Forrás: Magyar Hírlap

Szegő András a pesti Duna-part új emlékművéről írva hiányolja, hogy a felirat nem mond semmit arról, kik voltak az áldozatok (Kinek a cipői?, MH-posta, ápr. 21.).

Az a tény, hogy az áldozatok (valamilyen értelemben) „zsidók” voltak, tenné világossá, hogy ártatlanok voltak? Ez nyilván abszurdum. A népirtásban lényeg-e, hogy ki ellen követik el? Ha mindenáron meg akarjuk nevezni a névtelen áldozatot, nem éppen az általános bűnt degradáljuk egyedivé?

Ha már itt tartunk, nézzünk szembe egy sajnos ma is aktuális kérdéssel, egy olyan országban, ahol bírónők és „galíciai jöttmentek” kényszerülnek erre nap mint nap (most éppen a fenti hozzászólás alapján): tehát kik is „zsidók”, vagy konkrétabban, kik voltak a Duna-parti áldozatok? Nos, nyilván nem csak egy adott hitközséghez tartozók, nem feltétlenül egy vallásúak (ebbe a „kategóriába” éppúgy beletartozhattak ateisták, mint keresztény vallásúak stb.), genetikailag sem meghatározottak és így tovább és így tovább… Talán ne intézzük el a dolgot azzal, hogy „úgyis mindenki tudja”, hogy kikre gondoljunk. Legyünk következetesek. A magyar népirtás – ezt a szót kifejezőbbnek tartom a szemérmes „holokauszt” eufemizmusnál – áldozatait az 1940-ben meghozott harmadik zsidótörvény jelölte meg, amely „mindenkit zsidónak tekintett, akinek három vagy négy nagyszülője született zsidó volt, függetlenül attól, hogy saját maga keresztény születésű vagy sem” (Cselenkó Tünde: Zsidótörvények a két VH. között, hyperlink http://www.rag.hu/7.htm – mindenkinek ajánlom). Ezért volt mindennél fontosabb okirat a keresztlevél.

Ha következetesek akarunk lenni, akkor bizony arra az emléktáblára valami olyasmit kéne felírni, hogy „a nyilas fegyveresek által a Dunába lőtt, a harmadik zsidótörvény alapján zsidónak tekintett áldozatok emlékére”. Tehát éppen arra a törvényre kellene hivatkozni, amelytől valóban egyenes út vezetett a haláltáborokba vivő vonatokhoz, a gettóhoz és a Dunába lövetéshez (hiszen ahhoz, hogy kirekesztővé válhassanak, jogi nyelven kellett megfogalmazni, hogy kikről is van szó). Az áldozatokat már nem tudjuk megkérdezni, az élőket igen. Kíváncsian várnám véleményüket (mindenkiét).

Ákos György, e-mail

Comments are closed.