Forrás: Népszava

A képernyőkön ujjongó, zászlót lobogtató palesztinok. Győzelmüket ünneplik. Igazuk van? A gázai kivonulás valóban az ő győzelmük és az izraeliek veresége?

Nos, annyiban nem, hogy a palesztin gerillák hagyományos katonai értelemben természetesen nem arattak győzelmet a náluk összehasonlíthatatlanul erősebb izraeli hadsereg felett. Ahogy annak idején a vietnamiak sem az amerikaiak felett.

És mégis: Vietnammal kapcsolatban mindenki az amerikaiak vereségéről beszélt – teljes joggal. Hasonló a helyzet Gázát illetően is. Gerilla- és terrorakcióikkal a palesztinok olyan magasra srófolták az izraeli jelenlét árát, hogy az immár túl magasnak bizonyult s végül a zsidó állam a visszavonulás mellett döntött. Ahhoz, hogy választ adjunk a kérdésre, önként távoztak-e az izraeliek, vagy a palesztinok kényszerítették erre őket, elég, ha visszakérdezünk: kivonult volna Saron akkor is, ha a palesztinok csendben maradnak? Nyilvánvalóan nem. Ilyen értelemben igenis jogos palesztin győzelemről és izraeli vereségről beszélni, és sajnos nincsenek távol az igazságtól azok sem, akik szerint Gáza feladása a terroristákat igazolja.

És mégis: nyilvánvaló, hogy a kivonulás Izrael érdekében állt. A zsidó állam most megszabadul azon hatalmas politikai, anyagi és erkölcsi teher egy részétől, amely eddig ránehezedett. Eddig ország-világ előtt ő volt a felelős a gázai palesztinok minden nyomorúságáért – ennek most vége lesz. Hogy ez mit jelent Izrael nemzetközi megítélésében, azt jól példázza Saron Chirac elnöknél tett legutóbbi látogatása. Annak a Franciaországnak az elnöke, amely eddig a legmegértőbb volt a palesztinokkal és a legkritikusabb Izraellel szemben, most barátként fogadta a zsidó állam miniszterelnökét. Óvatosabban, de hasonlóan reagálnak a mértékadó arab államok is.

Mindez persze még nem jelenti a béke eljövetelét. A Hamász-vezetők világosan megmondták, hogy igazolva látják terrorista taktikájukat és annak folytatására készülnek. S erre érvük is van: Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia nagyobb részének folytatódó megszállása. Izrael azzal szolgálná legjobban saját érdekeit, ha megfosztaná ezen érvüktől terroristákat és megegyezéses alapon kivonulva minden olyan területről, melyet arabok laknak, és melyet a világ egy eljövendő palesztin állam részének ismer el. Az már nem az egyik vagy másik fél, hanem csakugyan a béke győzelme lenne.

Kepecs Ferenc

Kepecs Ferenc

2 hozzászólás to “Gáza Izrael Vietnamja?”

  1. KedvesKepecsFerenc , amikor majd` az egesz vilag a terror b

    KedvesKepecsFerenc ,
    amikor majd` az egesz vilag a terror beklyojaba kerul szep lassan —
    a`la musslem , e kis szosszenetevel voltakepp` klasszul lefekszik es meg ki is tarulkozik azon muzulman – iszlam uj-teologusoknak,akik ebben az
    ujfajta „villamhaboruban” latjak a megoldast minden igaztalan hitu kiirtasara , demagog cinizmussal fogalmazva esetleges megteritesukre.
    Nepfelszabadito mozgalmak a konyortelen Nyugat ellen ugy,hogy kozben sajat porontyaikat toljak a tuzvonalba , az emberi jogokra hivatkozva ,
    hiszen cinikus verfagyaszto brutalitasu vigyorukkal tudjak azt , hogy ok lohetnek sajat nepuk fedezekebol – nem lesz ra „tomegbelovetes”,mert az ugye nepirtas lenne , amit a muvelt Nyugat elitel es nem azonosul vele. Ennek kiprovokalasa az egyeni-allami-vallasi terrorral patthelyzetbe kenyszerit barkit,meg a
    zsidokat is Izraelben.
    Jo lenne egy kicsit melyebben elemezgetni e temat(tudom nem konnyu,mert oriasi mennyiseget kene hozza olvasni),mert hasonlo szintu megallapitasokra epulo cikkek deformaljak a lenyeget es az objektivitast. That is no fair play, mister !

  2. Legyen. Legyen mélyebb elemzés. Nem hiszem, hogy az elmúl

    Legyen. Legyen mélyebb elemzés. Nem hiszem, hogy az elmúlt negyvenvalahány évben CSAK felületes elemzések jelentek vona meg a zsidó-palesztin, radikális iszlámmagyarázat és általában, Közel-Kelet kérdéskörben, úgy globálisan… És mégis: Megannyi – nyílván szubjektív is, de mégis – intelligens elemzés nem vezetett mindez idö alatt sehova. Az aktuálpolitikát (POLITIKÁT, nem egyéni akciókat!) mindig is a világ körülményrendszere határozta meg: elöször a hidegháborús ideológiai egymásnak-feszülés (hogy mekkora szerepe van elsö pillanatra ettöl elrugaszkodott területek állagára, azt leginkább Dél-Afrika példája mutatja…), majd manapság a jóllakott Észak és éhezö Dél közti világméretü gazdasági disszonancia, amit szélsöjobbon szeretnek a fehér faj felsöbbrendüségével, dogmatikus jobboldaliak az iszlám (mint vallás, nem mint „terroristák kézikönyve”!) könyörületlen ember- és értékellenességével, maradiságával magyarázni, míg baloldalon a kommunista eszmék gyakorlati bukásával osztályharc-kiváltó antiglobalista mozgalmak a zsidó világösszeesküvés ellen menetelnek, a (nem hazai, hanem világméretben ekként cimkézett) liberálisok pedig inkább gazdasági, mint erkölcsi értékek mentén politizálnak és mint ilyenek, annak örülnének, ha a Térség kiiktatná végre komplett önmagát, hogy valami új jópofa békített török szállodasor épülhessen a romokon, olasz pincérekkel és arab cipöpucolókkal, harmincasévekbeli flairt árasztva.

    Nem hiszem, hogy a fenti gondolatsor valóban „deformálja a lényeget és objektivitást”. NINCS egységes lényeg és objektivitás. Fejbelött emberek vannak mindkét oldalon. Széjjelrobbantott emberek, széjjelrombolt házak. Mindenki ott húzza meg saját kisebb-nagyobb-egyenlöség-jelét, ahol személyes gusztusa, lelke, hovatartozása súgja neki. Kepecs sorai a most megindított GYAKORLATI lépések aktív-ságát emeli ki, azt, hogy ezzel a sok magyarázat-magyarázkodás közé bekeveredett végre valami tényleges, valami tett, valami, ami azt a poshadt állóvizet, katasztrófát, ami a világot (ott is, meg máshol is) jelenleg jellemzi, kicsit felrázhatja, átépítheti. És mint olyan lépés, vezessen bárhová, járjon bármely gyakorlati engedményekkel az ellenoldal részéröl, mindenképp üdvözlendö.

    Igen. Egyetértek, kedves anonymous, hogy
    1) sokat kell olvasni. Egyetértek, hogy
    2) nem jó tüzvonalba küldeni porontyainkat. Mert többet érdemelnek az élettöl.
    Ezen két kijelentést kéne értékké tenni az arab világban is. Nekem is, mint sok más embernek, lenne ötletem, ezt mivel lehet elérni – sok-sok, nem rövid távon megtérülö, és bizony (mint a mi kis demokráciaátmenetünk esetében is) félre-félrecsúszó pénzzel. Oktatásra, közmüvekre, munkahelyteremtésre, emberi jogok propagálására, kultúrára, összefoglalva: emberi jó-létre.
    A hajlíthatatlan könyörületlenség valamint a fegyver viszont nem tartozik az általam favorizált békehírnökök közé.