Forrás: HETEK

Politikai és társadalmi szakadáshoz vezethet a kivonulás

Ariel Saron a héten ismertette a gázai kivonulás végrehajtására vonatkozó tervét az izraeli parlamentben. A mintegy 8 ezer telepest augusztusban három hét alatt fokozatosan evakuálnák a Gázai övezetbõl. A nagyszabású akcióhoz 43 ezer katonát és rendõrt állítanak készenlétbe, és 17 tartalékos zászlóaljat mozgósítanak. Az elõzetesen tervezettnél is nagyobb katonai készültség egyik oka a kivonulást ellenzõ mozgalmak erõszakos fellépése. Vannak, akik Izraelben már-már polgárháborús feszültségrõl beszélnek.

A telepes mozgalom vezetõi július 18-ára az egész országból sokezer fõs menetet szerveznek a „megostromlott gázaiak megsegítésére. Mose Kacav izraeli elnök arra figyelmeztetett, hogy szélsõséges zsidó csoportok esetleg Ariel Saron meggyilkolását tervezik. Ezért arra kért mindenkit, hogy igyekezzen csillapítani az indulatokat, nehogy megismétlõdjön a Jichák Rabin elleni merénylet. Idõközben Ahmed Korei palesztin miniszterelnök felajánlotta a Hamasznak, hogy vegyen részt a kormányban, és így ellenõrizzék a gázai kivonulást.

A Hamasz ezt elutasította, mondván, majd a parlamenti választásokon eldõl, kikbõl állhat a palesztin kormány.

Az még nagyjából a polgári engedetlenség keretei közé sorolható, hogy telepes aktivisták narancssárgára festették a Tel Aviv központjában található Rabin-téren a szökõkút vizét (a tiltakozók színe Izraelben is a narancssárga), a Gázai-övezetben történt erõszakos akcióktól azonban még a kivonulás legélesebb kritikusai is elhatárolódtak – bár Ariel Saron szerint nem eléggé, ezért elképzelhetõ, hogy a közeli napokban meneszti a kormányból a riválisának tartott Benjamin Netanjahu pénzügyminisztert.

Az izraeli kormány elsöprõ többséggel elutasította Jiszrael Katz mezõgazdasági miniszternek a gázai kivonulás három hónappal történõ elhalasztására vonatkozó javaslatát. Tizennyolc miniszter szavazott a felvetés ellen, és mindössze hárman – Benjamin Netanjahu, Jiszrael Katz és Dan Naveh – támogatták. Az izraeli sajtó korábban arról adott hírt, hogy Ariel Saron miniszterelnök Netanjahu menesztését tervezi arra az esetre, ha a pénzügyminiszter nem szavaz a kivonulás elhalasztása ellen.

Haim Ramon tárca nélküli miniszter azonban azt nyilatkozta, várakozásai szerint Netanjahu saját magától mond majd le, és nem várja meg, hogy Saron menessze. „Egy miniszter nem folytathat propagandakampányt a kormány politikája ellen. Szilvan Salom külügyminiszter szerint azonban Saron jobban teszi, ha nem szólítja fel miniszterét távozásra, hiszen most nyugalomra és stabilitásra van szükség. Egy Jeruzsálemben tartott sajtókonferencián a miniszterelnök csípõsen jegyezte meg, miközben maga Netanjahu ott ült mellette a beszéde alatt: „Hallom, hogy egyesek politikai megbuktatásomat tervezik… Mindig is lesznek olyanok, akik a saját személyes és politikai érdekeiket nézik. Ez közismert emberi gyengeség. A pénzügyminiszter munkatársai késõbb azzal vágtak vissza, hogy „sajnálatos dolog, hogy a miniszterelnök nem tud túltekinteni a saját személyes érdekein, és nem tudja értékelni az olyan igazi felelõsségtudatot, mint amelyrõl a pénzügyminiszter tesz tanúbizonyságot.

Mindezek mellett egy közelmúltban készített felmérés szerint Saron vereséget mérne Netanjahura egy kétszemélyes versenyben, és ha Uzi Landau is csatlakozna a megmérettetésbe, Netanjahu támogatása csökkenne. Az eredmények szerint a legutóbbi négy miniszterelnök közül a közvélemény Ariel Saront tartja a legrátermettebbnek, majd õt követi Simon Peresz, Benjamin Netanjahu és végül Ehud Barak.
Ariel Saron a kivonulás ellen harcoló csoportokat „radikális bandáknak nevezte, amelyekre a kormány „vasököllel fog lesújtani. Az erõszakos akciókat el nem ítélõ minisztereknek Saron a következõket üzente: „Mindenkinek, aki ezt az országot fontosnak tartja, és nagy közbefolyással rendelkezik, fel kell állnia, és egyértelmûen állást kell foglalnia az ilyen akciókkal szemben. Shlomo Gazit tábornok pedig egyenesen azt nyilatkozta az egyik rádióállomásnak, hogy a kivonulás ellenzõivel szemben folytatott harcot a kormány nyilvánítsa háborúnak, és ennek megfelelõen lépjen fel ellene.