Forrás: NépszavaÖsszeveszett Szilvan Salom izraeli külügyminiszter Dani Ajalonnal, Izrael washingtoni nagykövetével és kölcsönös vádaskodásaiktól hangos az egész izraeli sajtó. A miniszter a nagykövet leváltásáról határozott, Ajalon állítása szerint az egész arra vezethető vissza, hogy a nagykövetség egy (egyébként nagyrabcsült) munkatársa nem tudta kieszközölni, hogy a híres énekesnő, Madonna, találkozzék a miniszter feleségével…
A nagy washingtoni botrány hátterében kirobbant a budapesti „kis botrány”, amely a nagy botránnyal csak közvetetten függ össze. Az izraeli katonai rádió tegnapi tudósítása szerint a külügyminisztériumban jelentés készült, amely – többek között – azzal vádolja David Admon nagykövetet, hogy helyi (magyarországi) ingatlanügyekkel foglalkozik, ezek segítségével akarja rendezni otthoni tartozásait; túl költséges fogadásokat rendez, például az izraeli függetlenségi nap alkalmából; nem rendezi számláit az éttermekben; nem tud angolul és magyarul is gyengén beszél; gyengék a kapcsolatai a budapesti zsidó hitközséggel is. A jelentésben állítólag szó esik a nagykövet feleségéről is, akit goromba magatartással vádolnak a nagykövetség dolgozóival szemben. A jelentést állítólag a külügyminisztérium Amikam Levi nevű hivatalnoka készítette, aki nem végzett alapos kutatást, hanem csak budapesti szóbeszédekre és személyes beszélgetésekre támaszkodott. A jelentés most a külügyminisztérium főigazgatója (államtitkára) elé kerül, aki eldönti, hivatalos eljárást indít-e az ügyben.
A tudósításban megszólaltatták Admon nagykövetet is, aki határozottan cáfolta az ellene felhozott vádakat és „személye, valamint Salom külügyminiszter lejáratására irányuló kísérletnek” minősítette őket.
Egyes megfigyelők a washingtoni botrányt úgy hozzák összefüggésbe a budapestivel, hogy Ajalon washingtoni nagykövet Ariel Saron miniszterelnök bizalmasa (Szilvan Salom ellene felhozott egyik vádja, hogy megkerüli a külügyminisztert és közvetlenül a miniszterelnöknek tesz jelentéseket), Admon pedig Szilvan Salom személyes kineveztettje, és az ellene folyó vádaskodás Saron bosszújának része lenne. A miniszterelnöki hivatal és maga Saron azonban mindkét afférrel kapcsolatban mély hallgatásba burkolódzik.
Megkérdeztük telefonon David Admont, mi a véleménye az ellene felhozott vádakról. A nagykövet ezeket teljes képtelenségnek nevezte, oly annyira, hogy ő szégyelli magát azon személy miatt, aki ilyesmit állít. Úgy tudja, hogy egy Magyarországon élő izraeli „feketítette be”, feljelentő levelet írva Jeruzsálembe. Az illető, akit a diplomata nem kívánt megnevezni, annyit elért, hogy Izraelből ellenőröket küldtek Budapestre. Ezek egyebek közt azt vizsgálták, honnan volt a pénz arra a nagyszabású fogadásra, amelyet a nagykövetség az izraeli függetlenségi nap alkalmából adott. – Csakugyan, honnan volt? – kérdeztem Admon urat, aki azt válaszolta, hogy leginkább szponzoroktól, akiket ő nyert meg. – Izraelből háromezer dollárt küldtek erre a célra, ugye tudja, hogy mit lehetett volna abból rendezni? Szponzorok megnyerése ilyen célokra másutt is szokásos módszer. Ezen felül megkérdeztem a külügyminiszter, engedélyezi-e, hogy ily módon bővítsük a fogadás költségvetését és ő belegyezett – mondta a nagykövet.
A vádak szerint ön leginkább saját üzleti ügyeit intézi Budapesten a diplomáciai munkát, Izrael képviseletét pedig elhanyagolja – volt a következő téma. – Ez nevetséges – válaszolt erre Admon úr. – Minden nap találkozom magyar személyiségekkel, nemrégiben az auschwitzi megemlékezésen vettem részt. Kétségtelen: találkozom üzletemberekkel is, de hát ez a munkám része! Hiszen mind Izraelnek, mind pedig Magyarországnak érdekében áll, hogy minél több befektető jöjjön Budapestre – emelte ki a diplomata.
Az is szerepel a hírekben, hogy önnek adósságai vannak és nem fizetett ki éttermi számlákat – vetettem fel. A nagykövet ezt a vádat is teljes képtelenségnek nevezte. – Nem is tudom, hogy lehet ilyesmit egyáltalán leírni! – mondta végezetül.
Mivel az izraeli külügyminisztérium belső jelentésében szó van arról is, hogy a nagykövet felesége, Aya Admon Mayzels asszony úgymond megalázóan bánik a nagykövetség alkalmazottaival, felhívtuk őt is. A nagykövetné is képtelenségnek minősítette a vádakat. Ami őt magát illeti, elmondta: alig jár be a nagykövetségre, legfeljebb egy-kéthavonta egyszer ha öt percre „beugrik” oda. A feladatai közé tartozik, hogy elkísérje férjét különböző eseményekre, de a nagykövetségi alkalmazottakkal olyankor sem érintkezik, vagyis alkalma sem lenne megalázóan bánni velük – ha lenne ilyen szándéka. De nincsen – fejezte be szavait Aya asszony.
Népszava online
