Forrás: Népszava

Biztos, hogy az volt, összeesküvés. A magyar politikai pártok vezetői – Hiller István, Kuncze Gábor, Orbán Viktor, Dávid Ibolya – összeültek valahol (egyes nem megerősített jelentések szerint Orbán Viktor tokaji vityillójában) és elhatározták, hogy ország világ előtt nevetségessé teszik a magyar politikai életet. Jelentem, az akció sikerrel járt.

Az, ami tegnap és tegnapelőtt országunk házában történt olyan bohózat, hogy Molieretől Karinthyig minden humorista sápadtan forog a sírjában: ilyet ők nem tudtak produkálni.

Jómagam közel negyven évet éltem külföldön, de ilyet még nem láttam, hallottam. Persze, politikai, parlamenti botrány mindenhol volt. Kisebb is, nagyobb is. Olyan is amelyen nevetett az ember, meg kétségbeejtő is. Angliában kiderült, hogy egymást váltotta a védelmi miniszter Profumo és Iwanov zovjet katonai attasé az ország leismertebb (és legszebb) prostituáltja ágyában. (A miniszter lemondott, az attasét visszahívták.) Németországban hazudott Strauß védelmi miniszter a parlament előtt a Spiegel ügyben. (Adenauer kancellár azonnal menesztette.) Nixon amerikai elnökről kiderült, hogy tudott a watergate-i betörésről. (Lemondásra kényszerült.) Szóval volt botrány máshol is, de olyan, mint ez most nálunk, hogy minden politikai erő összefogásával tették nevetségessé az országot, tudomásom szerint világpremier.

Kezdte az SZDSZ, amikor bejelentette, hogy hivatásos politikust nem támogat. Azt gondolom, hogy egyrészt nem árt, ha az ország első embere rendelkezik politikai tapasztalattal. Másrészt az eddigi két szabadon választott államelnökünk múltja sem volt mentes a politikától. De számomra az a legérthetetlenebb az SZDSZ magatartásában az, hogy egy liberális párt eleve kizárja a társadalom egy bizonyos csoportjának lehetőségét a legfelsőbb állami hivatal betöltésének lehetőségéből. Milyen alapon tiltakoznak majd az ellen, ha Csurka szót emel egy esetleges “idegen szívű” jelölt ellen?

Az MSZP-nek, mint legerősebb pártnak persze szíve joga azt jelölni államelnöknek, akit akar, akit a legalkalmasabbnak tart. De a párt vezetőinek tudniuk kellett, hogy saját pártjuk szavazata egyedül nem elég jelöltjük megválasztásához. Az ő esetükben a kompromisszumképesség hiánya következményeiben éppen olyan tragikus szegénységi (alkalmatlansági) bizonyítvány, liberális partnereiknél.

De amíg a kormánypártok magatartását lehet ostobának, rossznak nevezni, az amit a FIDESZ tett, minősíthetetlen. Jelölnek valakit, aztán megszégyenítik azzal, hogy nem szavaznak rá mindjárt az első fordulóban. Áder János frakcióvezető szerint azért, hogy “kiugrassák a nyulat a bokorból, ahonnan aztán vakondok bújtak elő”. Tekintsünk el attól, hogy emberek (“képviselőtársaink”) állatokhoz való hasonlítása diktatúrák jellemzője. (Lásd még: Hitler, “zsidó férgek”, Sztálin, “Titó, a láncos kutya”.) Áder a parlamenti demokrácia egyik alapelemét, a titkos szavazást kérdőjelezte meg cinikus módon, amikor nyilatkozataiban éreztette, hogy van módjuk annak ellenőrzésére, hogy minden képviselő “megfelelően” szavazott-e. És, hogy ez nem volt üres fenyegetés, bizonyítják azok a módszerek, amelyek ellen később a házbizottság testületileg tiltakozott. Ijesztő. Visszatérünk azokhoz az időkhöz, amikor az volt a jelszó, hogy “nincs szükség titkos választásokra, mert a magyar embernek nincsenek titkai, őszintén megmondja a véleményét”?

Azt mondtam, bohózat volt, amit a politikai pártok műveltek. Visszavonom. Kétségbeejtő, tragikus dráma volt. Ez a nép nem ezt érdemelte. És az új elnök, Sólyom László sem, akinek Isten áldását kívánom munkájára.

Kasza László

Népszava

Kasza László

Comments are closed.