Forrás: Népszava

James Wolfenson amerikai megbízott közvetítésével Saul Mofaz izraeli és Muhammad Dahlan palesztin miniszter megegyezett a gázai zsidó telepesek házainak – ha nem is felhasználásáról, legalább lerombolásuk módjáról. A megállapodás szerint a Világbank fogja felügyelni a rombolást.

Izraeli buldózerek csak a falakat rombolják le, azután a Világbank megbízásából palesztin és egyiptomi cégek fogják osztályozni a fennmaradó téglát és más építőanyagot. A mérgező és káros anyagokat a Sinai-félszigeten fogják elhelyezni – ezt a műveletet Izrael fogja finanszírozni. Néhány közhasznú épületet épségben a palesztinok rendelkezésére bocsátanak.

Annak ellenére, hogy mára a gázai telepesek vezetősége nagy tiltakozó gyűlést szervez, mégpedig épp a baloldal hagyományos gyülekezőhelyén, a tel-avivi Rabin-téren, úgy tűnik, hogy a telepesek többsége beletörődött a megváltoztathatatlanba és még augusztus 17-ike előtt önkéntesen távozni fog. A hadsereg értékelése szerint hat településen semmilyen ellenállás nem várható, nyolc településen csak a telepesek kis része fog ellenállni és csak tíz településen (amelyekben összesen 650 család lakik) várható hevesebb ellenállás. A gázai települések felszámolását három héten belül véghez akarják vinni; a katonai támaszpontokat október végéig, a Gázát Egyiptomtól elválasztó ún. „Filadelfi vonalat” az év végéig hagyja el az izraeli hadsereg.

Az izraeli kivonulás a palesztinok körében is éles ellentéteket ébreszt. Mahmud Abbász (Abu Mazen) elnök a palesztin parlament Gázában tartott ülésén felhívott minden palesztin szervezetet, hogy a kivonulás alatt ne támadják az izraeli településeket és katonai állásokat, „kulturáltan” vegyék át a hatalmat Gázában és így bizonyítsák, hogy méltóak az önálló államra. Ezzel szemben a Hamász a lerombolt településekre irányuló „győzelmi menetekkel” akarja bizonyítani, hogy az izraelieket a palesztin szélsőségesek támadásai „űzték ki” Gázából.

Nagy feltűnést keltett Izraelben több közvélemény-kutató intézet felmérésének egyöntetű eredménye, amely szerint Benjamin Netanjahu lemondott pénzügyminiszter és volt miniszterelnök a Likud-választók körében először előzte meg Ariel Saron miniszterelnököt a pártvezetésért vívott párbajban. Netanjahut most a Likud-tagok 35 százaléka, Saront csak 29 százaléka támogatja. Megfigyelők szerint éppen a remélt népszerűségnövekedés – és nem az általa nyilvánosan felhozott érvek – miatt mondott le Netanjahu. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Likud-tagok támogatása nem elegendő a győzelemhez az országos választásokon; nem is szólva arról, hogy az erőviszonyok a Likudban is változékonyak és Saron visszanyerheti a Likud-tagok rokonszenvét, ha sikeres lesz a gázai kivonulás és nem követik palesztin rakéta-támadások izraeli városok és települések ellen.

Yehuda Lahav (Tel-Aviv)

Comments are closed.