ORBÁN DISZKVALIVIKÁLVA
Harminchat fokos lázban égünk? Ugyan. 36 fok van a szabad levegőn, kétségtelenül, de a politika lázmérője legalább 46-ot mutat. És mi nemhogy élünk még ezzel a 46 fokos lázzal, de jobb esetben a vállunkat rándítjuk, rosszabb esetben még azt se. Az elmúlt alig több mint fél évben Orbán Viktor minimum három olyan dolgot csinált vagy mondott, illetve olyasmi derült ki róla, ami miatt Hegyeshalomtól Nyugatra azonnal távoznia kellett volna a politikai életből. Nálunk tovább osztja az észt, az erkölcsöt, az igazságot, a közgazdasági és az államtudományokat. Nem jól van ez így. Sőt kifejezetten rosszul van.
A látszólagos aprósággal kezdem, a magánautóján fölfedezett H betűs Nagy-Magyarország matricával, amelyet jóhiszeműen nevezzünk történelmi Magyarországnak. Ugyancsak jóhiszeműen azonban azt kell feltételeznünk, hogy aki a mai Magyarországon él, a mai Magyarországon vásárol magának autót, a mai Magyarországon töltött be miniszterelnöki tisztséget, és ugyancsak a mai Magyarországon szeretne ismét miniszterelnök lenni, az nem tehet ilyen szimbólumot a saját kocsijára, mert ezzel azt sugallja a külvilágnak, hogy Csonka-Magyarország nem ország… Ugye? És azt sugallja, hogy a mai határokkal nem ért egyet, a régieket vallja a magáéinak. Miután szabad világban élünk, bárkinek lehet ilyen véleménye, csak éppen ezzel a véleménnyel nem lehet egy magát demokratikusnak tartó párt vezetője. Nem lehet továbbá miniszterelnök, nem lehet az Európai Néppárt alelnöke, mert ha erről a véleményéről a szomszéd országok és az Európai Unió vezető politikusai tudomást szereznek, akkor Magyarországot közveszélyes országnak fogják nézni, és mi isszuk meg a levét Orbán Viktor nosztalgiázó magánvéleményének (amelyet persze politikai megnyilvánulásaiban is alátámaszt a gazdasági élettér emlegetésétől kezdve odáig, hogy a szétszabdalt Magyarországot egyetlen, jól működő gazdasági övezetté kellene átalakítani). Eddig a pontig azonban Európában egyetlen demokratikus politikust sem engednének elmenni, mert a „történelmi” Németország határait visszaálmodó német vagy a Habsburg-birodalom határai után sóvárgó osztrák politikust saját pártja távolítaná el, de azonnal.
A másik ügy, amely megkövetelte volna Orbán távozását, a tokaji kft. botránya. Ezeken a hasábokon már sokszor megírtam, hogy nem az a kérdés, micsodán vett részt az akkori miniszterelnök, hanem az, hogy hivatali ideje alatt hagyta a feleségét üzleti vállalkozásban részt venni, hagyta, hogy a cég az állammal üzleteljen, a cég többi tulajdonosát – személyes barátait – pedig magas állami tisztségbe emelte. Ennek – megspékelve az ÉS által közölt dokumentumokkal, amelyekből ráláthattunk az ismert tények mögötti mindennapi részletekre – elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy Orbán visszavonuljon a Fidesz irányításától. De, mint tudjuk, ez sem volt elég.
És akkor most itt ez a tusnádfürdői beszéd. Mégpedig nem az a része, amely a legnagyobb visszhangot és felháborodást váltotta ki, nevezetesen, hogy a baloldal folyton rárontott saját nemzetére. Galád és igazságtalan megállapítás, történelmietlen is, persze, ráadásul a jobboldalra is ugyanúgy igaz (vagy ugyanúgy nem igaz). Igen, a történelem tragédiákkal, bűnökkel és hibákkal van tele, de ezek nem kötődnek a baloldalhoz, és Kun Bélát Gyurcsány Ferenchez kapcsolni körülbelül ugyanolyan gyalázat, mint Szálasit Orbánhoz. A meghökkenés és a tiltakozás tehát teljesen érthető. Ám a beszéd egyik – nagyon is tudatosan használt – szava olyan határt lépett át, amely határ a határok nélküli Európában a legszigorúbban le van zárva. „Genetikailag” – mondta Orbán Viktor azzal kapcsolatban, hogy szerinte szükség van a baloldal nemzeti fordulatára. „Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát, genetikailag, talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy: történeti meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek. Én azonban optimistább vagyok, mint akik így fogalmaznak.” Na kérem. Nem tudom, kik azok, akik Orbán szerint sokan vannak, és úgy fogalmaznak, hogy a magyar baloldal genetikailag nem alkalmas a nemzeti fordulatra. De ha akadnak ilyenek, akkor Orbán Viktor csupán egyetlen módon hozhatja ezt szóba, mégpedig úgy, hogy ez „talán túlzás”, hanem úgy, hogy közli: aki így gondolkozik és fogalmaz, az a náci fajelmélet alapján álló rasszista, amit mond, egyszerűen tűrhetetlen. Ő viszont csak annyit mond, hogy ennél optimistább. Elővesz tehát egy olyan kifejezést, amelyről természetesen nagyon jól tudja, hogy kódolt zsidózás, azt üzeni vele, hogy ezek a magyar baloldaliak zsidók, ezért aztán nemzetietlenek is, majd nagylelkűen megengedőbb álláspontra jut, mondván, hogy ő optimistább. Hogy azért-e, mert mégsem minden baloldali zsidó, vagy azért, mert a baloldali zsidóból is lehet becsületes nemzeti érzelmű magyar, nem tudjuk. De nem is ez a lényeg. A lényeg egészen pőrén az, hogy egy magát demokratikusnak tartó európai politikus, ráadásul arról a Magyarországról, ahonnét majdnem félmillió magyar zsidót vittek, lőttek, gázosítottak a halálba, nem emlegethet genetikát a nemzettel összefüggésben. Ha megteszi, és nem totálisan elítélően, akkor kiírta magát a demokratikus magyar és európai politikából. Egy ilyen szó kiejtése után bármelyik jobboldali nyugat-európai politikus azonnal röpülne a közéletből. Orbán sportembernek tartja magát, ismeri a sport szigorú szabályait, tudja, kit miért lehet diszkvalifikálni. Ideje volna megismertetni vele a demokratikus politika szabályait is. Kéretik tehát a magyar és az európai politikai élettől, vegyék már elő a második világháború utáni európai politika szabálykönyvét, és mondják ki: Orbán diszkvalifikálva.
Bolgár György