Forrás: NOL

Kardos G. György ma volna nyolcvanéves. Spiró György írta róla, hogy lammed vóv volt, a harminchat igazak egyike, akik nélkül a világ összedőlne.

A magyar irodalomnak is van ilyen harminchat igaza. Lehet, hogy néhánnyal kevesebben, még inkább, hogy többen vannak, az mindegy. De közöttük már nem lehet különbözőséget tenni. Ők együvé tartoznak, együtt adják a magyar irodalom – más szóval: a magyarság – fundamentumát.

Kardos G. György ennek a “harminchatoknak” is tagja.

A nagy magyar írók egyike.

Nem olvassák ma, nincsen végiggondolva, nem része a “kánonnak”. De nem volt annak része évtizedekig az az író sem, akinek ma százezres példányszámokban adják ki regényét, mely harminc éve ötezer példányban sem kelt el. És amely könyvet Kardos G. már akkor javasolt volna díjra.

A napi kánonnak nincsen jelentősége sok. Legföljebb a pénztárnál.

Nekünk az ő könyve, az Avraham Bogatir is Nobel-díjas könyv. Amint hogy az a Rokonok, a Szent Péter esernyője, a Szindbád vagy az Emberszag vagy az Utas és holdvilág vagy a többi is, persze.

Hogy őt, e nagy írót, Kardos G. Györgyöt ma miért nem olvassák, arra egyszerű a felelet: túlontúl is aktuális. Elevenbe vág. Aki ma Kardost olvasna, annak szembe kellene nézni magamagával. A mai Magyarországgal, Erdéllyel, a nacionalizmussal, szociális gondolattal és tartással, a szegény emberek bajával, Európával, szolidaritással, kultúrával, irodalommal, műgonddal, civil kurázsival, sznobizmussal, zsidósággal és magyarsággal – csupa olyan dologgal, amellyel szembenézni ma Magyarországon egyetlenegy párt, csoport, klikk, érdekszövetség és alkalmi társulás igazából, őszintén, becsülettel szembenézni nem mer.

Igazi író volt. Nem szöveggyáros, nem szómarketinges, nem irodalmi körnek ügyes szervezője. Író volt. Ő volt az író. Nem tartozott senkihez, csak a magyar irodalomhoz.

Más szóval a magyarsághoz.

Ez most éppen kevés sokaknak.

Néhányunknak minden.

Comments are closed.