Forrás: NOL

2001. június

Révész Sándor, 2005. június 25. 00:00

Kormánypárti szervezetek között felosztott ingatlan az Andrássy útonKép: Sopronyi Gyula „Jézus azt mondta Péternek, te egy kőszikla vagy. Rád építem az egyházamat.” Ágy zárta beszédét az MSZP heves tapsviharoktól szaggatott kon… -klávéján/-gresszusán Péter, aki vállalkozott rá, hogy egy-házat formál Magyarországból, mert hisz „egy közös Magyarország-házban”, „ahol mindenkinek jut tisztességes lakás, értelmes munka, nyugodt pihenés”.

Ismét konvertibilis a forint: Varga Mihály, Járai Zsigmond és Arnold Mihály sajtótájékoztatója

A szocialisták megígérték az országnak, hogy Orbán kormányát a nemzet kormányával váltják föl. A nemzeti közép kormányával, mely egyrészt szociáldemokrata és jóléti fordulatot hoz, másrészt nyitott a liberális, a népi, a konzervatív és – igény szerint – egyéb értékekre. Fölszállt tehát a szocialisták füstje: az szja radikális csökkentése, 400 ezer új munkahely, 38 órás munkahét, 10 ezer kollégiumi férőhely, ingyenes tankönyv minden általános iskolásnak, ingyenes étkeztetés minden óvodásnak, az iskolák felszerelésére szánt összeg megduplázása, évente 4-6 ezer szociális bérlakás fölépítése, a regionális önkormányzatok létrehozása stb. Az ígéretek listája elmaradt a realitásoktól, sokat kellett még nyúlnia, míg a szocialisták győzelme reális közelségbe került.

Lemondott az SZDSZ elnöke, Demszky Gábor. Decemberben sokan azt hitték, ő az SZDSZ utolsó esélye. Most meg azt, hogy a távozása. A távozó elpanaszolta magányát: „Nagy lendülettel nekirugaszkodtam, aztán azt vettem észre, hogy egyedül futok.” (Magyar Narancs, 2001. június 14.) No, de kivel is futott volna, miután mindenki láb alatt volt neki, akinek lába volt. Hosszúlábú társait elküldte megújulni, vagy átkommendálta őket hosszútollú barátaikkal együtt a szocialistákhoz. Csak a lábatlanokra számított.

Június 16-án kiütötték Kokót. A saját hazájában. A nemzet 78 százaléka leült a tévé elé pozitív szellemben, diadalra készen. És a képébe csapott egy érzéketlen idegen.

Zuschlag János, Halász János és Bognár László az ingatlanosztó bizottságban A státustörvényt az EU ütötte ki. Már rég kiütötte belőle magát a státust, a külhoni magyarok jogállását rögzítő, útlevelet is biztosító, „félállampolgárságot”, most pedig kiütötte belőle az uniós polgárokat, a burgenlandi magyarokat is. Azután még évekig ütögette a kedvezménytörvényként forgalmazott maradékot, melyre 2001 júniusában az Országgyűlés rábólintott. A szocialisták is, mert a nemzeti közép egy ilyen bólintásból nem maradhat ki. A burgenlandi magyarok fölháborodtak, hogy Magyarország még be se lépett az EU-ba, máris eladták őket. Nem mintha kellenének nekik a csóró anyaországtól azok a kis kedvezmények, de a gesztus, a jelkép, a nemzethez tartozás! „Ha a burgenlandi magyarok nem tartoznak a státustörvény védelme alá, akkor őket az anyaország el sem ismeri magyarként” – panaszolta Messner Adél, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület titkára. (Népszabadság, 2001. június 7.) A román kormány viszont rámutatott: a burgenlandi magyarok kihagyásával a magyar kormány elismerte, hogy az Európai Unióban elfogadhatatlan módon különbözteti meg identitásuk alapján más országok állampolgárait. Tamás Gáspár Miklós a balatonszárszói sátorban úgy fogalmazott, hogy a törvény „Magyarországot a második világháború óta a legkomolyabb nemzetközi konfliktusba keverte bele”. (Hócipő, 2001. június 27.) Lehet, hogy az „56-os szovjet invázió, a karibi válság, a Tito, Mao és Izrael körül kavargó nemzetközi konfliktus és az egész hidegháború Magyarország szempontjából kicsit komolytalanra sikerült, de TGM-nek se ez volt a legkomolyabbra sikerült megjegyzése. Hanem például: „Az MSZP igen