Forrás: Erec

Több hónapi betegség és intenzív osztályi ápolás után, 81 éves korában, cezareai otthonában elhunyt Ezer Weizman, izraeli hetedik államelnöke.

Ezer Weizman, Izrael első elnökének, Cháim Weizmann-nak unokaöccse, 1924-ben született a mai Izrael területén, az akkori Palesztina brit mandátumterületen. A második világháború alatt a brit királyi légierő kötelékében kapott pilótakiképzést, s vadászgéppilótaként szolgált Egyiptomban és Indiában. 1946-ban visszatért Palesztinába. Az 1948-as függetlenségi háborúban számos veszélyes bevetésen vett részt. Kisvártatva a légierő tábornoka lett, majd 1958 és 1966 között főparancsnoka is volt. Nagy szerepet játszott az izraeli légierő kiépítésében.

1966-tól 1969-ig az izraeli hadsereg vezérkari főnökének helyettese volt. Ezután – sok más izraeli tábornokhoz hasonlóan – ő is politikai pályára lépett; a jobboldal táborához csatlakozott.

Többször töltött be miniszteri posztot, köztük a védelmi miniszterét 1977 és 1980 között. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott az Egyiptommal való 1978-as békekötésben. Későbbi hasonlóan fontos szerepe volt az Egyiptomhoz fűződő kapcsolatok ápolásában.

Weizman nyitást szorgalmazott a palesztinok felé is, és rosszallotta, hogy a jobboldal nem volt hajlandó erre. Ezért lemondott védelmi miniszteri tisztéről, és “héjából galambbá” válva, átlépett az Izraeli Munkapárt soraiba. 1989-ben az akkori nemzeti egységkormány tudományügyi minisztereként titokban találkozott Genfben egy magas rangú palesztin illetékessel, dacolva azzal a törvénnyel, amely tiltott minden kapcsolatot a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Amikor emiatt kizárták a biztonsági kabinetből, kilépett az Izraeli Munkapártból is.

Tekintélyét mégis jellemzi, hogy ennek ellenére 1993-ban őt választotta meg a Knesszet az ország köztársasági elnökévé. Noha ez a poszt az alkotmány szerint lényegében csak protokolláris jellegű, ő mégis felhasználta kiemelkedő közjogi helyzetét, hogy a palesztinokkal való békekötés mellett érveljen, egy ízben saját házába hívta meg Jasszer Arafatot. 1998-ban újraválasztották az államfői tisztségbe. 2000 júliusában – jóval megbízatásának lejárta előtt – lemondásra kényszerült, mert kiderült róla, hogy korábban több százezer dollár ajándékot fogadott el egy francia milliomostól, barátjától, s ezt sokan összeegyeztethetetlennek tartották köztisztségeivel. Az utolsó években Ariel Saron Likud párti kormányfő politikáját támogatta.

Az elhunyt izraeli elnököket általában a jeruzsálemi Herzl-hegyen temetik el. Weizmannak azonban az volt a kívánsága, hogy a Tel-Avivtól északra fekvő Or Akiva településen legyen végső nyughelye, temessék oda autóbalesetben elhunyt fia mellé.

BPI-info

Comments are closed.