Forrás: Népszava

Nincs is magasztosabb pillanat, amikor a bölcs, higgadt és felette kulturált polgárok közéleti összejövetelén „letetveszsidóznak” egy művészembert. Székhelyi József szegedi színigazgatót tudniillik, aki egy márciusi SZDSZ-rendezvényen mondott beszédében – jelképesen – Tokaj hímvesszejének tisztelte Orbán Viktort, ki szétcsepegteti nektárját a honban.

Idestova három hónapja az esetnek, de a felhorgadt népharagnak nem sikerül elülnie – talán mert valahonnan nem is engedik.

Hogy – és itt tanult kollégám szavait idézem, szintén jelképesen – kuki volt-e Székhelyi, amikor ezt mondta, nem kérdés. Székhelyi jó humorú ember, valaha a Népszava olvasói is találkozhattak a lapban szellemes soraival. Mindemellett művésznek sem utolsó. Csakhogy mondta, amit mondott és mondta, ahol mondta.

E kettős egybeesés pedig mintegy négyzetre (köbre, satöbbi) emelte szavainak jelképes súlyát. És így jelképesülhetett el a fentebb hivatkozott tetveszsidózás is.

Székhelyi József szerintem karakán, sőt kifejezetten bátor (Vak..? Vakmerő…?) is, hiszen elment az „oroszlán barlangjába”, ahol – sokadszor immár – megkövette azokat, akiket „személyükben bántott volna meg gondolat- és tettébresztésre szánt szavaival”.

A keresztényi megbocsátás, a felebaráti szeretet jegyében, a nemzeti jelkép védelmében gondolkodók indulatai azonban nem csitultak a szelíd szótól, horgadtak inkább.

„Önök szerint helyes az, hogy minden nap gyalázkodó leveleket kapok, gyilkossággal fenyegetnek engem és a családomat?” – kérdezte a direktor, a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint. Miután egy idős úr helyeslően bólogatott és azt mondta, hogy megérdemli, Székhelyi (értsd: a tetves zsidó)elhagyta a teremet.

Távoztában az MTI-nek még annyit mondott: „azért nem adom fel, mert az megfutamodás lenne, a közönség mellettem áll, minden este telt házzal mennek a darabok”. Hozzáfűzte: ezzel együtt mandátumának lejárta után „azonnal csomagol” és elhagyja a várost.

(Akadnak persze, akik nem átallják kajánul megjegyezni, hogy Székhelyinek azért igaza volt. Én nem tartozom ezek közé. Ha a „tréfa” terminológiájánál maradunk, ugyanis szerintem Tokaj hímvesszeje nemhogy szétcsepegtetné nektárját, éppen ellenkezőleg. Mintha a gyűjtögető vonás lenne markánsabb, azaz: ide az összes nektárt!)

Került azért polgár – mert ilyen mindig kerül -, aki egyenesen a rendőrségre futott. Az így keletkezett akta pedig, ugye mindig macerás dolog, le is pattintotta magáról a megyei főkapitányság – elfogultságra hivatkozva. Békésben landolt a dosszié, ahol nyomoznak. (Nyomoznak, ahelyett, hogy nénikéjébe küldték volna a feljelentőt.)

Székhelyi bűne állítólag a nemzeti jelkép megsértése. Idézzük hát ide a törvény egymondatos szikár paragrafusát: „Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” Börtönbe hát a színidirektorral?!

De mondta-e Székhelyi, hogy a Himnusz fércmű? Hogy kakofonikus a zenéje? Hogy unalmas, hogy avítt, hogy nem magyar? Sértett, alacsonyított? Ugyan már!

Vegyük végre észre, hogy itten kérem nem a Himnusz sértődött meg, hanem Orbán Viktor. Ez a valódi, a főbenjáró, a megbocsáthatatlan bűn. Mert milyen egyszerű a vidéki bázis (a petíciózó, szimpátiaszavazó, nemzeti konzultáló, kérdőíveket töltögető, autónyereményt áhító megvezetettek) indulatait korbácsolni, mint valódi kérdésekre válaszolni.

Igazat mondani például arról, hogy, akkor mi, mikor és hová csöpögött Hegyalján? És ki csöpögtette, és miből? És hogy annyit csurgattak-e, amennyit kértek, vagy csak amennyi a paraván mögött elfért?

Ehelyett háromhónapos gumicsonttal rasszizáltatják a szerencsétlen szegedieket, akik talán rég elfelejtették volna Székhelyi marhaságát. A felhevített csúnya és aljas indulatok árnyéka viszont elfödheti a csúnya és aljas cselekedeteket. Mert amíg a tűzbe hozottak izzanak, a hideg és higgadt számítók békén sütögethetik pecsenyéjüket e veszedelmes lángokon.

Sajnos, a felségsértés darab ideje nem büntethető már Magyarországon. Pedig Fidesz-szemszögből olyan helyzet ez, mint az adomabeli antiszemitizmus. Nincs, bár igény volna rá…

Felség, jelkép – még különböző fogalmak, de a jövő hozhat még csudát. Jelenleg csak egy bizonyos: Nálunk ma egyetlen idétlen mondattal is képes tönkretenni magát egy ember. Még ha nem is sértett se felséget, se jelképet.

Veress Jenő, Népszava Online

Comments are closed.