Forrás: NOL

A kiadvány szerkesztése is népművelői munka

Kácsor Zsolt, 2005. július 30. 00:00

Kocsis Csaba, a sorozat szerkesztője A közelmúltban jelent meg a Bihari füzetek címet viselő helytörténeti és kulturális kiadványsorozat huszonötödik száma.

Az 1997-ben indult kiadványban olyan bihari kötődésű, országos hírű szerzők publikáltak, mint például Konrád György író, aki Berettyóujfaluban született és élt egészen a kamaszkoráig. A sorozatban emléket állítottak több, a térségből elszármazott művésznek, alkotónak is, többek között Sinka István költőnek, aki Újfalutól nem messze, a bihari pusztákon pásztorkodott, mielőtt feltűnt volna a magyar irodalomban.

A Bihari füzetek szerkesztője a kultúra iránt mély elkötelezettséggel bíró, 46 éves Kocsis Csaba, a berettyóujfalui önkormányzat kulturális menedzsere, aki a városban korábban tanítóként és népművelőként is dolgozott. Kocsis Csaba a szerkesztői munkát is népművelői tevékenységnek tekinti, és a Bihari füzetekkel az elsődleges szakmai célja az, hogy felhívja a térség lakóinak figyelmét Bihar lassan feledésbe merülő kulturális és helytörténeti jelentőséggel bíró értékeire. Amikor arra kérem, hogy mondja el, szerinte melyek a sorozat legfontosabb számai, Kocsis Csaba azt válaszolja: az eddigi huszonöt számból egyet sem tudna a többi fölé helyezni, mert mindegyiket fontosnak tartja.

– Az első számban Sinka István emléke előtt adóztunk, az ötödik számban pedig Adler Józsefre, Berettyóujfalu híres zsidó nyomdászára emlékeztünk, akinek a műhelyében nyomták az 1935-ben indított Kelet Népe folyóirat első néhány számát – mondja Kocsis Csaba. – Nem szeretnénk, ha feledésbe merülne, hogy a második világháború előtt Újfaluban számottevő, a város kulturális életét gazdagító zsidó közösség élt.

Kocsis Csaba megemlíti azt is: a sorozat keretében kortárs cigány költők verseit is kiadták, így megjelentették Ficz Mária Hajnali fény című kötetét, s Az eldobott ország című számban hozták le Balogh Gyula cigány költő műveit két másik helyi szerző, Bíró Gyula és Fenyvesvölgyi Tamás műveivel együtt. Emlékezetes az a szám is, amelyben Nagy Márton szolgabíró emlékiratait publikálták: a mű a XIX. század második felének sárréti társadalmát mutatja be. A Bihari füzetek szerkesztője megemlíti azt a kötetet is, amely Bábák és boszorkányok címmel a térség népi hiedelemvilágáról adott áttekintést.

– Különösen fontosnak tartom, hogy nálunk nincsenek politikai szekértáborok, mi nem rekesztünk ki senkit a Bihari füzetek szellemi holdudvarából aktuálpolitikai nézetei miatt – mondja Kocsis Csaba.

A B. Tónus Bt. gondozásában megjelenő Bihari füzetek egy-egy kiadását viszonylag kevés pénzből, száz-kétszázezer forint közötti összegből fedezik. A pénzt lelkes helyi mecénások adják össze, akik az ötszáz példányban nyomott kiadványból öt-öt tiszteletpéldányt kapnak. Anyagi nyereség nincs, hiszen a sorozat kereskedelmi forgalomban nem kapható, a terjesztést a mecénási kör, a szerkesztő és a kiadó végzi.

– De nem is azért csináljuk ezt a sorozatot, mert pénzt akarunk látni belőle – teszi hozzá a szerkesztő -, hiszen a mecénásaink mind-mind elkötelezett emberek, igazi lokálpatrióták, akik nem hagyják veszendőbe menni a helyi értékeket.

Arra a kérdésre, hogy létezik-e “bihari identitástudat”, Kocsis Csabának az a válasza, hogy még létezik ugyan, de a térség sok településén már csak egyre gyengébben.

– Érdekes jelenségnek tartom – mondja a kulturális menedzser -, hogy Sarkadon sokan nem tartják magukat bihari embernek, ugyanakkor Nagyváradon, Bihar régi fővárosában egyre erősebb a történelmi régióhoz való kötődés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Berettyóujfalu és Nagyvárad az utóbbi években közösen ünnepli meg a magyar kultúra napját.

A huszonötödik szám alkalmából a kiadvány eddigi, művészi igényességgel elkészített címlapjaiból kiállítást rendeztek a helyi Bella Costa étterem különtermében. A tárlat természetesen nem teljes, hiszen már szerkesztés alatt vannak a következő számok is: az előkészületben lévő kiadványok között van Jordán Sándor munkája, aki fotókkal illusztrált tanulmányában a zsákai juhászati hagyományokat örökíti meg.

Bihart – vagyis Hajdú-Bihar megye déli részét, amelynek Trianon előtt a később Romániához csatolt Nagyvárad volt a gazdasági és szellemi központja – még a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségek között is a legelmaradottabbak közé sorolják. A munkanélküliség jóval az országos átlag fölött van, a térségre jellemző mezőgazdasági tevékenységek sem hoznak annyit a háztartások konyhájára, hogy az agrárium nagy tömegeknek biztos megélhetési alapot nyújtson.

Comments are closed.