Vitriol
A tusnádfürdői-bálványosi szabadegyetem zárónapján Orbán Viktor a következő, sajátos történelemmagyarázattal állt elő.
A szocialistákról kijelentette, hogy amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, rárontott saját nemzetére. Ágy rontottak rá 1919-ben Kun Béláék, így rontottak
rá a saját fajtájukra Rákosiék.
S ugyanez történt 1956-ban, majd ha nem is ilyen harcias eszközökkel, de a Gyurcsány-kormány idején is.
Feltéve, de nem elfogadva Orbán gondolatrendszerét, bővebb magyarázattal kell élnünk a baloldali rárontások történetéből. Elsőként, 1914-ben a szélsőbaloldali I. Ferenc József apostoli magyar király rontott rá saját fajtájára, magyar katonák százezreit küldve a szerb, orosz és olasz csatamezőkre. Állítólag Ferenc Jóska titokban az osztrák szociáldemokrácia baloldali frakciójának első embere volt, ő birtokolta az 1-es számú tagsági könyvet. Társa volt a rárontásban gróf Tisza István miniszterelnök és Hötzendorfi Conrad vezérkari főnök is. Tisza grófról köztudomású volt, hogy szabadkőművesként pártolta Batthyány Tivadar anarchista csoportját, és kapcsolatban állt Szabó Ervin anarchoszindikalista körével. Hötzendorfi Conrad vezérkari főnök stikában tagja volt a svájci mensevikek illegális csoportjának, és levelezett a Galilei-körrel.
A kriptokommunista Károlyi Mihály- és a komcsi Kun Béla-epizód után újabb szélbal erők rontottak rá a nemzetre. Nagybányai vitéz Horthy Miklós fővezér vette át a hatalmat, aki a cattarói matrózfelkelés vezetője volt, majd különítményeseivel martalóc hordaként rontott rá az országra, Szegedtől, Orgoványon át Somogyi-Bacsóig, míg eljutott a bűnös városba, Budapestre. Horthy Miklós másik arcát kevesen ismerték, a csepeli szikratávírón gyakran értekezett Leninnel és Sztálinnal, gróf Teleki miniszterelnök tőlük kapta a numerus clausus ötletét. Horthy kiadta a „19-es népbiztosokat a Szovjetnek, majd a rontópál Rákosit is eladta a szovjeteknek a „48-as zászlókért. A következő két évtizedben Bethlen, Gömbös, Imrédy, Bárdossy és Sztójay Döme miniszterelnökök a konszolidációval, az inflációval, a nagy gazdasági válsággal, a revizionizmussal és a háborús készülődéssel rontottak rá saját fajtájukra. Ma már egyértelműen kideríthető a felszabadított titkos szovjet irattári anyagokból, hogy Bethlen a brit szocialista Fabianus-társaság tagja volt, Gömbös előbb csekista, majd GPU-ügynök, Imrédy zsidó dédszülőkkel rendelkező trockista, Bárdossy a Szovjet nagy barátja, buharinista, Sztójay Döme pedig inkább a zinovjevista-kamenyevista likvidátor, kétkulacsos politikát folytatta. Teleki is csak azért lett öngyilkos, mert nem elég erővel ronthatott rá Jugoszláviára.
Orbán azt is mondta Tusnádfürdőn, hogy a magyar baloldalnak nemzeti fordulatot kell végrehajtania. Ennek is volt már előzménye, Szálasi Ferenc nemcsak nemzetiszocialista volt, de közismert kriptokommunista is, aki csak azért épült be a nyilasok közé, hogy a mozgalmat balra fordítva rátörhessen saját nemzetére. Baky, a baloldali centrista és a maoista Endre László segítségével rárontott a magyar zsidóságra és hatszázezer magyar zsidót és romát vagoníroztatott be auschwitzi célállomással.
Mindebből levonhatjuk a tanulságot, hogy a huszadik század minden magyar szenvedéséért a magyar baloldal a felelős, mert a baloldali ember az különös anyagból van gyúrva, ha kap egy kis lehetőséget máris ráront saját nemzetére, saját fajtáját viszi végromlásba. Orbán Viktor úr, így teljes a kép, ön néha hiányosan fogalmaz. Most van egy kis időm, megyek, kicsit rárontok a magyarságra.
Majláth Mikes László humorista