Forrás: Erec

Izrael nem engedi át a biztonsági ellenőrzést a palesztin hatóságoknak újabb területeken, amíg a palesztin fél nem fegyverzi le az Izrael által körözött „terroristákat” – jelentette ki kedden Saul Mofaz izraeli védelmi miniszter. Mofaz úgy fogalmazott az izraeli közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában, hogy „a (palesztin) terrorizmus folytatódik”, és azzal vádolta a palesztinokat, hogy nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket Túlkarm és Jerikó ciszjordániai városok palesztin ellenőrzés alá helyezése után.

Izrael március 16-án adta át a biztonsági ellenőrzést a palesztin hatóságoknak Jerikó és március 21-én Túlkarm felett. A február 8-án, az egyiptomi Sarm-es-Sejkben lezajlott négyoldalú közel-keleti csúcsértekezleten született megállapodás Ariel Saron izraeli kormányfő és Mahmúd Abbász palesztin elnök között összesen öt ciszjordániai város palesztin biztonsági ellenőrzés alá helyezéséről. A palesztin fél vállalta a megállapodásban, hogy felszámolja az izraeli célpontok ellen fegyveres támadásokat intéző, merényleteket végrehajtó palesztin fegyveres csoportokat.

Mofazéhoz hasonló nyilatkozatot tett Raanan Giszin, Ariel Saron izraeli kormányfő közvetlen munkatársa is. Mint Giszin nyilatkozata, nem elég a tűzszünet betartása, a palesztin fegyveres csoportokat le is kell fegyverezni ahhoz, hogy tovább lehessen lépni az útiterv végrehajtásában. „A palesztinok nem léphetnek előre a demokrácia felé, ha egy magánhadsereggel rendelkező csoport is részt vehet a választásokon” – vélekedett.

A Hamász egy szóvivője válaszul kijelentette, hogy a palesztin szervezet nem szándékozik letenni fegyvereit, és visszautasította „a palesztin belügyekbe való izraeli beavatkozást”.

A három végrehajtási szakaszra bontott útiterv értelmében a palesztinoknak le kell fegyverezniük az első szakaszban az izraeliek ellen támadásokat végrehajtó fegyveres csoportjaikat, Izraelnek pedig be kell fagyasztania a területeken létrehozott zsidó telepek bővítését.

Miután Szilvan Salom külügyminiszter a Gázai övezetből való kivonulás elhalasztásának megfontolását javasolta, ha a Hamász nyerné az eredetileg júliusra tervezett palesztin parlamenti választásokat, a palesztinok a választásokat halasztották el, előre láthatólag az év végére – vagyis a kivonulás utánra. A döntést az időközben lezajlott palesztin helyhatósági választások felemás eredménye is befolyásolhatta: bár a Fatah (56 százalék) jelentősen több szavazatot szerzett vetélytársánál (33 százalék) és a 84 településből 45 vezetését megszerezte, de a három legnépesebb választó városban, Kalkilijában, Beit Lahiában és Rafahban a Hamasz győzött.

A hetven éves Abbasz elnök szív-koszorúér katéterezésen esett át, és valószínűleg ennek is betudható, hogy úgy döntött, helyettest nevez ki maga mellé. A helyettes személye lapzártánkkor még nem ismert. Míg az elnök gyógykezelése miatt távol volt, a palesztin biztonsági erők egy része Gáza városban tüntetett Abbasz ellen. A megmozdulás tűzharcba torkollott, amikor a demonstrálók el akarták foglalni a Nemzeti Tanács épületét. Az akció mögött megfigyelők Musa Arafatot, a néhai vezér unokaöccsét sejtik.

Halad előre – habár viharok között is – a zsidó települések kiürítési terve. A kormányzat szeretne békés eszközökkel dűlőre jutni a telepesekkel, különböző kompenzációs terveket kidolgozva számukra. Az egyik ilyen, hogy több közösséget együtt költöztetnének át a tengerparti Nitzanim térségébe. A tervet mintegy ezer család el is fogadta, csakhogy a térség vándorló homokdűnéi miatt természetvédelmi terület, és így a terv kiváltotta a környezetvédők tiltakozását.

A kormány a telepesek fizikai ellenállására is igyekszik felkészülni, Mofaz védelmi miniszter bejelentette, hogy az összes tartalékost mozgósítják.

Továbbra sem megoldott a telepesek házainak ügye. Az izraeli fél különböző okok miatt nem szívesen pusztítaná el az épületeket, ezzel szemben a palesztin építésügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy ha Izrael nem, majd ők lerombolják az épületeket, hogy lakótelepeket építhessenek a helyükön.

A palesztin merényletek kiújulásától tart Izrael távozó vezérkari főnöke a gázai kivonulás után, és hosszú távon kétségei vannak a zsidó állam fennmaradása felől is. Mint ismeretes, Mose Jaalon megbízatását – a szokástól eltérően – nem hosszabbították meg, vélhetően azért, mert nézetei ütköznek Ariel Saron miniszterelnökével. Míg Saron azzal érvel, hogy a települések kiürítésével Izrael „elszakad” a konfliktustól, Jaalon a Háárec című lapnak adott interjúban úgy vélekedett, hogy Gáza áradása után „kitörés következik (…) mindenféle terrortámadás: lövöldözések, pokolgépek, öngyilkos merénylők, aknák és rakéták. (…) Nagy a valószínűsége egy második terrorháborúnak.” A tábornok kétségeit fejezte ki, hogy elérhető-e a közeljövőben Izrael és a leendő palesztin állam együttélése. Mahmúd Abbász palesztin elnököt idézte, aki azt követeli, hogy a palesztin menekültek millióinak legyen joguk a hazatérésre őseik földjére, amely ma Izrael területén van. Utalt arra is, hogy Abbász igyekszik politikailag megnyerni a Hamász szélsőséges mozgalmat, amely felesküdött Izrael megsemmisítésére. A távozó vezérkari főnök szerint az ilyen körülmények között megszülető palesztin állam meg fogja kísérelni Izrael aláásását. Hosszabb távon Jaalon a palesztinokkal folyó demográfiai versenyt, az izraeliek széthúzását és az erőszakot olyan keveréknek tartja, amely miatt olyan helyzet alakulhat ki, hogy „végül nem lesz itt zsidó állam”.

A növekvő belső feszültség és a palesztinok ellentmondásos lépései hatására a kivonulási terv izraeli támogatottsága tovább csökkent: A legutóbbi felmérés szerint az egykor hatvan százalék fölötti támogatás mértéke mostanra ötvenre olvadt, az ellenzők aránya pedig 38 százalékra nőtt.

Breuer-Balla