Úgy látszik, a szabad véleménynyilvánítás bajnokai a róluk alkotott véleménytől félnek leginkább. Pedig nem kellene. Az elmarasztalt sajtó írna majd néhány válogatott durvaságot a testületről, aztán úgy érezné, hogy egyenlített. De hátha az emberek számára többet jelentene egy ilyen testület, mint a tényleg csak pártpolitikai egyensúllyal kísérletezgető jelenlegi. Amely olyan mélységben foglalkozik a valódi kérdésekkel, hogy érdemi vizsgálat nélkül – harminc másikkal együtt – dönt a szerződés meghosszabbításáról a két nagy kereskedelmi televízió esetében.

Révész Sándor azonban úgy állítja be a dolgot, vagy csak arra tud gondolni, hogy a régi jó politikai cenzori testület visszaállításán fondorkodik valaki. Jelzem, nem én voltam cenzor a kádári időkben. Sőt, a Professzorok Batthyány Körében sem tudok ilyenekről. Fenntartásai ellenére Révész Sándor mindjárt eligazítást is ad, hogy a testületnek mit is kellene vizsgálnia. A kiegyensúlyozottság nagyobb dicsőségére Orbán-fóbiája nem hagyja cserben. Most is ezzel indít, és néhány újságot egyszerűen csak Orbán Viktor által propagáltnak nevez, és elmondja, hogy ezek a lapok bizony „pártosak”, és kettős mércével mérnek. Példákkal nem untat, csak kinyilatkoztat. Aztán persze hoz néhány példát a „gyarló, de normális lapokban, például a miénkben” virágzó kiegyensúlyozottságból. Amit úgy ért, hogy publicistáik között vannak olyanok, akiktől „mindenki megkapja a magáét”. Az észt osztó publicisták, ha tényleg olyan sok van nekik, hogy oszthatják, bizonyára trágárságok nélkül is tudnának valami figyelemre méltót írni, de ha Révész Sándor elolvasta volna a Szent István-tervet, azt is olvashatta volna, hogy: „A sajtópaletta mindkét szélén vannak józan és lelkiismeretes emberek.” (Gyakori epeömlésben szenvedő publicisták kíméljenek!) De nem is erről van szó. A média nem attól kiegyensúlyozott, hogy közismerten elfogult emberek időnként megcsóválják a fejüket saját táboruk hülyeségein, és a médiának tükröt tartó testületnek sem az lenne a dolga, hogy a jelzőket patikamérlegen mérlegelje. De az már dolga lehetne, hogy szóvá tegye, ha Teller Ede halála után néhány nappal nyilvánvaló hamisítványt közöl egy „gyarló” lap azzal a céllal, hogy a politikai élet egyik felét antiszemitizmussal vádolhassa. A minap a „nagy leleplező” (a Népszava – Révész szerint!) által végrehajtott akció, amelyben a törvénytelen kommunista titkosszolgálat egyik jelentése alapján (!) antiszemitizmussal vádolja meg Orbán Viktort, szintén eséllyel pályázhatna arra, hogy bármilyen sajtóetikai minimumot elváró testület azt mondja rá, hogy ez bizony nem etikus. A többit – gondolom – majd felsorolják a megtámadott lapok.

Végül talán érdemes megjegyezni, hogy a Professzorok Batthyány Köre nem fog „hatalomra jutni”, nem áll mögötte sajtó, csak szeretnénk, ha gyermekeink tisztességes körülmények között nevelhetnék fel az ő gyermekeiket.

——————————————————————————————————

Pálinkás József nem mond igazat, és ez igen örvendetes. Úgy tesz, mintha a derék professzorok nem azt írták volna, hogy „a média egészét szigorú erkölcsi felügyelet alá kellene helyezni”, hogy „a felügyelő testületeknek törvényi hatalmat kell adni a vétségek megtorlására”, mégpedig „mind az írott, mind az elektronikus sajtóban”, s mintha ő személyesen az ország füle hallatára nem olyan testület fölállítására tett volna javaslatot, mely szankciókat alkalmazhat. Pálinkás mostantól kezdve nem mondta, amit mondott, mert megbánta. Helyes. Ha már csak az én fóbiámban propagálja Orbán Viktor azokat a lapokat, melyek előfizetésére 2002-ben fölszólította híveit, akkor biztosan ő is megbánta már. Az is helyes. Pálinkás úgy tesz, mintha a médiacsendőrség ellen tiltakozók a szabad véleménynyilvánítás ellen tiltakoznának, holott éppen ellenkezőleg. Alakítsanak annyi véleménynyilvánító testületet, amennyit csak akarnak, és nyilvánítsák szabadon a véleményüket. Ők nálunk is megtehetik. Kár, hogy Pálinkás ennek a jelentőségét nem érti. De hát nem is őt cenzúrázták a Kádár-korszakban. Érdeklődéssel olvastam, hogy mit tartok én kiegyensúlyozottnak. Tudniillik egy büdös szót sem írtam erről.

Révész Sándor