Forrás: Heti Válasz

Szőnyi Szilárd, reflektor@hetivalasz.hu

A Heti Válasz múlt pénteken a négy nemzeti konzultációs autóbusz egyikén – Orbán Viktor útitársaként – kísérte figyelemmel az egy hónapig tartó, 700 települést érintő országjárás egy napját.

Mezőberény, 12 óra 15 perc

Száz-százötvenen lehetnek a Berény Szálló előtt. Az utca közepére leszúrt mikrofon mögött Orbán Viktor és Kudlik Júlia. Rövid bevezető után érkeznek a kérdések: mi lesz a privatizációval, az MDF-fel, egy biciklis fiatalember arról érdeklődik, mire föl a nagy barátkozás az izraeli Likud párttal. A Fidesz-elnök válasza: támogatókat kell szereznünk a világban, vagy legalább a lehetséges ellenfeleket semlegesítenünk; majd végszó: engedjenek utunkra, sok helyen kell még tiszteletünket tennünk. Fel a buszra, irány Békés. A sajtósok tartják a szavukat, szólnak, most készülhet az interjú Orbánnal. A következő megállóig hét percünk van – ez épp hét kérdésre elegendő.

– Érkezett-e olyan javaslat, melynek hallatán a homlokukra csaptak, és azt mondták: ez olyan jó, hogy ha rajtunk áll, megvalósítjuk? – tudakoljuk Orbán Viktortól.

– A konzultáció során elsősorban véleményeket gyűjtünk a kérdőívben meghatározott témakörökben. Természetesen érkeznek javaslatok is, köztük több érdemes is a figyelemre. Rendszeresen előkerül például az a gondolat, hogy a nyugdíjakat differenciáltan kellene emelni, vagyis hogy a juttatás összegének mindenkori felülvizsgálatakor nagyobb súllyal essék latba a munkaidőben eltöltött évek száma.

– Készek lennének ezt megfontolni?

– Költségvetési számítás nem készült a kérdésben, a javaslat ennek ellenére megfontolható. Azt is sok helyen a lelkünkre kötik, hogy ne feledkezzünk meg a kettős állampolgárságról. Előfordulnak irreális, az alkotmányos kereteken belül megvalósíthatatlan felvetések is. Ilyen az az ötlet, hogy a következő – sokak reménye szerint polgári – kormánynak meg kellene tagadnia a Gyurcsány-kabinet által felvett államkölcsönök visszafizetését, vagy hogy kobozzuk el az előző rendszer milliárdossá lett képviselőinek vagyonát. A nemzeti konzultáció célja azonban nem az egyedi ötletek gyűjtése, hanem hogy a végén azt mondhassuk: a négymillió megkérdezett háztartás – ez legalább nyolcmillió ember – véleményéből kirajzolódik egy közös cél, ami pártállástól függetlenül összeabroncsozhatja az egész országot.

– E cél elérését azonban egy sor tényező – a gazdaság helyzete, az euró bevezetésének pénzügyi feltételei – nehezítheti. Mekkora lehet így a következő kormány mozgástere?

– A gazdaság állapota valóban aggasztó, és ezt az emberek is érzik. A helyzet hasonlít az 1989-90-es időszakhoz, amikor mindenki tudta, hogy az ország vezetői nem mondanak igazat az államadósság mértékéről, és szorongva várták, hogy eljöjjön az igazság pillanata. Németh Miklós fel is állt a parlamentben, és bejelentette, hogy az akkori kormány meghamisította a gazdasági adatokat.

– Most is rosszabb volna a helyzet annál, mint amit a kormányzat számai mutatnak?

– Igen. Az emberek a bőrükön érzik, hogy a helyzet a hírekből kiolvasható mértéknél is súlyosabb. Gyanújukat pedig növeli az a kampány, amelyet a kabinet – most épp fizetett hirdetés formájában napilapokban – folytat a gazdaság állítólagos kirobbanó sikeréről. Mindenki tudja, hogy minél inkább elszakad a propagandagépezet a valóságtól, annál hatalmasabb a baj, amit el kell fedni. A kormány szemlátomást a „minél nagyobb a vész, annál nagyobbat kell lódítani” recept alapján dolgozik. Való igaz tehát: az 1998 és 2002 közötti kormányzás zenés-táncos kerti parti volt ahhoz képest, ami a következő kabinetre vár.

– Ha ilyen rossz a helyzet, egy párt vagy személy szerint ön miért vágyik a válság menedzselésére?

– Elég sokan vagyunk, akik úgy gondolkodunk, hogy egyetlen országunk van, az pedig nem mehet tönkre; nem is akarunk elmenni innen, és azt sem szeretnénk, hogy a hazánk mások kezére kerüljön. Ha az ember ezt felismeri, akkor nekigyürkőzik, és a szekeret maga próbálja meg kihúzni a kátyúból.

– A közvélemény-kutatási adatokat szemlélve sokan már most mérget vennének a Fidesz győzelmére.

– A győzelmi hangulat több szempontból sem indokolt. Egyrészt, mint az előbb megbeszéltük, az ország nincs nyertes pályán. Az pedig, hogy egy párt esetleg megnyeri a választásokat, önmagában nem ok az örömre – annál inkább a jól végzett munka. Ráadásul a választásokat nem a politikusok döntik el, hanem a szavazók, ezért óvnám a polgári, nemzeti, keresztény tábor híveit, hogy azt higgyék, munka nélkül is ölünkbe pottyanhat a siker.

– A győzelemhez szemlátomást szükség lehet a hibák beismerésére is. Pokorni Zoltán a minap az egykori Országimázs Központ tevékenységéről szólt önkritikus hangon. Egyetért az önbírálattal?

– Szakmánk alapszabálya, hogy erősségeinkkel és gyengeségeinkkel is szembenézzünk, a választásokat ugyanis nem megnyerni kell, hanem ki kell érdemelni a győzelmet, az emberek bizalmát. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy le kell tudni számolni a hibáinkkal. Korábban túl sok energiát fordítottunk a választók meggyőzésére, és kevesebbet a meghallgatásukra. Egy döntéskor pedig lényegesebb, hogy részt vegyenek benne az emberek, mint hogy a tudomány aznapi állása szerint a legjobb eredmény szülessen. A siker ugyanis nem a jó döntésből fakad, hanem az azt követő munkából; annak minősége meg attól függ, hogy az emberek magukénak érzik-e. E szemlélet felismerésének hiánya volt a legfontosabb gyengeségünk 1998 és 2002 között. Ez olyan hiba, amit nem szeretnénk még egyszer elkövetni.

Békés, 13 óra 05 perc

A Körös holtága előtti parkban állunk meg. Háromszázan várhatnak minket, a segítők rutinos mozdulatokkal osztják ki a kérdőíveket. Rövid bevezető itt is – a hasonlatok, tréfák szinte szó szerint egyeznek, de ezt csak a beavatottak tudják; aki először hallja, az nagy átéléssel előadott beszédet kap -, majd a kérdések. Mi lesz a kosárfonókkal az EU-ban? Miért nem vesznek fel takarítónőnek egy 28 éves asszonyt? Hogyan lehetne rendezni egy rokkant fiatalember életét? Orbán Viktor az általánosat a konkréttal elegyítve válaszol, a hallgatóság elégedett. Sietünk tovább.

Tanya Békés határán, 13 óra 48 perc

Lovas kocsira szállunk, Orbán Viktor felül a bakra. A közeli tanyához hajtunk, vendégség egy helyi gazdánál. Kellemesen csorognak a percek, egyedül a szervezők arcán látni feszültséget a program csúszása miatt. Egyikük már percek óta T betűt formáz a kezével, ám Orbán nem zavartatja magát, érdeklődve kérdezgeti a háziakat – mert hisz micsoda dolog öt perc után felpattanni. Aztán mégis menni kell. A tanyáról visszafelé Kudlik Júlia elmondja, hogy a konzultációs testület budapesti központjába eddig 1500-an tértek be. Hozzáteszi, már százezer kérdőív érkezett vissza – nem kis munka lesz feldolgozni őket, hogy a főbb gondolatok alkalmasint a 2006-os kormányprogramban köszönjenek vissza.

Békéscsaba, 14 óra 52 perc

„A miénk vagy, Viktor!” – skandálják Békéscsabán egy szálloda előtt. Itt is beszéd, de kérdésekre nincs idő, sietni kell egy zártkörű gazdagyűlésre. A kíséret pihenőt kap, van idő körülnézni.

Békéscsaba, 17 óra 00 perc

A katolikus középiskola tornatermében 800 főnek jut hely, sokan a folyosóra, a kertbe, a kivetítők elé szorulnak. Kudlik Júlia a fárasztó nap végére átöltözött, frissen, üdén lép a színpadra, a csapathoz társuló Philipet meg eleve mintha skatulyából húzták volna ki. Orbán Viktor a nap folyamán viselt csíkos ingét egyszínű kékre cserélte. Lendületes kérdezz-felelek veszi kezdetét, a hangulat remek. Aztán ez a nap is véget ér. Nem úgy, mint a nemzeti konzultáció, mely július közepéig egy sor helyszínen folytatódik.