Forrás: Magyar Hírlap

Sokan a hadseregnél is a könnyeikkel küszködnek feladatuk végrehajtása közben.

A Gázai övezet kitelepítése nemcsak az ott élőknek, hanem a szolgálatot teljesítő katonáknak is nehéz és fájdalmas feladat. Sokan a hadseregnél is a könnyeikkel küszködnek feladatuk végrehajtása közben. Yael Hartman kapitány, az izraeli hadsereg, az IDF szóvivői irodájának katonája a kivonulás kezdetétől teljesít szolgálatot a megszállt övezetben. „Higgye el, szörnyű látni, ahogy megfosztjuk a családokat lakhelyeiktől. Nagyon szomorúak vagyunk, de parancsot teljesítünk” – mondta el telefonon.

A lakosok nem értik

Az a legszörnyűbb, hogy a lakosok nem is értik, miért kell elhagyniuk az otthonukat. Sokan a katonákat követik utcáról utcára, közben folyamatosan kérdik: miért kellett ezt csinálniuk? „A legfájdalmasabb még mindig a gyerekek látványa, akik nem értenek semmit, csak azt, hogy a szüleikkel el kell menniük idegen helyre, távol az otthonuktól. Egy kisfiú egész nap futott utánam, belém kapaszkodott és sírva kért, hogy ne vigyük el innen. Most mondja meg, mit tehetünk?” – teszi fel a kérdést a kapitány.

Az emberek általában engedelmeskednek a katonák parancsainak, kevés ellenállásba ütköznek. Aki ellenszegül, az is inkább csak kiabál, veszekszik velük. Persze voltak olyan esetek is, amikor valaki tényleg nem akarta elhagyni a házát.

„Az egyik házban már csak a nagymama maradt bent, a családja kint várta. Végül nem kellett erőszakot alkalmaznunk. Egy Tel Katifa-i asszony pedig nemcsak meggyilkolt fia sírját, de még a körülötte lévő fákat is magával akarta vinni új lakhelyére. Ha nem sikerül péntek estig mindenkit kitelepíteni, a zsidó szombat miatt egy napra meg kell szakítanunk az akciót” – mondja a katona.

A másik nagy probléma az, hogy hiába ígért a kormány mindenkinek szállást, ígéretüket egyelőre nem mindig tudják teljesíteni. A parancsnok lapunknak elmondta: több család nála kérdezősködött, hogy hova menjen másnap, hiszen szállást – akár ideiglenest – nem kapott.

„Inkább meghalunk”

Tuvia Beit Elből érkezett Gan Or településre hat fiával. A család így próbálja segíteni és biztatni az ottmaradtakat. A 48 éves férfi nem az egyedüli ellenálló, a faluba már több száz szintén szélsőjobboldali aktivista érkezett a közeli településekről, aki biztosan marad, és ha kell, harcol a katonákkal.

Gan Orban még tizenkét ellenálló család maradt, amely a szerdai végső határidő ellenére sem mozdul lakóhelyéről, és a helyi zsinagógában barikádozza el magát. „A várakozást imádságokkal töltjük a barátainkkal. Nem mozdulunk, bármi történik. Nem adjuk át a házunkat a terroristáknak” – mondja Tuvia.

Egy férfit, a Magidis család fejét tizenkét éve öngyilkos merénylők ölték meg. A gyászmisével őrá is emlékeznek rokonai, barátai. A sófár hangját a falu utcáin hallatszó kiabálás és sírás hangjai törik meg. Az utcán szaladgáló férfiak és asszonyok ordítozva próbálják megértetni a katonákkal, hogy semmi értelme a kitelepítésnek, és ők egyébként sem mennek sehova. „Inkább meghalunk, de nem hajlunk

meg a terror előtt” – skandálja a tömeg.

Tuvia újságíró; szerinte az izraeli média egyértelműen baloldali, így biztosan hamis képet fog festeni a kivonulásról. „Ariel Saron megszegte ígéretét, amikor mégis elrendelte Gáza kiürítését. Ezzel a pálfordulással nem is értem, hogy van mersze elindulni a következő választásokon.”

Szász Eszter

Comments are closed.