Forrás: NOL

Munkatársunktól, 2005. augusztus 16. 00:00

Egy zsidó telepes és egy izraeli katonanő öleli át egymást Neve Dekalim település előtt. Kilencezer telepes kapott felszólítást a távozásra. Az akcióban ötvenötezer katona és rendőr vesz részt A kiürítésre ítélt gázai övezeti és négy ciszjordániai zsidó telep lakói egyelőre még szabadon távozhatnak a kolóniákról, az ellenszegülőket azonban szerda nulla órától erőszakkal is eltávolítják lakóhelyükről.

Kéz a testvéreknek (Yad l”achim) – ezen a néven kezdődött tegnap a Gázai övezetben reggel hétkor a kivonulás katonai akciója. Több ezer rendőr és katona indult el a telepek felé, hogy kiszállítsa a kötelező kilakoltatásról szóló papírokat, melyek kézhezvétele után 48 órájuk van a telepeseknek, hogy elhagyják az övezetet. Ha nem teszik, erőszakkal fogják őket kitelepíteni.

Neve Dekalim, Kfar Yarom és Shirat Hayam települések előtt a telepesek és támogatóik eltorlaszolták az utakat, hogy megállítsák a hadsereget. A telepek legtöbbjéhez képest szegényes Shirat Hayamban korábban sajtótájékoztatót tartottak. Egy kerti asztal mögött ülve a telep szóvivőnője azt ecsetelte, hogy minden eszközzel ellenállnak, kivéve erőszakkal. – Minden lehetséges, kivéve az erőszak, hacsak a katonák nem provokálnak minket – mondta az aszszony. Shirat Hayam közvetlenül a tengerparton húzódó, alig száz méter szélességű település, amelynek a kerítésén túl járőrök és palesztin taxisok húznak el – az ugyanis már palesztin terület. Ezen a telepen omladozó házakban, sátorokban laknak az elszánt, nyilatkozni nem hajlandó radikálisok. A tizenhat éves Saul mégis mond néhány szót: csalódott az országban, és különösen Ariel Saronban, de nem emel kezet a katonákra.

Tegnap a több telepet magában foglaló Gus Katif településtömbben mindenhol megpróbálták elállni a katonák útját – több-kevesebb sikerrel. Ahogy a többit, Gan Or települést is elektromos kerítés veszi körül, és egy hatalmas sárga vaskapun – őrtoronnyal a szélén – lehet bejutni a telepre. Ezeknek eddig az volt a feladatuk, hogy kint tartsák a palesztinokat. Tegnaptól azonban a hadsereget próbálták meg segítségükkel kívül tartani a telepesek. Gan Or kapujánál is korán reggel gyülekeztek a tiltakozók. Az őrtoronyban szolgáló két-három katona átengedte az irányítást a tüntetőknek. Egy kipás, szakállas srác papírlapot nyom a kezembe, én kérem, hogy fordítsa le. A szövegben megköszönik a jelenlévőknek, hogy eljöttek támogatni Gus Katifot, de arra kérnek, hogy tartózkodjunk minden erőszaktól, még a beszédünkben se legyen gyűlölet. A srác, Yuval egyébként Jeruzsálemből érkezett pár napja, a testvére él Gan Orban. Később mindig a kapu mögötti első sorokban látom. Azt mondja, hazaszeretetből van itt.

A narancssárgába öltözött imakönyvvel, mobiltelefonnal és vizeskulacsokkal felszerelkezett tüntetők bezárják Gan Or kapuját, és letelepszenek a kapu mögé. Énekelnek, imádkoznak. Anyák gyerekeikkel és házi készítésű „Zsidók nem telepítenek ki zsidókat” táblákkal állnak rendületlenül a tűző napon. Amikor feltűnik két rendőrautó, izgalom támad, erősödik az ének, a taps. Nemsokára kiderül, a szomszédos Dekalim településen az egyik házra Kasszam rakéta hullott az éjjel, de nem robbant fel, azt mennek hatástalanítani. A kapu kinyílik, az emberek arrébb húzódnak.

Valaki folyamatosan beszél a hangosbemondóban. A bibliából idéznek, imádkoznak, politikai beszédet tartanak. A katonáknak üzenik, ne vegyenek részt ebben a szégyenben. A földhöz való jogot Istentől és nem Ariktól vagy Omritól kaptuk – mondja egy másik, utalva a korábban korrupciós botrányba keveredett Ariel Saron miniszterelnökre és fiára. – Jeruzsálemben is harcolnak Gus Katifért – kiált a harmadik. – Ha egy-két percre meg tudjuk őket állítani, vagy lelassítani, már nyertünk – biztatja a tizenegy órára már kb. négyszáz öszszegyűlt, a hangosbeszélőbe kiabáló alkalmi szónok.

A katonaság csak nem jön. Érkezik viszont a hír, hogy a hadsereg az ún. ipari bejáraton – nem a főbejáraton – bejutott a szomszédos (és Gus Katif fővárosát jelentő) Neve Dekalimba, és megkezdte az eddig beszökött támogatók kitoloncolását. Később dulakodásról is érkezik hír Neve Dekalimból. Előző este a település főterén kb. ötszáz ember táncolt, énekelt, múlatta az időt, és gyülekezett a telepre vezető kapunál. Az „utolsó” éjszakán nem sokan aludtak. Egy tizenéves kissrác autógumiabroncsot tett a kapu elé – gondolván, hogy azzal állítja meg a hadsereget. Előlünk szégyenlősen elvitte a gumit.

Gan Orban később megjelent egy férfi, aki a telepesek szervezetének, a YESHA képviselőjének mondja magát. Jelenléte nem okoz felhőtlen örömet. Van, aki szerint nem szabad megosztottnak lenni, de többen úgy gondolják, a YESHA nem tett eleget Gus Katifért. A hadsereg estig nem érkezett meg: taktika, vagy lekötötték az erőiket? Nem tudni, mindenesetre az ultimátum késett – ez siker a helyieknek. Kfar Yaromba és több szélsőségesnek tartott településre csak egy-két nap múlva viszik ki a kiürítésről szóló utasítást. A legtöbb helyen azonban sikerült kiosztani.

Ez volt a kiürítés első napja. A körülményekhez képest fegyelmezetten telt. Délután Neve Dekalimban több százan várakoztak még a kapu mögött a forróságban. A kiköltözőket segítő kamionok hosszú sora azonban náluk is nagyobb akadályt jelentett. A telep hátsó utcáin viszont könnyedén be lehetett jutni. A telepesek legtöbbje a következő két napban fogja elhagyni otthonát. A telepek képe kezd rendetlen, rendezetlen lenni. Vendéglátóim vasárnap este kezdték meg a pakolást. Néha már mi is a kertbe szemetelünk – ezt már hagyjuk itt a palesztinoknak – mondja a családfő.

Kérdés, hogy meg lehet-e fizetni azt a kárt, amit az otthon elhagyása, lerombolása okoz. Haim Klein szerint az izraeli kormány ezt nem is vette figyelembe. A Gan Or-i telepes szerint mindenki – törvény alapján – félmillió dollárt kap. Haimnak két hektár földje és 1,3 hektár melegháza volt. Ez évente kb. 120 ezer dollárt jövedelmezett. Felesége ruhaboltja 30 ezret. Mindezek és otthona elvesztése ennél többet ér – állítja fájdalmasan. Aki a nitzanimi, két évig tartó átmeneti karavánvillákat választja havi 450 dollárért, az is csak földet kap az új, végleges házának – mondja Haim. Gan Or lakóinak – akik a 48 órás ultimátum lejárta előtt távoznak – a kormány egy hét szállodát fizet Jeruzsálemben „pihenésképpen”.

Comments are closed.