Forrás: hirszerzo.hu

A leköszönt államfő a volt rádióelnököt magasztalja

Király Dávid 2005. augusztus 12. 07:55

A parlament figyelmeztette, a bíróság megrovásban részesítette. Brekegőnek nevezte az amerikai nagykövetet, kollégáját elmebetegnek titulálta, Mádl pedig gratulált neki.

Magyarország volt köztársasági elnöke levelet írt a Magyar Rádió volt elnökének. Mádl Ferenc azt írta Kondor Katalinnak: a Magyar Rádió az elmúlt négy évben valódi kulturális, közéleti médium volt. A leköszönt államfő hangsúlyozta: a közmédium az utóbbi években nem adósodott el, és megőrizte helyét a hallgatottsági versenyben. Mádl Ferenc gratulált és köszönetet mondott Kondor Katalinnak.

Nem kellett volna. Alig néhány napja még a Mádllal szemben korábban kritikus sajtó is dicshimnuszokat zengett a volt köztársasági elnök államfői tevékenységéről. Alapvetően jogosan állapította meg, hogy noha ideológiai elkötelezettsége egyértelmű, elnökként többnyire nem volt elfogult. Kerülte a pártcsatározásokat és nem foglalt állást különböző – számára méltatlan – vitákban.

Ezt jól tette. Megbecsült, tiszteletre méltó és tekintélyes politikusként távozott a politika élvonalából. De valóban távozott? A Kondor Katalinhoz írt levele épp azt mutatja, hogy csak most lépett be igazán a politika világába. Az ugyanis vitathatatlan, hogy a közrádió volt elnökének írt elismerő levele valódi politikai nyilatkozat.

Nehezen volna másképp értelmezhető, tekintve, hogy az Orbán-érában kinevezett Kondor Katalin elnöksége alatt folyamatosan a kormánypártok céltáblája volt. Ezzel kapcsolatban a volt államfő úgy fogalmazott: a rádió volt vezetője az ellene indított támadások közepette sem ingott meg és az említett értékek mentén irányította a közszolgálati médiumot.

Mádl Ferenc azonban alighanem megfeledkezett arról, hogy a közrádió volt elnökét korántsem véletlenül érték támadások. Az már nem is hír, hogy noha Kondor Katalint a lehető legkevésbé sem érdekelte, hogy a közszolgálati rádió elnökeként kerülnie kellett volna a pártosodást, ennek ellenére rendszeresen megjelent és felszólalt a jobboldal rendezvényein.

Felszólalt, s nem is akárhogy. Nancy Goodman Brinkerről, az Egyesült Államok korábbi budapesti nagykövetéről például 2001-ben egy MDF-es rendezvényen így beszélt: „idejön valaki, aki két hónapja sincs itt, és ebben a pillanatban antiszemitizmusról brekeg”. Az már a sors iróniája, hogy Kondor Katalin – ugyancsak a Magyar Rádió elnökeként – a közelmúltban aláírta Orbán Viktor levelét, amelyben a Fidesz elnöke Budapestre hívja George W. Busht. Brinker nagykövet mellesleg a Bush-család közeli barátja.

A volt rádióelnököt 2002-ben a bíróság megrovásban részesítette, amiért Kondor a közrádió egyik szerkesztőjét nyilvánosan elmebetegnek titulálta.

Szerencsére Mádl nem ment bele a közszolgálatiság ethoszába – merthogy Magyarországon a közszolgálatiságnak csak ethosza van, gyakorlata nincs -, Kondornak ugyanis megannyi gyenge pontja között valószínűleg ez a leggyengébb. Az, hogy a rádió nem adósodott el, s hogy megőrizte hallgatottságát, legfeljebb üzleti sikerként könyvelhető el, tisztes elnöki munkaként semmiképp sem.

Mádl Ferenc annak a Kondor Katalinnak gratulált és mondott köszönetet, akinek az Országgyűlés kénytelen volt értésére adni: „a Magyar Rádió elnöke egy közszolgálati intézmény élén áll, közszereplései során nemcsak önmagát, hanem intézményét is képviseli. Ezért elfogadhatatlan, hogy politikai rendezvényeken, tüntetéseken meghatározott politikai törekvések mellett elkötelezett szerepet vállaljon”.

A kérdés persze az, hogy milyen szerepet vállalt a volt rádióelnök. Közszerepet biztosan nem, hiszen saját bevallása szerint nem közszereplő. Legalábbis ezzel védte magát akkor, amikor több lap azt állította: Kondor Katalin a rendszerváltás előtt III/II-esként együttműködött az állambiztonsági szolgálatokkal. Kondor tagadott, a bíróság pedig neki adott igazat, ami azért érdekes, mert ennek ellenére Kondor szükségét érezte annak, hogy nyilvánvalóvá tegye: nem közszereplő.

Ó, de mennyire, hogy az. Sokkal többet szerepelt a közéletben, mint amennyit kellett volna. De nem ez a lényeg, hiszen ez a történet nem Kondor Katalinról szól.

A történet Mádl Ferencről szól, aki öt éven keresztül bölcsen hallgatott, ha pártvonalon vártak tőle állásfoglalást, s aki államfői mandátumának lejártát követően kiállt az utóbbi évek egyik legvitathatóbb munkásságú közéleti szereplője mellett. Ez több mint bűn: súlyos hiba.

Comments are closed.