Egy demokratának legyen bátorsága ahhoz, hogy a rossz, félreérthető mondatokat nem magyarázza, hanem visszavonja – állítja Simon Gábor, az MSZP országos választmányi elnöke Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde kapcsán. Simon szerint fontos, hogy az MSZP tovább gondolja a szociáldemokrata, baloldali értékeket, és úgy véli, folyamatosan ápolni kell a párt nemzethez való kapcsolódását.
– Az MSZP elvárja Orbán Viktortól, hogy bocsánatot kérjen Tusnádfürdőn elhangzott beszédéért, melyben önök szerint kódoltan zsidózott. Miért nem tartották elegendőnek azt, hogy Orbán egy televíziós műsorban elmondta, ő nem antiszemita és egy demokrata amúgy sem lehetne az?
– Sokak számára nem volt meggyőző az, amit Orbán Viktor a Friderikusz műsorban mondott. Egyetértek vele abban, hogy egy demokrata nem lehet antiszemita. De egy demokratának legyen bátorsága ahhoz, hogy a rossz, félreérthető mondatokat nem magyarázza, hanem visszavonja. Nem engedhető meg, hogy ilyen mondatok elhangozzanak. Sajnálom Fónagy Jánost, hogy olyan helyzetbe kényszerült, melyben úgy kellett megszólalnia Orbán Viktor védelmében, hogy szerinte is szerencsétlen volt ez a mondat, félreérthető és meggondolatlan. Nem lenne egyszerűbb nem állandóan megmagyarázni mire is gondolt Orbán Viktor, hanem a félreérthető, rossz, durva, sértő, megosztó mondatot egyszerűen visszavonni? Mindenkinek jobb volna, az országnak is és még talán az ellenzéknek is.
– Az ehhez hasonló politikusi kijelentések a rendszerváltás óta eltelt időszakban mindig azt a célt szolgálták, hogy az adott politikai erő megszerezze a szélsőjobboldal támogatottságát. Lehet, hogy ebben az esetben is erről van szó?
– Ha ez a szándék, akkor még inkább elfogadhatatlan. Az európai politikában az ilyen fajta kettősbeszéd nem szalonképes. Nem fogadható el az, ha kettős mércével, kettős morállal közelítjük meg a kérdéseket. Ahogy nem lehet bárdolatlan, sértő, kirekesztő mondatokat mondani, majd azt követően látványosan megsértődni, ha valaki visszakérdez.
– Még nem tudni, hogy a Professzorok Batthyányi Köre által kidolgozott Szent István terv minden eleme beépül-e a Fidesz választási programjába. A professzorok egyik javaslata, mely szerint a média erkölcsi felügyeletére egy ellenőrző, szankcionáló testületet kellene létrehozni, már most nagy port kavart. Az MSZP egyetért azzal, hogy az ORTT mellett létrejöjjön egy újabb médiatestület?
– Én ezt az újságírók nevében kikérném magamnak. Tudja, erről és az ellenzéki párt elmúlt hónapban tanúsított cselekedeteiről George Orwell 1984 című műve jutott eszembe. A könyvet az író figyelmeztetésnek szánta és nem forgatókönyvnek. A jobboldalon – immár nem először vetődnek fel elképzelések a gondolatrendőrségről a sajtó, a vélemény ellenőrzéséről, megregulázásáról, cenzúrázásáról, de a Nagy Testvér, az ellenőrzés nemrégiben valóságos képet is öltött. Hiszen a köztársaságielnök-választáson mindannyian láttuk, hogy a fideszes politikusok hogyan ellenőrizték egymást, hogyan lett a titkos szavazásból nyilvános szavazatmutogatás. El kell gondolkodnia minden demokratának, minden Magyarországon élő állampolgárnak azon, hogy akar-e egy ilyen világban, egy ellenőrzött, egy mások által megregulázott, ha úgy tetszik, körbekerített országban élni. Szerintem ennek még a lehetőségét is el kell utasítani.
– Miközben a kormánypárti és az ellenzéki politikusok is az együttműködés fontosságát hangsúlyozzák, nem az érdemi vitákról, a valóban fontos kérdésekről esik szó, hanem továbbra is folytatódik a bevált gyakorlat: egymás minősítgetése.
– Néhány hónappal ezelőtt levelet írtam valamennyi parlamenti párt vezetőjének. Azt kértem, javasoltam, hogy a pártpolitikán felülemelkedve, a nemzet nagy kérdéseiben induljon meg köztünk a nemzeti-társadalmi kiegyezésen, közmegegyezésen alapuló párbeszéd. A levélre egyedül a Fidesztől nem kaptam választ. Ez is azt mutatja, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tettei és a szavai között nincs összhang. Miközben a Fidesz elnöke arról beszél, hogy konzultálunk, hogy együttműködünk, nem reagálnak az erre irányuló kezdeményezésre. Hiszek abban, hogy megérett a helyzet arra, hogy egy közmegegyezésen alapuló, új társadalmi megállapodás létrejöjjön. Hiszen 15 évvel a rendszerváltozás, egy évvel az európai uniós csatlakozás után – a szociális területtől a gazdaságon át, az ország fejlesztéséig – vannak olyan alapkérdések, amelyekben új megállapodásokat kellene kötnünk. A következő négy-öt hónapban a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Sikeres Magyarországért program elfogadásával 10-15 évre fog eldőlni Magyarország jövője, fejlődése. Miért nem inkább ezekről beszélünk? Miért nem azokat az ügyeket helyezzük középpontba, amelyek az emberek mindennapjait befolyásolják? Nem csak beszélni kell arról, hogy mi együttműködést akarunk, hanem valóban ezt kell tenni.
– Pontosan ez az időszak nem alkalmas az együttműködésre, hiszen elkezdődik – vagy már zajlik – a választási kampány. A következő hónapokra inkább az egymásnak feszülés lesz a jellemző.
– Én sem vagyok naiv, itt élek Magyarországon, Látom azt, hogy egyre kevesebb esély van arra, hogy a választásokig kulturált párbeszéd induljon a politikai szereplők között. De szeretnék ebben hinni. Ugyanis ez mindannyiunk közös életéről, Magyarország minden állampolgárának jövőjéről szól. Ezért nem lehet hagyni, hogy a napi otromba csatározások minden lényegi kérdést kitöröljenek a közbeszédből, a közös gondolkodásból. A Száz lépés program nem azért volt elsősorban fontos, mert kormányzati kezdeményezés volt, hanem azért, mert az abban foglalt lépések egy igazságosabb, szolidárisabb, tisztességesebb, átláthatóbb Magyarországot építenek. A látszat Magyarország helyett egy valóságos, a mindennapokra támaszkodó Magyarországot alakítunk ki.
– A Száz lépés programot népszerűsítő telefonos kampányról a Fidesz azt mondja, hogy abban összekeveredik a kormány- és a pártkommunikáció.
– Ugye, nem az Ezüst Hajóról és nem a Happy End Kft.-ről beszélünk. Ha jól emlékszem, a Fidesz-kormány időszakában ezek sok, érdekes következtetésre lehetőséget teremtő cégek voltak. Ma nem erről van szó. Úgy látom, hogy a Száz lépés program iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az ellenzék azért támadja a kezdeményezésünket, mert látja, nem egy elvont, pártpolitikai ügyről van szó, hanem a mindennapok kérdéseiről. Miután nem tud szakmai vitát kialakítani, az ügyet csak politikai támadással tudja megközelíteni.
– Ha már a kampánynál tartunk: ősztől a baloldali identitást erősítő kampányba kezd az MSZP. Ez már a választási hadjárat része lesz?
– Fontosnak tartom, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után a szociáldemokrata, baloldali értékeket tovább gondoljuk. Ha megkérdeznénk az embereket – még azok is, akik pártreferenciáját tekintve nem a baloldalhoz kapcsolódnak -, klasszikusan baloldalhoz kötődő értékeket sorolnának fel az általuk támogatandók között. Ezért fontos az, ha ezeket az értékeket magunk számára is világossá tesszük. Nekünk nincs mit szégyellnünk. Nem szeretnék egy visszafelé mutogató és egy folyamatos kétségeket ébreszteni akaró politikának részese lenni. Büszkén vállalhatjuk azt, hogy a baloldalnak olyan értékei vannak, amelyek Magyarország minden polgára számára fontosak. Ilyen az esélyteremtés, az igazságosság, a szolidaritás vagy a biztonság.
– És mi a helyzet a nemzeti gondolattal. Az MSZP az ellenzéki vádak szerint ezzel hadilábon áll.
– Az MSZP nemzeti, a magyarságához világosan viszonyuló, szociáldemokrata, baloldali párt. Nem felülvizsgálni, hanem folyamatosan ápolni, gondozni kell az MSZP nemzethez való kapcsolódását. Rossz megközelítésnek tartom azokat az ellenzéki mondatokat, hogy Szlovákiában, Lengyelországban vagy Romániában minden párt először nemzeti, akár nacionalista, aztán baloldali vagy jobboldali, szociáldemokrata vagy konzervatív. Úgy gondolom, hogy nemzethez való tartozásunkat nem táblán hordozva kell cipelni, hanem a saját lelkünkben, cselekedeteinkben. Ilyen értelemben azt látom, hogy az MSZP-nek sokkal inkább vannak elképzelései egy modern nemzetpolitikáról, mint az ellenzéknek. Erről szólt az európai uniós szakértőkkel tartott konferencia, a miniszterelnök Szülőföld alaphoz kapcsolódó kezdeményezése, a nemzeti felelősség öt pontja. Ugyanakkor az indulatos megszólalások között nem hallottam egyetlen egy olyan végig gondolt ellenzéki mondatot sem, ami ehhez képest alternatívát jelentett volna.
Pungor András