Forrás: NOL

Washingtoni tudósítónktól, Horváth Gábor, 2005. július 9. 00:00

Többé-kevésbé biztosra ment az a 29 jelenlegi és volt közéleti személyiség – az élen Orbán Viktorral -, aki az 1956-os forradalom jövőre esedékes 50.

évfordulója alkalmából Budapestre hívta George W. Busht. Az amerikai elnöknek eleve érvényes magyarországi meghívása van, és bár a magyar diplomácia tett erőfeszítéseket, nagyon úgy néz ki, hogy idei programjába nem fér bele az út. Jövőre a választások miatt ősz előtt aligha van alkalmas időpont, s az évfordulón való részvétel jól illik az elnök – a magyar jobboldal által eddig nem túl lelkesen támogatott – politikájába.

Orbán a jelek szerint tanult a 2002-es leckéből, amikor az amerikai elnök nem volt hajlandó fogadni, nagykövete pedig demonstratívan részt vett az MSZP kampányindító nagygyűlésén.

A Fidesznek van mit javítania amerikai kapcsolatrendszerén, és erre történnek is erőfeszítések. Az amerikai külpolitika szinte mindig pragmatikus, ha a jelenlegi ellenzék kormányra kerülne, Washington nyilván hajlandó lenne tiszta lapot nyitni. Abból, ami négy éve nyugtalanította az amerikai kormányt, mára eltűnt a csurkista veszély, és vele a jobbközép által megtűrt antiszemitizmus vádja.

Maradt azonban egy másik probléma: Bush gyakorlatilag egyetlen kritérium alapján ítéli meg, ki a barátja és ki nem az. Ez az iraki háborúhoz való hozzájárulás. Washingtonban megértették és megjegyezték, miért nem maradtak állomáshelyükön a magyar katonák az eredeti mandátum lejárta után még legalább néhány hónapig, az iraki választásokig. Orbán Viktornak egy jelképes gesztusnál többre lenne szüksége, ha ezt feledtetni szeretné. Fel kellene vállalnia a magyar katonai szerepvállalás növelését, ám ilyen népszerűtlen lépés a választások előtt aligha várható.