Forrás: Metazin

Oroszország büszkén emlékezik a háború befejezésére. Európa nyugati országai számára 1945 az egység sikertörténetének kezdete. A kelet-európai nemzeteknek egészen mást jelent ez az évszám. A Győzelem Napja a nemzeti mítoszok harcának napja.

Oroszországban tombol a győzelem – így jellemezte az ünnep előtti hangulatot Lev Gudkov közvélemény kutató. – A II. világháború „mint egy elporladt sziklából visszamaradt kőoszlop emelkedik ki a sivatagból”.

Putyin elnök ehhez az oszlophoz akarja kötni az új „hivatalos nacionalizmust”. A közvélemény fogékony a propagandára. 2003-ban a megkérdezettek 87 százaléka válaszolta azt, hogy a világháborúra a legbüszkébb az orosz történelemből. „Semmi más nem maradt – fűzi hozzá Gudkov -, amire büszkék lehetnének.”

Az oroszok nem akarnak tudomást venni a hadviselés brutalitásáról, az értelmetlen áldozatokról – egyáltalán a kommunizmus rémtetteiről. De az orosz nacionalistáknak sincs könnyű dolga. Nehezen birkóznak meg azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen ki nyerte meg a háborút. A Szovjetunió vagy Oroszország?

A többi kelet-európai országban darabokra hullott a kommunista propaganda által festett kép a világháborúról. A régi és új darabokat nehéz összeilleszteni.

Csak egyetlen példa Adam Krzeminski, a neves lengyel publicista és történész gazdag példatárából (az eredeti szöveg Krzeminski lapjában, a Polytikában jelent meg, és német fordításban is olvasható): „A szabad Lettországban állami pénzből állították helyre a hazai SS-katonák temetőit. Állami múzeumok dolgozzák fel az 1940-től 1990-ig tartó szovjet megszállás történetét. Ápolni kezdik a lett kollaboránsok segítségével meggyilkolt 70 000 zsidó emlékét.”

Az 1989-es fordulat, és még inkább a kelet-európai országok befogadása megzavarta az Európai Unióban kialakult történelmi konszenzust. A Győzelem Napja ma a történetek harcának napja is.

„Évtizedekig a világháború végének dátuma volt a nyugat-európai országok alapítási legendáinak és sikertörténeteinek talpköve – írja az évfordulóra összeállított cikksorozatot bevezető szerkesztőségi előszó az Eurozine netmagazinban. – Az érintett országok számára 1945 a folytonosság megszakadását és egyben az új kezdetet jelentette. A Szovjetunió összeomlása felforgatta ezt a kényelmes konszenzust. Most pedig, az EU kibővítése után végképp újra kell értékelni a Nulladik Évet.”

Timothy Snyder Kelet-Európa történész szerint „az európai szolidaritás a közös európai történelem tudatával együtt” fejlődött ki. „Minden történeti elbeszélésben nagyon fontos a kiindulópont – írja az Eurozine-on megjelent tanulmányában. – A közös európai történet kiindulópontja pedig 1945. Csakhogy Kelet-Európa legnagyobb részének valami egészen mást jelent ez az évszám.”

Snyder azt mondja, hogy „meg kell vonni a könyvek – a történelemkönyvek, nem a főkönyvek – mérlegét”. Az Eurozine bevezető cikke pedig egyenesen arról beszél, hogy egy „nagy történeti elbeszélést” (grand narrative) kell kidolgozni, amely magában foglalja Európa mindkét felének tapasztalatait.

Krzeminski óvatosabb. „Ahány nemzet, annyi háború” – mondja már esszéjének címével is. „Az európaiaknak együtt kell élniük az egymással versengő emlékekkel és mítoszokkal. Az újdonság csak az, hogy ezeket a mítoszokat nem zárt falak között építgetik, hanem a szomszédok közti állandó párbeszédben, s amit az egyik ország felépít, azt a másikban lerombolják.”

„Majd elválik, hogy a nemzeti mítoszok harcából egyszer kialakul-e a II. világháború közös európai képe.”

____________________

A Metazin: Lapok lapja, szemlék szemléje (elérhető http://metazin.hu) folyamatosan frissülő válogatást kínál a világhálón található tartalmakból, főként újságok vélemény- és tárcarovatából, hetilapok és folyóiratok cikkeiből. A Metazin honlapján található szemlékben elhelyezett linkek (hypertext hivatkozások) lehetővé teszik, hogy a látogató elmélyedjen a szemlézett tartalmakban.