Forrás: Stop!Ünnep előtt távozott a Mazsihisz elnöke Időpont: 2005-06-10 17:45:12
Lemondott Heisler András, a Mazsihisz elnöke. A szervezet alapszabálya szerint az új vezetőt hatvan napon belül kell megválasztani. Heisler Andrást nem tudtuk elérni, helyette Zoltay Gusztávot, a szövetség másik ismert tisztségviselőjét kérdeztük. Ő annyit mondott szerkesztőségünknek: nem tiszte, hogy a kérdésben nyilatkozzon. Javasolta, hogy próbálkozzunk tovább Heisler elérésével, de csak a napnyugta beálltáig, mert utána a zsidó ünnepre való tekintettel szerdáig nem veszik majd fel a telefont.
A Mazsihisz.hu-n az alábbiakat írják a most kezdődő hetek ünnepéről: „a Savuot a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is előkészít bennünket a vallásunk.
A Savuot naptári időpontját, a többi ünneptől eltérően, nem állapítja meg a Tóra, csak azt, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.
A keresztény egyházakban a Savuotnak megfelelő Pünkösd (az ötvenedik nap Húsvét után) az évnek mindig másik naptári napjára, de állandóan vasárnapra esik.
Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi őseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kőtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Savuot az az ünnepünk tehát, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.
Az ünnep első éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön előírt rituáléja van: Szent í rás magyarázó előadásokat tartanak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Savuot délelőtti istentisztelet központja a T í z Ige.
A második nap prófétai olvasmánya – „fügefa nem virágzik, szőlőtő termést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” – a minden csapáson túl élő és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentőségéhez.”
Stop!
