Forrás: NOL

Népszabadság Online, 2005. május 25. 02:00

Vörös T. KárolyKép: NOL – Krumpli Béla Milyen a lap szellemisége? Milyen jövő előtt állnak a nyomtatott újságok? Bulvárosodik-e a Népszabadság? – Vörös T. Károly válaszolt az olvasók kérdéseire május 24-én.

Egy éve áll Vörös T. Károly a Népszabadság élén. A NOL vitafórumának vendége volt délután öttől hét óráig. Vörös T. legutóbb a Mozgó Világnak nyilatkozott a magyar sajtó és azon belül a Népszabadság helyzetéről. Részletek a cikkből itt.

Helvei Károly: Nem veszi ki magát túl jól, ha a vezető minőségi lap főszerkesztője, aki ráadásul német szakos – egyötödével megnöveli Németország lakosságának számát (80 millió helyett 100 milliót mond a Mozgó-interjúban), és még megfejeli azzal, hogy ezt a tömeget – csecsemőkkel, aggastyánokkal, németül nem olvasó Gastarbeiterekkel együtt – mind olvasótábornak állítja be … egy rossz hasonlat kedvéért. :))). Kb. a lapja is ennyire megbízható? De gyorsan hozzá kell tennem, hogy még mindig az egyetlen olvasható újság. Nagy az Ön felelőssége, hogy az is maradjon. Viszont kifejezetten tetszik a NOL, amely ugyan szintén hemzseg a hibáktól, de legalább látszik rajta, hogy valami újjal, mással próbálkoznak. Egy ilyen majdnem élő fórum is ezt mutatja: el nem tudom képzelni, hogy az Ön elődje, Eötvös Pál leült volna válaszolgatni az olvasónak online. Kérdésem: miért nem áldoznak többet az online-re, miért nem próbálkoznak multimédiával, miért nincs már rég Népszabadság-TV, Népszabadság-rádió?

Vörös T. Károly VÖRÖS T. KÁROLY: Talán pontatlanul fogalmaztam. A körülbelül 100 milliós német nyelvterületet vetettem össze a 10 milliós magyar nyelvterülettel, és gondoltam azt, hogy az előbbi 1 millió példányban tart el politikai napilapokat, Magyarországon pedig 300 ezer példányban jelennek meg országos politikai napilapok. S ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a politikai napilapok példányszámának további csökkenése várható. Dicséretét köszönöm. A felelősséget vállalom. Külön örülök, hogy tetszik Önnek a NOL – hibáival együtt. Minden szándékom az, hogy meggyőzzem a tulajdonosokat arról, hogy az Online-ra érdemes befektetni. Rádióval és televízióval már próbálkoztunk, a tulajdonosok nem járultak hozzá, hogy ebből valóságos rádió és valóságos televízió legyen.

HORVÁTH CSABA: 1. engem a mindenekelőtt az ún. Teller-ügy autentikus története érdekelne. Eötvös Pál a rádióban egyszer arra célozgatott, hogy nem az ő felelőssége volt, csak magára vállalta. Kié volt akkor a felelősség, és történt-e felelősségre vonás az ügyben? Egyáltalán: van olyan, hogy egy főszerkesztő nem felelős valamiért, ami a lapjában megjelenik?

2. Továbbá mekkora a felelőssége az Eötvös-féle lapvezetésnek, hogy 15 év alatt sem sikerült megállítani a lap példányszámának/olvasottságának a csökkenését?

3. A lap baloldali szellemisége egyre halványabb. Mi ennek az oka? Miért jelenhetett meg pl. Berecz János cikke? TGM-en kívül, miért nincsenek a lapban igazán kritikai írások?

4. Hogy engedheti meg magának Magyarország első számú napilapja, hogy sorra zárja be külföldi irodáit?

5. Nem gondolja-e, hogy a lap külsejének folyamatos átstruktuálása, és divatosítása helyett, az igényesebb, bővebb tartalommal lehetne új lendületet – olvasókat nyerni?

VÖRÖS T. KÁROLY: Kedves Horváth Csaba! A Teller-ügy autentikus története olvasható a Népszabadság 2003. szeptember 17-i számában. Természetesen a főszerkesztő mindenért felel, ami a lapjában megjelent. Arra vonatkozóan, hogy Eötvös Pál mire célzott a rádióban, nem tudok magyarázatot adni, a Teller-üggyel kapcsolatos felelősség kérdése kizárólag Eötvös Pál ügye. Nem teljesen értek egyet Önnel abban, hogy az Eötvös-féle lapvezetés felelőssége lenne az, hogy az elmúlt tizenöt évben nem sikerült megállítani a lap példányszámának csökkenését. Egyrészt a világon mindenhol bajban vannak a politikai napilapok, másrészt a Népszabadság tulajdonosi szerkezete olyan fokon volt kiegyensúlyozott, hogy egyetlen tulajdonos sem érezte a lapot 100 százalékosan a sajátjának, ezért nem is nagyon igyekezett befektetésekkel elősegíteni a lap vezető pozíciójának megőrzését. Számos kísérlet volt arra, hogy több lábra álljon a Népszabadság Részvénytársaság. Ez mind rendre a tulajdonosok döntésképtelenségén bukott el. Ön úgy érzi, hogy halványul a lap baloldali szellemisége, mások viszont szemünkre vetik, hogy a szocialista párt kiszolgálói vagyunk. Amíg a vélemények így megoszlanak, én viszonylag nyugodt vagyok. Bár természetesen a szónak abban az értelmében, hogy a napi politikai harcokba belevigyem a lapot, az újság valóban nem „baloldali”.

Kritikai írások úgy gondolom nemcsak a T.G.M. tollából születnek a Népszabadságban, csak hogy néhány nevet említsek Önnek, ilyen jellegű írásokat készít Nagy N. Péter, Kósa Jutka, Tanács István, Aczél Endre, Haszán Zoltán, Féderer Ági, Uj Péter, és még sorolhatnám. A 4. pontra azt tudom Önnek válaszolni, hogy a lapnak a piacon kell megélnie, és ha a költségeket nem tudja úgy alakítani, hogy ne csak a lap előállítására és a munkatársak egzisztenciájának biztosítására legyen elég a megtermelt nyereség, hanem a tulajdonosoknak is legyen belőle haszna, akkor bizonyos lépéseket meg kell tenni.

Fájdalmas döntés volt a külföldi tudósítói helyek felszámolása, bár ha olvassa az újságot, látnia kell, hogy újra van stringerünk Rómában, Párizsban és Moszkvában is. A között kell választanom, hogy tudósítói helyeket számolok föl, vagy újabb munkatársakat küldök el a szerkesztőségből. Egy ilyen helyzetben nem kétséges, hogy mit kell dönteni egy főszerkesztőnek. És végül 2003-ban azért kellett a lapot külsejében átalakítani, mert lehetségessé vált, hogy tizenhat oldalt színesben jelentessünk meg. 2004 elején a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy meg kell változtatni a lap külsejét. Ez nagy vitákat váltott ki a szerkesztőségen belül, nem örültünk neki. Úgy gondolom, hogy a lap nem bulváros lett, hanem egyszerűen csak csúnya.

2005. elején volt módunk arra, hogy a megjelenést kissé finomabbá, elegánsabbá, kiegyensúlyozottabbá tegyük. Úgy gondolom, hogy a mai Népszabadság szebb, mint az egy évvel ezelőtti. 2005 januárjától minden oldal színezhető lesz, erre készülünk, és szeretnénk egy elegáns Népszabadsággal megjelenni a piacon.

ENDRE: (…) a Népszabadság vezetői a 90-es években túlságosan bíztak abban, hogy nyomasztó fölényük a példányszám- és hirdetési bevétel szempontjából az idők végezetéig megmarad. (…) Mára beszorultak a szűkülő nyomtatottlap-piacra, a NOL fejlesztése is csak követi az elkerülhetetlen változásokat. Keresik-e még a kitörési pontokat, vagy most már csak a válságmenedzseléssel törődnek?

VÖRÖS T. KÁROLY: Egyetértenék Önnel, ha nem lenne ez a dolog egy kicsit bonyolultabb. A Népszabadság Részvénytársaságnak egyetlenegy terméke van, maga a Népszabadság. A kezdetektől fogva a szerkesztőség ötletekkel állt elő arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene a Népszabadság köré más sajtótermékekből egy rendszert fölépíteni. Nevetni fog, de valamikor tíz évvel ezelőtt majdnem megvette a Népszabadság az Index nevű portált. Terveztünk rádióműsort, tévéműsort. Tőlünk származott egy Népszabadsághoz kapcsolódó Metró-újság piacradobásának ötlete is, és néhány évvel ezelőtt, szinte a megjelenés előtt mondták le a tulajdonosok a National Geographic-kal a szerződést. Ha mindez megvalósult volna, most nem lenne bajban a Népszabadság. Ennek ellenére keressük a kitörési pontokat. És ezek között a NOL meghatározott szerepet játszik. Úgy gondolom, hogy a Népszabadságnak, mint papírra nyomott újságnak a jövője attól függ, hogy sikerül-e nagyon erőteljesen fejleszteni a NOL-t. Ezen túlmenően is van még néhány ötletünk bizonyos színes mellékleteket illetően.

AHAM: (…) mennyire ért egyet azzal a jóslattal, hogy a világháló miatt rövidesen meg fog szűnni a nyomtatott sajtó a nyomdákkal egyetemben? Tágabb értelemben felvehetik-e a versenyt a csomagküldő szolgálatok a vásárlás örömével?

VÖRÖS T. KÁROLY: A rádió nem tette feleslegessé a húszas években a nyomtatott sajtót. A tévé nem tette feleslegessé a hatvanas-hetvenes években a nyomtatott sajtót, és úgy gondolom, hogy a világháló sem fogja fölöslegessé tenni a minőségi politikai napilapokat. Idő kell hozzá, hogy a viszonyok letisztuljanak, bizonyos országokban már látszanak pozitív változások. Én úgy gondolom, hogy a magyar társadalomnak is szüksége lesz jó színvonalú, elemző, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat elemző napilapokra.

PETRO: Nemrég lehetett olvasni arról, hogy hosszú huzavona után a versenyhivatal szabad utat adott a Ringier-cégnek, és ha jól értettem, megvehetik a Népszabadság többségi tulajdonrészét. Ez jó hír önöknek vagy nem? Van-e a Ringiernek tapasztalata a mértékadó politikai lapok kiadásában? Lesz-e valami haszna a lapjuknak abból, hogy a tulajdonosuk a legnagyobb bulvárlap és az egyeduralkodó sportlap kiadója egyben? (…)

Vörös T. Károly VÖRÖS T. KÁROLY: A Ringier a versenyhivatal döntése alapján a 49,9 százalékos részesedéséhez vásárolhatott további 16,7 százalékot. Így durván 66 százalék tulajdonrésze van a Népszabadság Részvénytársaságban. Ez se nem jó, se nem rossz hír, hanem tény. Amennyiben Ringier, mint a Népszabadság többségi tulajdonosa ezt a tulajdonát arra fogja használni, hogy fejlessze a lapot, akkor viszont jó hír. A Ringiernek van Genfben egy 70 ezer példányban megjelenő politikai napilapja, a Le Temps, melyben 40 százalékos tulajdonrésze van. Volt alkalmam főszerkesztőjével Roth úrral három héttel ezelőtt beszélni. Ő optimista. Abból, hogy legnagyobb tulajdonosunk bulvárlapnak és sportlapnak a tulajdonosa, hasznunk nem lesz, de úgy gondolom, hátrányunk sem.

A lap példányszáma nem titok, jelenleg naponta átlagosan 158 ezer Népszabadságot adunk el. Igaza van, példányszámunk évek óta folyamatosan csökken, a tavalyi volt az első, amikor gyakorlatilag január és december között nem volt különbség az eladott példányszámok tekintetében. Azt remélem, hogy a lap példányszámát 150-160 ezer példány között lehet stabilizálni. Ehhez azonban rengeteg munkára és rengeteg pénzre van szükség.

INFINIT: Lapjuk még mindig tartozik egy bocsánatkéréssel, és beismeréssel (hogy tudatosan hazudtak) az olvasók felé Teller-ügyben. Egyébként eléggé demagóg maga a kérdés: hogy lehetne a hazai újságírásnak tekintélye, ha ezek után az akkori főszerkesztőt, úgy „kirúgják”, hogy a MÚOSZ elnöki székébe pottyan „büntetésül”. Amíg az ilyen „újságírók” jelentik a követendő szintet, addig mit várnak a kezdőktől? Amíg „műsorvezető-újságírók” kijelenthetik a közszolgálati televízióban, hogy „hajrá MSZP”, addig nem beszélhetünk független újságírásról, csak pártkatonákról. (…)

VÖRÖS T. KÁROLY: A Népszabadság 2003. szeptember 17-i számában beismertük tévedésünket, és bocsánatot kértünk az olvasóktól Teller-ügyben. Hazudni nem akartunk. Téved, amikor úgy gondolja, hogy főszerkesztőnket, Eötvös Pált kirúgták volna a szerkesztőségből. Ő hat hónappal a Teller-ügy után egy konfliktusos helyzetben felállt, és lemondott főszerkesztői és elnöki posztjáról. A MÚOSZ-ban ekkor volt éppen az elnökválasztás, és őt megválasztották a MÚOSZ elnökének. Véleményével ellentétben szerintem Eötvös Pál morálisan is és politikailag is a rendszerváltás egyik legsikeresebb alakja. Neki köszönhető az, hogy a Népszabadság megbízható hírforrássá és véleményformálásában elfogadott baloldali liberális lappá válhatott. Az, hogy mi a független újságírás? Nehéz kérdés, mert újságírásról úgy általában nem lehet beszélni, ma Magyarországon vannak újságírók, akik valóban pártkatonák, és vannak függetlenségükre büszke újságírók is. (…)

SNAPSHOT: 1./ Azt írod, hogy 34 embert rúgtál ki a Népszabadságtól, mert különben nem tudtad volna teljesíteni a tulajdonos által előírt gazdasági mutatókat. Hány százalékos leépítést jelentett ez, és ennek fejében mekkora nyereséget kellett elérned? 2./ Azt írod, hogy a Népszabadságnak nincs igazán pénze a tényfeltáró, oknyomozó újságírásra, és nem tud embereket hosszú távon ráállítani ügyekre. Az oknyomozó újságírás feladása szerinted nem magának az újságírásnak a kiherélését jelenti? 3./ Írod, hogy elhatároztátok: szociálliberális újságot csináltok, aminek azonban a politikai pártokhoz túl sok köze nem lesz. (Egy ilyen kis országban nekem ez fából vaskarikának tűnik.) Lehetséges ez egyáltalán? Mit jelent konkrétan az, hogy egy újság szociálliberális? (SNAPSHOT – egykori előfizető, aki ma már csak a hétvégi számokat veszi meg a standokon, azokat is csak és kizárólag a Hétvége melléklet miatt)

VÖRÖS T. KÁROLY: Kedves Snapshot! Először is nagyon sajnálom, hogy már csak a Hétvége miatt vásárolsz Népszabadságot. Bár annak, hogy a Hétvége miatt vásárolsz Népszabadságot, nagyon örülök, mert a Hétvége melléklet az édesgyermekem. Első kérdésedre azt tudnám válaszolni, hogy bár 34 embert kellett elküldenem a Népszabadságtól, de ezek közül összesen nyolc volt olyan, akit valóban egzisztenciálisan érintett az ügy. És ha már erről beszélünk, az sem baj, ha tudod, igyekeztünk körültekintően és tisztességesen eljárni, és minden egyes távozó ügyét megbeszéltünk a Népszabadság szakszevezetével és üzemi tanácsával. Jóval több mint 100 millió forint végkielégítést fizettünk távozó kollégáinknak. A leépítés különben 25 százalékos volt, és gyakorlatilag a tavalyi év minimális nyeresége helyett az idén jelentős nyereséget kell elérnünk.

Százalékban ezt nem tudom kifejezni, azt tudom mondani, hogy az újságírók „kizsákmányolása” 30 százalékkal nőtt. A második kérdésedből arra következtetek, hogy a tényfeltáró újságírással kapcsolatban mondottaknak csak egy részét vetted észre. A pénzhiány csak az egyik ok. Legalább ilyen fontos, hogy a tényfeltárás ma Magyarországon jogilag sem biztosított. Egyrészt az újságírónak felelnie kell nemcsak azért, amit ő fogalmaz meg, hanem minden általa megszólaltatott interjúalany, vagy informátor szavaiért is. Ilyen szinte sehol a világon máshol nincs. Másrészt a titkosítások elburjánzása szinte lehetetlenné teszi bizonyos dolgok megismerését. Legalább ilyen fontos az, hogy a „90-es évek tényfeltáró írásainak nem lett sem jogi, sem politikai következménye, gondolj a Kaja Ibrahim-ügyre, gondolj a Xénia-láz ügyre, gondolj zsurki vodkagyár ügyre és még sorolhatnám.

Az újságírók belefáradtak abba, hogy a tényfeltárás után nem következett semmi. Ez „egy következmények nélküli” ország. És csak harmadikként jön az, hogy a tényfeltárás sok pénzbe kerül. Nagy nyugati országok hetekre-hónapokra képesek nélkülözni munkatársaikat akkor, ha valamit valóban alaposan fel kell dolgozni. Mi már akkor bajban vagyunk, ha egy munkatársat két-három napra ki kell venni a napi munkából. A harmadik kérdésedre, tehát arra, hogy mit jelent az, ha egy újság szociálliberális, azt tudom Neked mondani, hogy a Népszabadság elkötelezett híve a többpárti polgári demokráciának, de tudja azt, hogy ez is egy igazságtalan társadalmi berendezkedés, és ezért az egyenlőség eszményét szem előtt tartva igyekszik számonkérni a társadalom összes szereplőjén az igazságosságot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy politikai kérdésekben én magam is személyesen liberális vagyok, gazdasági kérdésekben szociáldemokrata, és kulturális kérdésekben némileg konzervatív. (Ezt Daniel Belltől loptam.)

TAKI: (…) Ma a Népszabadság megbukott oknyomozásból, tényfeltárósból. A hivatkozás az Ön részéről az anyagiak tekintetében a legmagasabb példányszámú lapnál kicsit snassz. Sokkal kisebb, szegényebb orgánumok végzik el ezt a munkát önök helyett. Utoljára Bossányi Katalin volt az, akinek természetes szükséglete volt az igazságkeresés, ill. Rádi Antónia bátorságára emlékszünk még szívesen. A férfiaknál ennél a lapnál a sekélyes és az emberi méltóságra fittyet hányó, gyalázkodásban viszont Nemzet-i színvonalon teljesítő Uj a menő. A publicisták teljesítménye abban merül ki, hogy miért is nem lehet megvalósítani, amit Gyurcsány kitalál. (…)

Gyakorlatilag a hírszerkesztésben ugyanakkora terjedelemben jelenik meg az ellenzék performansz alakítása, melynek tartalmi előállítása mintegy 30 percet vesz igénybe, míg a miniszterelnök bejelentése bizonyos lépésekről a százból- melyek adott esetben több minisztérium hetekig tartó munkáját, szakmai szervezetekkel történő egyeztetést is magukban foglalják – ugyanannyi megjelenést kap. (…)

Vörös T. Károly VÖRÖS T. KÁROLY: (…) A Népszabadság nem bukott meg oknyomozásból, tényfeltárásból, a közelmúltból említhetném Önnek Haszán Zoltán és Féderer Ági cikkét a kiépülő Fidesz médiabirodalomról, vagy Haszán Zoltánnak Millenáris Park gagyi óraügyéről írott cikkét (ezért Haszán Zoltán a tényfeltáró újságírás számára kitűzött díjat meg is kapta), de folytathatnám Tanács István számos írásával, mondjuk a szegedi megyei bíróság épülete körüli korrupciós gyanúval, vagy Mihálovics kollégánk néhány írásával. Szóval úgy gondolom, hogy elhamarkodottan ítélkezett. Bossányi Kati természetesen hiányzik, és Rádi Antónia is, bár nem állíthatja, hogy Antónia a HVG-ben rendre tényfeltáró írásokat közölne. Uj Péter érdekes színfoltja a Népszabadságnak, amikor baloldali politikusokat kritizál, akkor a baloldali olvasók háborodnak föl, de olyat még nem olvastam, vagy hallottam, hogy amikor Uj Péter a Fidesz, illetve a magyar jobboldalt bántja, akkor baloldali olvasóink fölháborodnának.

A lapnak és Gyurcsány Ferencnek a viszonyát is kicsit másképp látom, mint Ön. Tavaly augusztus óta a lap bizonyos kérdésekben még segítette is a Gyurcsány-Hiller-páros működését. A Száz lépés ügyében pedig mind a munka világával kapcsolatos lépéseket, mind az egészségüggyel kapcsolatos lépéseket, mind pedig a családpolitikával kapcsolatos lépéseket pozitívan elemeztük azért, mert többségükkel egyetértünk. Gondoljon a most hétfőn megjelent nagy Ferge Zsuzsa-cikkre.

ORSOLYA: Miért kell nekem baloldaliként egy szadesz-lapot olvasnom? Az nem pártlap? Csak a Fideszé az? Már a túlságosan látszik, főleg a Fórum-cikkeken, hogy be akarják buktatni az MSZP köztársaságielnök-jelöltjét. Megy a nagy győzködés. Ezért kaptuk épp most, az MSZP-t lejárató Medián-jelentést is. Nagy média-hírverés, holott max 500 embert kérdeztek meg. S le is szűrték jól a végeredményt, a „Fidesz elhúzott”. A sugallt ok: az MSZP nem fogadta el az SZDSZ nevetséges ajánlását, hogy ne legyen a jelölt pártpolitikus. Amúgy – jelzem – 3% a „nagy elhúzás”. Alig mérhető, s mellesleg már szinte senki sem akar szavazni menni. Mégis milyen munka ez? Ez nem korrekt. Önök meg visszaböfögik. A köztársaságielnök-választás nem jár eredménnyel. És? (…)

VÖRÖS T. KÁROLY: Önnek baloldaliként nem kell szadesz-lapot olvasnia. És nem is hiszem, hogy a Népszabadság szadesz-lap lenne, ha megnézi a köztársaságielnök-jelöléssel kapcsolatos cikkeket, akkor azt kell látnia, hogy számos cikk, mondjuk Bayer Józsefé, Galló Béláé nagyon határozottan állt ki Szili Katalin mellett. A Median Közvéleménykutatót én megbízhatónak tartom. Zárójelben jegyezném meg, hogy a Gyurcsány-kormány is a Median közvéleménykutazásait használja politikai elemzéseire. Egyetértek, hogy nem azon dől el az ország sorsa, hogy sikerül-e köztársasági elnököt választani vagy sem, de azért ez nemcsak a média-elit ügye. És biztos vagyok benne, hogy születni fog mindenki számára elfogadható megoldás.

RÉTHELYI LÁSZLÓ: A FIDESZ elnökéről olyan ügyek derültek ki, sőt igazságtartalmukat nem cáfolták és tanú bizonyította, amelyeket rendkívüli súlyuk miatt már minősíteni is nehéz. (…)

Úgy gondolom, hogy ezt az ügyet nem lehet annyiban hagyni, ha a volt miniszterelnökben nincs annyi tisztesség, hogy visszaadja a képviselői mandátumát, akkor azoknak az embereknek kell Őt felszólítani a távozásra, akik hitelesek, ismertek és rendelkeznek a nyilvános megszólalás lehetőségével. (…) Ezért kérdezem, hogyha a Népszabadságot felkérnék ilyen tartalmú nyílt levél közlésére, megtennék-e?

VÖRÖS T. KÁROLY: A nyílt levelet a politizálás nagyon rossz eszközének tartom. Az ÉS-ben megjelent írások alapján van egy elképzelésünk arról, hogy mit tett Orbán Viktor. A feladat a bíróságoké lenne, hogy megvizsgálják, hogy ebben az ügyben a volt miniszterelnök törvényt sértett, vagy nem sértett törvényt. Amennyiben törvényt sértett, akkor ebből le kell vonni magának Orbán Viktornak, pártjának a megfelelő következtetéseket. Ezt egy polgári demokráciában csak ilyen módon lehet elintézni. Azzal természetesen egyetértek, hogy az ügyet tisztázni kell, és mindenféleképpen kell, hogy legyenek konzekvenciái. Ha nem igaz az, amit az ÉS állít, akkor az ÉS-t kell elmarasztalni, ha igaz, amit az ÉS állít, akkor Orbán Viktort. Ennyi, és nem több.

PANDACSOKI_BOBORJAN: többen rákérdeztek a Népszabadság legnagyobb közelmúltbeli botrányára, a védhetetlennek bizonyult Teller-levél közlésére. Azt kérdezném: mérik-e, mérték-e, hogy egy-egy ilyen ügy miatt van-e érzékelhető lemorzsolódás az előfizetési, eladási adataikban? (…) úgy tudom, hogy az MSZP egyes vezetői komolyan propagálták jó egy évvel ezelőtt, hogy aki igaz szoci, fizessen elő a Népszabadság helyett a Népszavára. Ha ez valóban így volt, ennek volt érzékelhető hatása?

VÖRÖS T. KÁROLY: A Teller-levél közlésénak közvetlenül mérhető hatása az olvasók lemorzsolódására nem volt. De megítélésem szerint nem is használt a lapnak. És a lap politikai ellenfelei a mai napig ezt az ügyet emlegetik a Népszabadság történetéből. Nem akarom ezt az ügyet bagatellizálni, nagy válságot okozott a szerkesztőségben, de tizenöt év alatt gyakorlatilag ez volt az egyetlen olyan ügy, amely a Népszabadság hitelességét kérdőjelezhette meg. A lap vezetése ugyanakkor azonnal reagált erre, és a levél megjelenését követő napon bocsánatot kért az olvasóktól, Tellertől és az érintett politikai személyektől.

A másik ügyről annyit tudok mondani, hogy való igaz az, hogy néhány szocialista vezető a Népszava előfizetésére buzdította a párt tagjait. Az már nem igaz, hogy ezt a Népszabadság ellenében tette, legalábbis nem direkt. Ez nem olyan nagy baj, mert akit egy politikai párt közvetlenül támogat, ott előbb-utóbb a számlát is benyújtja. A szocialista párt, de egyáltalán más párt sincs abban a helyzetben, hogy a Népszabadságnak bármiféle számlát benyújtson. A Népszabadság anyagilag független lap, és csak kizárólag az anyagi függetlenség biztosíthatja egy lap világnézeti, politikai függetlenségét. Különben ez az előfizetési felhívás a Népszabadságnál nem okozott lemorzsolódást, és tudomásom szerint a Népszavánál sem jelentek meg tömegesen az előfizetők.

CSELEPET: A Népszabadsággal kapcsolatban a lap megszokott dizájnjának alapvető megváltoztatása óta egyre gyakoribb vád, hogy „bulvárosodik”. Gyakorlatilag már minden pontatlanságukról és hibájukról ez jut az olvasói levelek szerzőinek eszébe. Szerintem az arculatváltás nagy hiba volt. A nagy hagyományú újságok kiadói nagyon óvatosan nyúlnak az arculathoz, mert a rovatok helyének, a betűtípusoknak stb. gyakori változtatása kikezdi a konzervatív olvasótábor lojalitását. A Népszabadság esetében ehhez járul még az a tehertétel, hogy legnagyobb tulajdonosa tényleg a vezető bulvárlapnak is kiadója. Így nehezen mossák le magukról azt a bélyeget, hogy bulvárosodnak.

VÖRÖS T. KÁROLY: Egyetértek Önnel azzal, hogy sokan a csúnyaságot, a pontatlanságot, a hibákat bulvárosodásnak tekintik. Arra már nem fogunk választ kapni, hogy mi lett volna a példányszámmal, ha nem váltunk arculatot. Igaza van, az újságolvasók konzervatívok, ezért minden változtatással vigyázni kell. Azt kell Önnek mondjam, hogy az utolsó változtatás, amelyet ez év áprilisában hajtottunk végre, legalábbis szándékunk szerint, visszatérés volt egy elegánsabb, kiegyensúlyozottabb formához. Az ellen nem tudunk mit tenni, hogy a legnagyobb tulajdonosunk egyben a vezető bulvárlap-kiadó is Magyarországon. Remélem, hogy sikerült bebizonyítanunk, hogy azok a formai és tartalmi változások, amelyeket végrehajtottunk, nem a gagyi irányába viszik az újságot.

SZIGETI: A választ, hogy mégis miért pártolnak el Önöktől az olvasók, Hann Endre adta meg. Az internet elterjedése, az információközeliség. Ez azonban nem zárná ki – ha minőségi munka folyna a lapoknál – ne választanák hírforrásul. Sajnos ma már több ismeretet és kevésbé ítélkező véleményt kapunk a blogíróktól, mint az elsődleges hírtulajdonosoktól. Amikor Ön kijelenti, hogy baloldali MN-et akarnak olvasni az emberek, akkor én kételkedem. Sajnos vissza is utasítom, hogy Ön így fogja fel olvasói kritikáit. (…)

Mire Medgyessy megbukott a MH már hónapok óta folytatta kampányát meggyengítésére. Volt ő ott már minden, csak nem az ország első embere. Emberi méltóságában éppúgy megalázták, mint a MN ocsmány publicistái Gyurcsány Ferencet.

Hannak abban is igaza van, hogy a ballib. média túlkompenzál, így aztán nem csodálkozom majd, hogy az újszerű, és becsületes Magyarországot szorgalmazó miniszterelnököt is meg fogja buktatni. Ez a jelenünk, itt tartunk most a sajtó ügyében. Van még lejjebb?

VÖRÖS T. KÁROLY: Valószínűleg Hahn Endrének is igaza van, amikor azt mondja, hogy az internet elterjedése szerepet játszik a politikai lapok olvasóinak fogyásában. És lehet, hogy annak is van ebben szerepe, hogy az olvasók egy határozottabban baloldali Népszabadságot szeretnének olvasni. Lehet, hogy nem volt szerencsés a fogalmazás, de higgye el, olvasói levelek tucatjaiban fogalmazódott meg szó szerint az, hogy csináljunk a Népszabadságból egy baloldali Magyar Nemzetet. A Magyar Nemzet értékelésébe én nem mennék bele, bár van róla véleményem. Mindenesetre nem szeretnék olyan újság főszerkesztője lenni, amely a legkisebb mértékig is erre az újságra hasonlít. Hahnnak abban van igaza, és ezt én is érzem, hogy határozottabbá kellene tennünk álláspontunkat az ellenzékkel kapcsolatban. Ha hiányzik ma valami a Népszabadságból, az a jobboldal következetes, rendszeres és alapos kritikája. És úgy gondolom, az elmúlt ötven évvel a szocializmussal kapcsolatban is a mainál határozottabban kellene törekednünk egy árnyaltabb kép kialakítására. Nem hiszem, hogy a Magyar Nemzet fogja megbuktatni Gyurcsány Ferencet. Bízom abban, hogy végig fogja csinálni ezt a hátralévő egy évet, és abban is biztos vagyok, hogy csak vele van esélye a baloldalnak egy újabb választási győzelemre.

ENDRECSKEM: köszönöm a választ. Úgy gondolom azonban, hogy a hajó – nagyon fontos lehetőségek sora – a kilencvenes években elment. Ezért pedig valszeg a szerkesztőséget is terheli valamilyen felelősség. Hogy mást ne mondjak, már régen lefelé menő ágban voltak, túl a nagy leépítések első hullámain, nagy rovatátalakításokon. Amikor minden probléma ellenére újraválasztották a főszerkesztőjüket, Eötvös Pált. Egy demokratikus szerkesztőségben ez valami olyasmit jelent, hogy tartsuk a jó irányt. Szerintem ez olyan hiba volt, ami önökön múlott. Eötvös Pál távozása a változások szempontjából szerencsés fordulat, de nem igazán a szerkesztőség érdeme.

VÖRÖS T. KÁROLY: Úgy gondolom, hogy abban igaza van, hogy egy csomó lehetőség a kilencvenes években végleg elment. Az, hogy ebben mennyi a szerkesztőség felelőssége, nehéz megítélnem, mert én is itt dolgoztam, és én is élveztem azt a védelmet, amelyet Eötvös Pál személye biztosított a szerkesztőség számára. Való igaz, hogy kényelmesen éltünk, és ez egy kicsit lustává tett bennünket. A nagy leépítésekre, rovatátalakításokra nem emlékszem. És azért ha valakit szinte 100 százalékos többséggel választanak néhányszor újra, ez nem biztos, hogy a szerkesztőség szervilizmusát bizonyítja, talán inkább azt a bizalmat, amelyre Eötvös Pál rá is szolgált. Amennyiben az ő távozása szerencsés fordulat, az kizárólag neki köszönhető. Mindenesetre „apa nélkül maradtunk” és nagyon kevés időnk volt arra, hogy felnőjünk. Látok esélyt arra, hogy ez sikerüljön.

PETRO: válaszában megerősítette, hogy folyamatosan csökkent a példányszámuk. Közben az utcákon mély dekoltázsokat, izomra gyúró figurákat, a tévében reklámkampányokat láttunk a Népszabadság nevével. Semmi hatása nem volt a kampánynak?

VÖRÖS T. KÁROLY: Azért a tavalyi évben megállt a példányszám-csökkenés. A tavalyi év januárjában ugyanúgy 160 ezer példányban kelt el a Népszabadság, mint decemberben. Sőt, decemberben 162 ezer volt az átlagosan eladott példányszám. Nekem a reklámfilmek nem különösebben tetszettek, bár megdöbbentőek és figyelemfelkeltőek voltak, és a reklámszakemberek azt állítják, hogy ennek lehet pozitív hatása. (…)

PANDACSOKI_BOBORJAN: Ha nem a politikai ügyek miatt csökken a példányszám, akkor mi lehet az oka?

VÖRÖS T. KÁROLY: Ha én az Ön kérdésére tudnám a választ, akkor a Népszabadság nagyon jó helyzetben lenne. Valószínűleg nagyon sok oka van a példányszám-csökkenésnek. Szerepet játszhat itt az is, hogy az olvasóknak elege van a politikából, szerepe lehet ebben az, hogy a világháló egyre nagyobb teret hódít meg, szerepe lehet ebben annak, hogy az olvasás mint normális emberi tevékenység egyre hátrébb szorul, szerepe lehet ebben annak, hogy a fiatalok már más jellegű műveltséggel rendelkeznek, mint az idősebbek, sorolhatnám tovább a dolgokat. Igazából nem tudom rá a választ, és ezért nehéz ellene tenni is. Mindenesetre megpróbálunk a naponta megjelenő politikai napilap mellé egy csomó olyan mellékletet adni az olvasóknak, amelyek segítenek praktikus ügyeik intézésében (Lakáskulcs, Állástrend, Pályakép), szórakoztatnak, JövőHét, Oázis, illetve komoly értelmiségieknek szóló anyagot tartalmaznak, Hétvége, és tervezzük egy színes, családi melléklet megjelentését majd valamikor az év második felében.

SZIGETI: Természetesen félreértett. Gyucsány Ferencet nem a MN fogja megbuktatni, hanem Önök. Ugyanis én ezt írtam. Önök: a BALLIB média együtt. Mindahogy Medgyessyt sem a MN, hanem a MH buktatta meg.

VÖRÖS T. KÁROLY: Lehet, hogy félreértettem, de talán Ön félreérthetően is fogalmazott. Nem hisztem, hogy Medgyessy Pétert a Magyar Hírlap buktatta volna meg, miközben tagadhatatlan, hogy kampányt folytatott ellene. És nem készülünk Gyurcsány Ferenc megbuktatására, de ha Ön úgy látja, akkor kérem, sorolja fel azokat az írásokat, amelyek erre irényuló törekvésünket bizonyítja. Én magam úgy látom, hogy a Népszabadság segíteni igyekezett elvszerűen a Hiller-Gyurcsány-páros működését. Természetesen, ha hülyeséget csinálnak, azt meg kell írni. Olvassa el újra, hogy mit írtunk a 100 lépésről, és ha elfogulatlanul nézi cikkeinket, nem állíthatja azt, hogy minden lépésnél kötözködtünk volna.

ÉVA M. AMICHAY: A lap válságát lehet sokmindenre fogni, de én csak a minőségi újságírás hiányában látom. Kritikán alulinak tartom egyes újságirók írásait – amihez értek, amiben mélyebb ismereteim vannak, azokban a témákban még nem olvastam egy (!) alapos cikket, pedig mióta blogolok a NOL-on, naponta, tüzetesen olvasom a lapot (az interneten).

Konkrétan: Izraellel, a közelkeleti kérdéssel kapcsolatban, illetve a térség politikai-társadalmi helyzetével kapcsolatban, rettenetesen felületes, dilettáns cikkeket volt alkalmam olvasni… az E.M.A. blogokban részleteztem is nem egy ilyen cikket… A másik a városrendezés, amely nem kevéssé aktuális napjainkban: az újságíróknak tollba mondanak a politikusok, az információanyagot egyesek szelektálják, és amihez a saját, személyes érdekeik fűzik, jelennek meg! Volt már olyan is, hogy a cikk kifejezetten reklámízű volt – részletesebb kritikát olvashat abban a négy blogban, amit vezetek.

VÖRÖS T. KÁROLY: Izrael ügyében és a városrendezés ügyében, el tudom képzelni, hogy Önnek igaza van. De így általánosságban nem tudok az Ön véleményével mit kezdeni. Az újságírás esetében sem lehet általános véleményt mondani, vannak jó újságírók és rossz újságírók, vannak jó cikkek és rossz cikkek, és remélem, hogy a Népszabadságnál többségében jó újságírók dolgoznak, és jó cikkeket írnak.

ÉVA M. AMICHAY: Éppen azért, mert nem szeretek általánosságokban beszélni, ha átnézi a blogokat, részletes elemzést kaphat egy-egy cikkel kapcsolatban, mit kifogásolok. Erre a pénzhiány sem indok, mivel a helyszinre küldték az Önök újságiróját, aki vélhetőleg csak angolul értekezett – nem is értett meg semmit – ennyi pénzért 5 tudósítótól kaphattak volna helyszíni véleményt a neten, minden érdekelt fél leírhatta volna a maga igazságát, az ötből pedig az intelligens olvasó eldönti, mi a véleménye – vagyis, amit mondani akarok – Miért nem használják a netet a lap nívójának emelésére, illetve a hitelesség növelésére?

VÖRÖS T. KÁROLY: Kedves Éva! Tanácsát megfogadom, és arra fogom kérni munkatársaimat, hogy használják rendszeresebben és következetesebben a netet. Viszontválaszát köszönve üdvözli: Vörös Károly

Köszönöm kérdéseiket. Köszönöm, hogy elmondták véleményüket a Népszabadságról, öröm volt számomra ez a két óra, és meg is tetszett nekem a dolog, hisz életemben először vettem részt egy ilyen virtuális párbeszédben, és ígérem Önöknek, hogy rendszeresen alkalmuk lesz a neten velem beszélgetni. Tisztelettel üdvözlöm Önöket: Vörös Károly, a Népszabadság főszerkesztője