Forrás: hirszerzo.hu

Nemzeti mítoszok és a hazai jobboldal II.

Gavra Gábor 2005. augusztus 10. 07:57

Az ezredforduló óta mind gyakrabban (a napokban éppen a Dunakanyarban zajló Magyar Szigeten) találkozhatunk egzotikus nemzeti mítoszok politikai felhasználásával. Hogyan váltak hirdetőik marginális szubkultúrából politikai tényezővé? Háromrészes sorozatunk második részében az ezredfordulótól napjainkig követjük nyomon a jelenség térhódítását.

Szkíták a hivatalban

A magyarországi politikai okkultizmus és a jobboldali politika összefonódása felé vezető úton a Badiny Jós Ferenc újrafelfedezése utáni következő nagy lépést Grespik László tette meg, aki az Orbán-kormány utolsó két évében a Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetői posztját is betöltötte, 2002-ben pedig a MIÉP képviselőjelöltjeként indult az országgyűlési választáson.

Werbőczy unokája vagyok én. Grespik László

Grespik még ügyvédként jelentette meg A finnugor-elmélet hazudik, Werbőczy István nem című eszmefuttatását a Demokrata 1999-es két utolsó és 2000. évi első számában, melynek címét Bencsik András önkényesen a sokkal jobban hangzó Szkíták törvényére változtatta. (A tanulmányból Vidéki pogányok című keretes írásunkban közlünk részletet.)

A téma – akár grespiki megközelítésben is – divattá vált az ezredfordulónak kikiáltott 1999/2000-es évváltás környékén, amit az Orbán-kormány a korona Parlamentbe utaztatásával, az Országgyűlés jobboldali többsége pedig a róla szóló törvény megalkotásával ünnepelt.

A korona “jogaiba történő részleges visszahelyezése” elégedettséggel töltötte el a Szent Korona-tan híveit, ám az “ezer éves államiságra” történő utalás korántsem váltott ki osztatlan lelkesedést az államalapítást jó esetben Árpád vezér idejére, de inkább sok ezer évvel korábbra helyező igaz magyarok körében.

Csúcson

Az alternatív eredetmítoszok és a jobboldali mainstream keveredése 2002-ben, a Fidesz választási veresége utáni hetekben öltött jelentősebb méreteket, és – ma legalábbis úgy tűnik – átmeneti jelenségnek bizonyult. Orbán Viktor 2002. májusi Dísz téri beszédében többek között a Szent Korona Országházból történő elszállításának megakadályozását jelölte meg a körök létrehozásának indokaként, melyek, ha kell “együtt mozdulhatnak” az ereklye “védelmében”.

Amiért együtt mozdulnának A “mérsékelt” jobboldal és a misztikus magyarságfelfogás további közeledését jelezte Orbánnak a polgári körök Margitszigeten tartott első, és mindmáig egyetlen hivatalos országos találkozóján elmondott beszéde, ahol a frissen leköszönt miniszterelnök a Magyar Nemzet és a Heti Válasz mellett a Demokrata előfizetésére is felszólította követőit, a jobboldal hivatalos orgánumává nyilvánítva a nemzeti avantgárd hetilapját.

Augusztusban Fidesz-közeli megmondó emberek, Bayer Zsolt és Bencsik András éppúgy részt vettek az irredenta Hatvannégy Vármegye Ifjúsági MozgalomMagyar Sziget rendezvényén, mint a MIÉP akkori alelnöke, Bognár László, valamint Szakács Gábor és Friedrich Klára rovásírás- és őstörténet szakértők, akik harminc-, sőt egy ízben hetvenezer évvel ezelőttre tették nyelvünk kialakulását (lásd: Hamis próféták Magyar Narancs 2002. augusztus 22.).

A magyar politikai okkultizmust zászlajukra tűző szervezetek és a jobboldali főáram elkülönülése azonban már a 2003-as uniós csatlakozásról döntő népszavazás kampányában nyilvánvalóvá vált. A kampányban nem-re buzdító szervezeteket tömörítő Szabad Magyarországért Mozgalom (SZMM) “legfontosabb alkotmányossági evidenciái” alapján utasította el a csatlakozást.

Az “evidenciák” több ponton kapcsolódtak a tárgyalt eredet- és történelmi mítoszokhoz (“Minden birtoklás forrása a Szentkorona”, “A Szentkorona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg”, “Az alaptörvény és a végrehajtó hatalom minden intézkedése meg kell, hogy feleljen a szentkorona-eszmének”, “A Szentkorona tagjainak joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szentkorona eszme”).

A kampányban az okkult nemzetfelfogás követői a megosztott, és a Fidesz egyértelmű iránymutatását nélkülöző polgári körök helyett az SZMM rendezvényein tűntek fel – nemcsak érdeklődőkként, de szónokokként is.

Apadás

A Fidesz 2003. májusi szövetséggé alakulása a polgári körök háttérbe szorulását is jelentette; ekkortól mind ritkábban fordult elő, hogy prominens jobboldali politikusok vagy publicisták a nyilvánosság előtt közösséget vállaljanak a Szent Korona-tan, a sumér, vagy éppen a pártus-szkíta-hun őseredet hirdetőivel.

Ám a teljes elválás máig nem következett be. Badiny, Friedrich és Szakács előadásait még 2005-ben is hirdette a polgári körök hírlevele; Szakács Gábor változatlanul az erős Fidesz-hátszéllel dolgozó Demokratában osztja meg nézeteit olvasóival nemzetünk dicső múltjáról és nem kevésbé fényes jövőjéről.

Legutóbb A király palotája című, a hetilap 2005. február 3-i számában megjelent cikkében üdvözölte egy alföldi nagyvállalkozónak a hun-magyar folyamatosságot hirdető mítosz feltámasztására tett kísérletét (a tápiószentmártoni Attila-domb magyar politikai miszticizmusban betöltött szerepével sorozatunk holnapi részében foglalkozunk).

“Attila királyunk halála 1550. évfordulójának méltó megemlékezése 2003-ban az arra illetékes hivatalos körök vérlázító közönye miatt elsikkadt” – indít a cikk, amely a két évvel ezelőtti hun-magyar egymásra találás kudarca ellenére optimistán zárul: talán “Attila palotájának” közelgő újjáépítése kirángatja a tespedésből a hun eredetmítoszok iránt botrányosan érzéketlen közvéleményt.

Ugyanakkor a jobboldali nyilvánosságban 2003 óta erősödik a nemzeti miszticizmus háttérbe szorítására irányuló szándék. A Fidelitas Ufi című kiadványa, valamint a Heti Válasz 2003 óta visszatérően és kritikusan foglalkozott a kérdéssel, ami hozzájárult a Demokrata és a Heti Válasz között 2003-ban kezdődött háborúskodás kirobbanásához.

Vidéki pogányok

“A “pogány” szó nem istentelent, hitetlent, barbárt, keresztényelleneset jelent, ahogy azt az idegenszívűek által az évszázadok (évezred) alatt szándékosan rátett pejoratív értelem sugallja, hanem azt jelenti: ősi egyistenhívő, ősi Nagyboldogasszony-hívő, őskeresztény, fénylátó-fényvivő (más értelmezéssel egyébként egyszerűen azt is, hogy: vidéki), vagyis szokjuk meg e szónak a legnemesebb, helyes értelmét, jelentését. A közismert társadalom-osztályozás szerinti: “idegenszívűek”, “szentistvániak”, “koppányiak” fogalmak közül a koppányiaknak felel meg a pogány. Ilyen értelemben vállalom a “pogány” megnevezést. Különben is: kéretik másságunkat tisztelni, hiszen tőlünk is ezt várják el az idegenszívűek!”

Részlet Grespik László A finnugor-elmélet hazudik, Werbőczy István nem című értekezéséből (a teljes szöveg itt olvasható)

Ajánlott linkek:

A Magyar Narancs politikai okkultizmussal foglalkozó sorozata

Badiny Jós Ferenc és Grespik László közös televíziós műsorának honlapja

Grespik László: Korabeli titkosszolgálati jelentés Jézus Krisztusról Rómának

Grespik László “híres tanulmánya” a magyar nép eredetéről

Comments are closed.