Forrás: Magyar Hírlap

A taktikázás, a lemondás módja, időzítése, a felelősség elhárítása visszaüthet

Nyilvánvalóan taktikai megfontolásokból mondott le vasárnap Benjamin Netanjahu izraeli pénzügyminiszter: tegnap kiderült, hogy a gázai kivonulást nem állíthatja le, viszont akár hónapokon belül megbuktathatja Ariel Saron koalíciós kormányát, és újra próbálkozhat a kormányfői szék megszerzésével.

Benjamin Netanjahu még a gázai övezetből való kivonulás első szakaszáról megtartott szavazás előtt – éppen a kivonulásra hivatkozva – nyújtotta be látványosan lemondását. Az izraeli kormány 22 tagjából 17 a kivonulásra szavazott, öt pedig ellenezte. Az ellentábor, együtt a gázai telepesekkel, abban reménykedett, hogy Netanjahu példáját több kormánytag is követi majd, a kormány összeomlik, a kivonulás „elmarad”.

Ariel Saron kormányfő azonban gyorsan rendezte a sorokat. Ehud Olmert ipari és kereskedelmi minisztert nevezte ki ügyvezető pénzügyminiszternek, azonnal kapcsolatba lépett Stanley Fischerrel, a Bank of Israel kormányzójával és a kincstár vezetőivel, és a vasárnap még zuhanó tel-avivi tőzsdén az árfolyamok tegnap ismét emelkedésnek indultak. Saron biztosította a gazdasági vezetőket, hogy a politika nem változik, és erősen hangsúlyozta, hogy a gázai kivonulás terve is változatlan, tíz napon belül mindenképpen megkezdődik. A kivonulást ellenző miniszterek közül egy sem nyújtotta be lemondását.

Ebben bizonyára része van annak is, hogy a Jediot Ahronot című lapban közzétett felmérés szerint a lakosság 55 százaléka támogatja a kivonulást, és csak 39 százalék ellenzi. A lap Netanjahu lemondásának hátteréről is felmérést készített: a megkérdezettek 47 százaléka úgy vélte, hogy a pénzügyminiszter saját karrierjét építi, és csak 29 százalék gondolta, hogy politikai meggyőződésből ellenzi a kivonulást, és ezért is mondott le.

A Haarec című lap „út menti gazdasági pokolgépnek” nevezte Netanjahut. Az izraeli kormánynak ugyanis éppen ma kell megvitatnia és jóváhagynia a 2006-ra szóló költségvetés tervezetét. Netanjahu távozása után a koalícióban részt vevő munkapárti kormánytagokkal azonban nem valószínű, hogy Ariel Saronnak sikerül elfogadtatni a tervet a kormánnyal, még kevésbé a knesszettel (parlamenttel). Egyes képviselők szerint legkevesebb hat hónapon belül Izraelben választásokat kell tartani, mások úgy hiszik, hogy a voksolás elodázható a jövő év márciusáig. Sokaknak az a véleménye, hogy a költségvetésről tartandó szavazás az előre hozott választásokról szóló döntés is lesz. A költségvetési szigorításokat, szerkezeti átalakításokat pedig éppen Netanjahu eszelte ki, a kormány pedig most nem tehet mást, mint folytatja elképzeléseinek megvalósítását. Netanjahu Saron megbuktatására törekszik, s ennek érdekében még az izraeli szélsőjobb erősítésére, sőt vezetésére is hajlandó.

Netanjahuról az a közvélekedés, hogy sokféle területen igen kiváló képességekkel rendelkezik, de a vezető szerepre nem alkalmas. Akkor menekül a harctól, amikor éppen helyt kellene állnia a költségvetésért. Lemondásában az is szerepet játszhatott, hogy az izraeli társadalombiztosítási intézet tegnap tette közzé jelentését, amely szerint másfél millió ember – a családok 20,3 százaléka – élt tavaly a szegénységi szint alatt, százezer emberrel több, mint a megelőző évben.

A taktikázás, a lemondás módja, időzítése, a felelősség elhárítása visszaüthet. Benjamin Netanjahu talán csak most, a fejesugrás után jön rá: a medence üres – írta tegnap a Maariv.

MH-összeállítás