Forrás: Népszava

Valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen, mivel a társadalmi közmegvetés nem olyan fokú, hogy megfelelő visszatartó ereje lenne – mondta lapunknak Petrétei József. Az igazságügy-miniszter ezzel reagált arra, hogy az MSZP jogi és közigazgatási tagozata a napokban nyílt levélben kezdeményezte a gyűlöletbeszéd szankcionálását. Új elem, hogy míg korábban a közrend, köznyugalom elleni bűncselekmények között akarták rendezni a kérdést, most a szabadság és emberi méltóság elleni cselekmények között keresik a helyét.

Mindenki keresi az utat-módot ahhoz, hogy jóhiszemű demokratákhoz méltó döntés szülessen a gyűlöletbeszéd szankcionálására – közölte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, miután előzőleg az MSZP jogi és közigazgatási tagozata az igazságügy- és a belügyminiszternek címzett nyílt levélben kezdeményezte: nyilvánítsák büntetendővé a gyűlöletbeszédet. A kérdés régóta visszatérő téma. Az Alkotmánybíróság a rendszerváltás óta háromszor is elutasította, hogy a büntetőjog szankcionálja a faji, vallási, nemzeti, etnikai csoportokat sértő kifejezéseket.

Arra a kérdésre, hogy a szabályozást alkotmány- vagy törvénymódosítással lehet-e megoldani, a miniszterelnök azt mondta: az Alkotmánybíróság ebben az ügyben már megalkotta a maga verdiktjét. Szerinte ez „nem politikai, hanem jogalkotási dilemma” és a jogtudósokra kell bízni annak eldöntését, hogy „a mai alkotmány és az alkotmánybírósági döntés között van-e még olyan keskeny mezsgye, ahol alkotmánymódosítás nélkül ezt meg lehet tenni”.

Új helyet keresnek a szabályozásnak

– Valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen, mivel a társadalmi közmegvetés nem olyan fokú, hogy megfelelő visszatartó ereje lenne – mondta lapunknak Petrétei József. Az igazságügy-miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani elképzelésekben új elem is van: míg ugyanis korábban a közrend, köznyugalom elleni bűncselekmények között akarták rendezni a kérdést, most a szabadság és az emberi méltóság elleni cselekmények között keresik a szabályozási helyet. Megerősítette, hogy az Igazságügyi Minisztérium szakértői már dolgoznak azon a tervezeten, amely büntethetővé tenné a gyűlöletbeszédet, úgy, hogy az megfeleljen az alkotmányossági szempontoknak. A minisztérium a gyűlöletbeszéd büntethetőségének kérdésében egyetért azzal, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntései nem zárják ki az ilyen megnyilvánulások büntethetőségét. Mint írják, a tárca átgondolásra és kidolgozásra alkalmasnak tartja az MSZP jogi és közigazgatási tagozatának javaslatát, miszerint „a gyűlöletbeszédet nem a közrend és a köznyugalom elleni bűncselekmények körében, hanem – eltérő jogi tárgya miatt – a becsület védelmére szolgáló, személy elleni tényállások között indokolt szabályozni”.

Az igazságügy-miniszter kiemelte: bízik abban, hogy ezúttal találnak alkotmányos megoldást, de ha szükséges, az alkotmány módosítására is tesznek javaslatot. Szólt arról is, hogy várhatóan rövid időn belül kidolgoznak egy olyan normaszöveg-javaslatot, amely ősszel a parlament elé kerülhet. Lamperth Mónika belügyminiszter támogatásáról biztosította a tagozati kezdeményezést. Egyúttal jelezte, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálásáról tárgyalni akar Petrétei Józseffel. Az igazságügy-miniszter lapunknak azt mondta, hogy reményei szerint napokon belül meglesz a találkozó.

Az MSZP jogi és közgazdasági tagozata egy hete fordult nyílt levélben az igazságügyi és a belügyi tárca vezetőjéhez. A Bárándy Gergely, a jogi tagozat elnöke által aláírt levél szerint tarthatatlan, hogy megfelelő jogi szabályozás hiányában az állami szervek tehetetlenek a társadalom egyes csoportjait durván sértő, fenyegető és lealacsonyító megnyilvánulásokkal szemben. A nyílt levél emlékeztet, hogy a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvényalkotási kísérletek nem állták ki az Alkotmánybíróság próbáját. Kiemelte azonban: az Alkotmánybíróság egyszer sem azt mondta ki, hogy a társadalom egyes csoportjait sértő és megalázó megnyilvánulások ne lennének a büntetőjog eszközeivel szankcionálhatóak, csupán azt, hogy nem a törvényalkotó által meghatározott módon büntethetőek. Tehát a tagozat szerint eddig nem megfelelő jogtechnikai megoldást alkalmaztak.

– A gyűlöletbeszédet nem elsősorban a köznyugalom megóvása miatt kell büntetni, hanem a meggyalázott csoportoknak illetve tagjainak társadalmi megbecsüléséhez, a csoport tagjai emberi méltóságának védelméhez fűződő társadalmi érdek miatt. Ágy a gyűlöletbeszéd jogi tárgya azonos a rágalmazás és a becsületsértés jogi tárgyával. Amennyiben ezekben az esetekben indokolt a büntetőjogi szankció, akkor a gyűlöletbeszéd esetében is – véli a tagozat.

Sajátos állapot a rendszerváltás után

A szólásszabadság határát a jelentős társadalmi és politikai változások – így például a rendszerváltozás idején – vagy szélsőségesen tág, vagy szélsőségesen szűk határok közt vonják meg. Szélsőségesen szűk határok közt, ha demokrácia alakul diktatúrává, szélsőségesen tág határok közt, ha diktatórikus berendezkedésű ország alakul demokratikussá. Magyarországon 1989-1990-ben ez utóbbi történt. Természetes, hogy egy totalitárius rendszer után a visszarendeződés megakadályozásának egyik legfontosabb eszköze a szinte korlátlan szólásszabadság biztosítása. Egy kialakult és stabilizálódott demokráciában azonban – amilyen évek óta Magyarország is – mindig jóval szűkebb keretek közt kell megvonni a szólásszabadság határait, mint az átalakulást közvetlenül követő időkben. Megszilárdult demokráciában a szólásszabadságot egyre inkább korlátozzák az állampolgárok és egyes a társadalmat alkotó csoportok jogos érdekei. Ilyen demokráciákban éppen a hatalom gyakorlóitól származó szélsőséges megnyilvánulások terelhetik a társadalmat diktatórikus rendszerek és eszmék elfogadása felé. Ezért is szükséges a büntetése egy olyan cselekménynek, amelynek társadalomra veszélyessége eléri azt a fokot, amely szükségessé teszi a büntetőjogi fellépést.

A jelenlegi koalíció próbálkozott már hasonló szabályozással: 2003-ban fogadta el a parlament a Btk. módosítását, amely az addiginál jóval tágabb körben tette lehetővé a gyűlöletbeszéd szankcionálását. A szabad demokraták egy ideig a szólásszabadságra hivatkozva ellenálltak, ám megváltozott a helyzet, amikor 2003 őszén a Fővárosi Átélőtábla felmentette ifjabb Hegedűs Lórántot, akit a zsidóság kirekesztésére felszólító írása miatt első fokon másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek.

Az Alkotmánybíróság egyébként már 1992-ben közbeszólt: „a szólásszabadság védelmében” megsemmisítette „a nagy nyilvánosság előtt sértő vagy lealacsonyító kifejezés használata vagy ilyen cselekmény elkövetése” kitételt. A testület lényegében azt mondta ki, hogy a gyűlöletre uszítás ugyan bűncselekmény, de az, ha valaki egy nemzetet, fajt, felekezetet, vagy nemzetiséget lealacsonyító kifejezéseket használ, önmagában nem szankcionálható. Alkotmánysértőnek találták 1999-ben a Btk.1996-tól hatályos módosítását is, amely büntette a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményeket” is.

Eltérő megoldások világszerte

Többször szóba került és téma volt a hazai közéletben a holokauszt tagadóinak büntetése is. Februárban, Budapest felszabadulásának hatvanadik évfordulóján az MSZP elnöke azt mondta: meg kell büntetni azokat, akik tagadják, hogy a holokauszt megtörtént. Egyúttal szükségesnek nevezte, hogy megalkossák a gyűlöletbeszéd elleni szabályozást. Hiller István akkor utalt arra, hogy a hatvan évvel ezelőtti rettenet is szavakkal kezdődött. Szerinte ma Magyarországon sok minden nincs rendben: például címlapsztori lehet az, aki dicsőíti a nyilasokat. „Azért is vagyunk itt, hogy azt mondjuk: nem ilyen országot akarunk” – tette hozzá.

A legtöbb nyugat-európai országban – elsősorban a történelmileg közvetlenül érintett Németországban és Ausztriában – igen szigoruan büntetik a holokauszt tagadását, vagy a népirtás méreteinek kisebbitését, éppúgy, mint az újnáci szervezkedéseket és a nemzetiszocialista jelképek használatát. Sajátságos a helyzet Olaszországban: az ottani jogalkotás ugyanis éles határvonalat von a német nemzetiszocializmus, a hitlerizmus és a Mussolini féle fasizmus között. Az olasz törvények tiltják a neonáci szervezkedést és az ilyen jellegű demonstrációkat, ám az olasz fasizmusra emlékező, Mussolinit elfogadó vagy akár példaképül állító szervezkedéseket vagy ilyen jellegű demonstrácikat nem tiltják. A francia jog szintén szigorú a népírtás tényeit kétségbe vonó megnyilatkozásokkal szemben és ugyancsak bünteti az egyértelműen neonáci szervezkedést vagy demonstrációt. Ugyanakkor Franciaországban erős az idegengyűlölő, Le Pen vezette Nemzeti Front. A skandináv államokban korábban rendkívül liberális, szinte korlátlan volt a gyülekezés és szervezkedési-egyesülési jog. Az utóbbi időben felbukkanó neonáci, illetve idegengyűlölő megnyilatkozások nyomán azonban Svédország 2002-ben törvényt hozott a gyűlöletbeszéd ellen. Nagy-Britanniában 1945 óta egészen ritka ügyektől eltekintve nem bukkanak fel neonáci szereveződések, és nincsenek ilyen jellegű demonstrációk. Igy külön a náci vagy fasiszta jellegű szervezkedések tiltására nincs külön törvény. Érdemes azonban megjegyezni: a londoni királyi bíróság előtt zajlott le 2000-2002-ben az nagy nemzetközi érdeklődését kiváltó magánvádas polgári per, amelyben történelemhamisitás (Holkauszt-tagadás) és neonáci szervezetekkel való kapcsolat miatt súlyosan elmarasztalták a hirhedt áltörténész és náciszimpatizáns David Irvinget.

Kelet-Közép-Európában a gyülekezési és az egyesülési jog is igen liberális. Ennek oka, hogy a fél évszázados diktatura alóli felszabaduláskor a törvényhozók feltehetően nem gondoltak lehetséges neonáci szervezkedésre, ugyanakkor a visszaszerzett szabadság öröme vezette őket.

Ellenérvek a gyűlöletbeszéd ügyében

Sokaktól eltérő véleményt fogalmazott meg lapunknak Schiffer András, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője. Szerinte blöff és játék a szavakkal mindaz, ami most a gyűlöletbeszéd büntethetővé nyilvánítása érdekében történik. Mint mondta, a gyűlöletbeszédet – ami egyébként megegyezik a közösség elleni izgatással – a jog jelenleg is szankcionálja és az Alkotmánybíróság korábban többször is kijelölte alkalmazásának kereteit. A véleménynyilvánítás, a szólásszabadság határai nem kerülhetnek máshová, mint ahol azt a Sólyom László vezette taláros testület annak idején több döntésével kijelölte. A tényállásokat át lehet nevezni, de világos olvasás kell az AB határozataiban – tette hozzá.

Schiffer András sajnálatosnak mondta, hogy a szocialisták jogi tagozatának elnöke, Bárándy Gergely nem ezt az utat követte. Az egyetlen ok, amiért a szocialisták felvetették ezt a témát, megítélése szerint az, hogy a rasszista-antirasszista „kártyával” próbálják ledolgozni a népszerűségi hátrányból. Egyúttal nagyon kártékonynak nevezte, ha napi politikai szándékok miatt akarnak az alkotmányon módosítgatni.

*keret1:

Többször sürgettek törvényt a gyűlöletbeszéd ellen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői. A kormány „úgy érzi, nagy a közös adósságunk a zsidó származású és a zsidó hitvallású testvéreinkkel szemben” – mondta a kormányfő tavaly monemberben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőivel tartott tanácskozás után. Kiemelte, hogy megértette mindazokat a gondokat és bajokat, amelyek egy ilyen közösséget terhelnek és ugyanazt képviselte, mint minden hasonló megbeszélésen. Heisler András, a Mazsihisz akkori elnöke a találkozó után a többi között arról beszélt: a szólásszabadság joga nagyon fontos a Magyar Köztársaságban mindenkinek, de emellett az emberi méltósághoz való jog is nagyon fontos, és a kettő között kellene valami összhangot képezni. Mint mondta, ezért szorgalmazzák, hogy „a gyűlöletkeltés elleni törvény igenis megszülessen a magyar parlamentben”.

*keret2:

A Népszava tavaly szeptemberi felhívásában a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy a nem egyértelmű törvényi helyzet miatt vehette tudomásul a rendőrség azt a később mégsem engedélyezett demonstrációt, amelyet a Magyar Jövő Csoport hírdetett a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulójára. A Népszava akkor aláírásgyűjtést kezdett a nyilasok ellen: a Terror Háza múzeum előtt felállított transzparenseket egy hónap alatt mintegy 20 ezren írták alá, köztük neves közéleti személyiségek, művészek, politikusok. Mintegy háromezren levélben, faxon vagy e-mailben fejezték ki egyetértésüket, az október 15-i antifasiszta demonstráción pedig több ezren vettek részt. A „Virággal az újnyilasok ellen” mozgalomról készített albumot a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója mellett Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is megkapta.

Markotay Csaba