Forrás: MNO

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch) – A konzervatív svájci napilap Túl tehetségtelen, hogy gyűlöljön – A regényíró és esszéista Konrád György címmel számol be a szerző hétfői zürichi estjéről.

Konrád György a beszélgetés során megerősíti, hogy életében – melyre a nemzetiszocializmus és a kommunista elnyomás nyomta rá bélyegét – a boldogság is jelen volt. A közelmúltban németül „Napfogyatkozás a hegyen” címmel megjelent önéletrajza, nem tekinthető a sötét múltba történő visszapillantásnak.

„Nem igazán érdeklődöm magam iránt, hiszen számomra nem jelentek semmilyen nagy újdonságot immár” – mondja Konrád.

A zsidó értelmiségi, aki gyermekként éppen hogy megúszta a deportálást, aki később megélte a sztálini diktatúrát, s akit a kommunista párt munka és publikálási tilalommal sújtott, ma visszafogott főszereplővé vált. Az idén németül megjelent önéletrajzában mások szenvedés-, de boldogságtörténetének egész univerzumát meséli el. Magát és írásait sem veszi igazán komolyan a szerző: mint a berlini Művészeti Akadémia elnöke magát eddig , mint „szájtáti álldogálót” és az „unalmas beszédek tengerében pancsikolót” látta. Mint családfenntartó eszébe ötlik, hogy ő tulajdonképpen egy „kötelességtudó haszonállat”, amely időközben jól tejel és keveset fogyaszt.

Emlékezéseinek hangja rendkívül enyhe. Mint Konrád elismeri, „a gyűlöletben nem túl tehetséges”. Nem hallgatja el a rosszat, de csak önéletrajzának a mellékmondataiba csempészi be. De itt sem kerül túlsúlyba a rossz, hiszen azt mindig „köztes idillek” szakítják meg és az egyszerű hála, azért mert minden valószínűség ellenére túlélt mindent. „Milyen szép most itt ülni” – mondja Konrád lelkes, a Zürichi-tóra vetett oldalpillantások közepette, „és milyen szép, hogy ez az úr (a pincér) nem akar a fejünkre verni.” Hogy ez nem hangzik sem drámaian, sem moralizálóan, azt igen nehéz megmagyarázni, s nem csak Konrád daloló német beszédstílusának számlájára írható.

Comments are closed.