Forrás: NOLEinstein halálának ötvenedik évfordulója alkalmából az április 16-i Hétvégében adatokban gazdag, érdekes összeállítás jelent meg Száz éve minden relatív címmel. Csakhogy nem minden relatív: vannak abszolút dolgok is, például a tények, az adatok. Ezek némelyike pedig pontosításra szorul.
Az írást illusztráló „történelmi fotó” – amelyen Einstein aláírja a Roosevelt elnöknek szóló levelet, és amit a szerző 1939-re datál – természetesen nem akkor készült, hiszen nem volt velük fényképész. Talán még ők maguk, sem Einstein, sem Szilárd Leó nem tudta, milyen jelentőségű esemény ez, csak Szilárd „sofőrje” – aki elvitte az autót vezetni nem tudó Szilárd Leót a tengerparton horgászó Einsteinhez -, Teller Ede. De az első találkozón, amikor (még németül) megfogalmazták a levelet, Wigner Jenő volt a „sofőr”, akinek az angolra fordításban volt döntő szerepe. Egyébként sok évvel később Einstein azt írta Linus Pauling (kémiai és Nobel-béke-díjas) tudósnak: „Egy hibát követtem el az életemben – amikor aláírtam azt a levelet Roosevelt elnök úrhoz, támogatva, hogy az atombombát meg kell csinálni.” Mellesleg a levél megszületésének bonyolult folyamatát szinte minden könyv másképp írja le, de mára már tisztázódott (Magyar Tudomány, 1995. 8. szám, 998-1002. old.). Hűtőszekrény-szabadalmai egy részét valóban Szilárddal együtt dolgozta ki; mulatságos olvasni a Szabadalmi Értesítő egykori számában, hogy „feltalálók Einstein Albert tanár és Szilárd Leó, Berlin”.
Einstein szabadgondolkodó volt, de zsidónak vallotta magát, támogatta a cionizmust és Izrael államot, bár a cionizmust nacionalizmusnak tartotta. Harcos pacifista volt, erős kritikusa a kapitalizmusnak és híve a szocializmusnak – elvben.
Pető Gábor Pál, 2005. május 6. 00:00
