Forrás: NOLSzabados Krisztián, 2005. augusztus 19. 00:00
Kovászosra sikeresett az idei politikai uborkaszezon is. Az elmúlt hetek három meghatározó politikai témája Sólyom László köztársasági elnöksége, Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde és a kormány SMS-kampánya volt.
Sólyom László köztársasági elnöksége ellentmondásos körülmények között kezdődött. Habár Sólyom korábban arról beszélt, hogy háttérbe húzódó, „csöndes” elnök lesz, az első hetek ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A rezidenciabotrány kínosan érintette a jelenlegi és az előző kormányt is: azt jelzi, hogy mindkét vezető politikai erő kizárólag a saját ügyeivel foglalkozik, a köztársasági elnöki intézmény méltósága hidegen hagyja őket. Sólyom stábja háttértárgyalások helyett az ügyet azonnal és kemény stílusban tálalta a média felé, ami jelzi: konfliktusvállaló elnökünk lesz.
Ám ez csak a kezdet volt. Sólyom László már beiktatása előtt és az azt követő napokon is markáns politikai témákat vetett fel. Megszólalt a kettős állampolgárság ügyében, és határon túli „jogos igényekről beszélt”. Kisebb vihart kavart az a korábbi kijelentése, amely szerint addig nem megy az Egyesült Államokba, amíg ott ujjlenyomatot vesznek. Ezzel rájátszott az össznépi, pártsemleges Amerika-ellenességre. Nyilatkozataiban visszatérő motívum a politikaellenesség, amely szintén nagy divat mostanában mind a kormányoldali, mind az ellenzéki retorikában. Beiktatási beszédében jelezte, hogy részt fog venni a zengő-hegyi tüntetésen, ami az első nyíltan kormányellenes lépése volt. Politikai állásfoglalásnak minősül az a bejelentése is, hogy a miniszterelnökkel való első találkozóján a gazdaság állapotáról kíván tájékozódni, de nem arról, amit kommunikálnak, hanem „ami a számok mögött van”. Nehéz tehát nem észrevenni Sólyom és az ellenzék kommunikációja közötti hasonlóságokat.
Mindezek alapján aktív, konfliktusvállaló és politizáló köztársasági elnök várható Sólyom László személyében, aki szakít a Göncz Árpád és a Mádl Ferenc által ápolt elnöki imázzsal. Kérdés, miként fogadja majd ezt a közvélemény. Másrészről, amenynyiben Sólyom nyíltan vagy burkoltan az ellenzéki politizálást támogatja, azzal még inkább felhívja a figyelmet az MSZP önfejűségére, Szili Katalinhoz való ragaszkodásának tévedésére, hiszen ennek köszönhetően lett Sólyom elnök.
Orbán Viktor váratlanul hozta helyzetbe a kormányoldalt tusnádfürdői beszédével. A burkoltan antiszemitának és a baloldali szavazókat sértőnek titulált mondatai muníciót adtak a szőlőügyet elbaltázó és új fogást kereső szocialistáknak. Orbán mondatai azonban egyáltalán nem voltak váratlanok. A Fidesz-elnök széles szavazói bázist próbál egyben tartani a szélsőjobbtól a baloldalig. A decemberi népszavazás óta elsősorban a kiábrándult baloldali szavazókhoz beszélt, felsorakoztatva maga mellé a Pozsgay-Szűrös-Csintalan-Kudlik csapatot, időnként neoliberális üzenetekkel (adócsökkentés, államapparátus leépítése) nyugtatgatva az üzleti elitet. A szélsőjobboldali szavazókban azonban már egyre erősebb lett a hiányérzet, amit a tusnádfürdői beszéd elégített ki.
A kormányzati kommunikációs stáb mindeközben SMS-ezésre buzdítja a választókat – eddig kevés sikerrel. Az akciónak ennek ellenére kétségkívül vannak kommunikációs előnyei. Egyrészt tematizálja a közbeszédet. Másrészt a feltett kérdések általában nem pártpreferenciák mentén megosztóak, vagyis a kormány igyekszik megszólítani a bizonytalan szavazókat, és átnyúlni az ellenzéki választók felé. Harmadrészt a kampány apolitikus témái olyan választók mozgósítására is alkalmasak, akik elfordultak a politikától, akik azt gondolják, számukra lényegtelen kérdésekkel foglalkozik a politika. Végül pedig a kampány azt sugallta, hogy a kormány nincs nyári szabadságon, helyén van és dolgozik.
A kampányt ért kritikák nem mindenben állják meg a helyüket. 1998-ban, amikor Orbán Viktor körbetelefonálta a választókat, a baloldali és liberális értelmiség hangosan fanyalgott, a kezdeményezés biztos kudarcáról, a családi otthonokba befurakodó politikáról beszélt. A választók azonban kedvezően fogadták az akciót.
A Fidesz azzal próbálta ellensúlyozni a kormányzati aktivitást, hogy képviselői szinte naponta tartottak sajtótájékoztatót, napirenden tartva a korábbi botrányokat. A kormányfő volt cégeinek ügyei, privatizáció, K&H-ügy: mind felmelegített vagy melegen tartott témák, amelyek további célja, hogy eltereljék a figyelmet a szőlőbotrány újabb fejleményeiről.
Sólyom László nyilatkozatai
2005. augusztus 5. (Magyar Hírlap)
„Én például addig nem megyek – tudósként sem mentem – az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnom.”
2005. augusztus 5. (Kettős állampolgárságról)
„Ezt a kérdést rendezni kell, hiszen jogos igények vannak. […] Ebben a kérdésben nem kötelességünk az Európai Unióval egyeztetni, […] az EU nem támaszthat jogi kifogásokat.”
2005. augusztus 5. (Zengő-hegyi tüntetésről)
„Csak akkor lehet alkotmányos a lokátor megépítése, ha bebizonyították, hogy nincs semmilyen más lehetőség. Ilyen bizonyítékot mindeddig nem szolgáltattak. Magyarország jövőjére optimistán tekintek, s ehhez az ilyen tisztességes, bátor, együttműködő emberekből álló szerveződések adnak reményt.”
2005. augusztus 5. (Beiktatási beszéd)
„A mai politikai közélettől eltérő magatartást kívánok megjeleníteni, a Védegyletből jöttem, a jelszavunk az volt: lehet másfajta a politika. Az elnöknek ma az a kötelessége, hogy az értékek tiszteletére hívja fel a figyelmet. Ha az elnök megérzi a társadalmi igényeket – és én azt érzem, hogy az emberekben megérett a változás utáni igény -, akkor igenis lehet nagy hatású a tevékenysége.”
2005. augusztus 11. (HVG-interjú)
„Hangsúlyozom: nem vagyok pártellenes, csak az ellen vagyok, hogy a pártok monopolizálják a politikát.”
2005. augusztus 11. (HVG-interjú)
„Az augusztus közepi első találkozón a gazdasági helyzettel kívánok megismerkedni. Nem azzal, amit kommunikálni szoktak, hanem ami a számok mögött van.”
Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő
