Forrás: Népszava

Az ex-miniszterelnök Orbán Viktor ezegyszer újra fejtegetéseinek egyikével a filozófia területére kalandozott. Minap a Családok Európája konferencián kifejtette, hogy ‘a liberalizmus réges-régen okafogyottá vált, túlhaladt rajta az idő, mert ami értéket adhatott a világnak, azt mára minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette saját értékrendjébe’. Erre szokás mondani: de szép is lenne.

De elégedettek lehetnénk, ha mindenki, minden párt, állami, társadalmi szerveződés természetes módon magáénak vallaná a szabadság és a szolidaritás, az egyén mindenek felett való függetlenségének liberális alapeszméit. Jó lenne hinni , hogy Orbán Viktor csak tudja, hiszen kezdetben anno 1990-92-ban ő és pártja olyan kemény ultraliberális volt, hogy naponta leckéztette meg a tekintélyelvűségre, az erős állami beavatkozásra, nacionalizmusra hajlamos akkori kormányfőt (Antall József) és kormánypártjait.

No jó, Orbán Viktor azt mondja – nagyon figyelemre méltó megállapítás! -, hogy a liberalizmus nem azért okafogyott, mert kártékony irányzat, hanem mert az idők folyamán minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette saját értékrendjébe. Ejha! Ezek szerint a magukat hangsúlyozottan nem-liberálisnak deffiniáló politikai erők – mondjuk a mára a Fideszbe átigazolt kereszténydemokraták, vagy az Isten, haza, család-hitvallású ugyancsak Fideszbe átigazolt kisgazdák- nem is tekinthetők normális társadalmi erőnek? (Hogy a négy kormányzati év alatt a Fidesszel folyamatosan kollaboráló soviniszta, antiszemita, a liberalizmust ősellenségének tekintő MIÉP-ről ne is szóljunk.) Érdekes, micsoda erőfeszítéseket tesz a polgári pártvezér, hogy minél több saját meghatározása szerint nem normális gondolkodású (mivel antiliberális) tagot szerezzen pártjának, képviselőt parlamenti frakciójának.

De van itt kényesebb kérdés is! Mert ha tovább visszük az O. V. szerint mára már meghaladott liberalizmus tézisét, akkor a következő lépésben pontosan a liberalizmusát rég megtagadott Fideszbe ütközünk? Vagy talán nem azt tapasztaltuk négy kormányzati évben és a mindennapi ellenzéki szereplésben, hogy a Fidesz az egyén szabadságával és szabad döntésével szemben az állam mindent átható beavatkozását vallja? Az állam és az egyház liberális elválasztása helyett nem a klérussal való szoros együttműködést látjuk nap mint nap a Fidesznél? Az önmagát megvalósító szabadságot választó egyénnel szemben nem a szabadság korlátozását, az államhatalmi beavatkozást képviseli-e a Fidesz? Attörvények feltétlen – liberális – tiszteletével szemben nem a Fidesztől láttuk-látjuk, hogy minden praktikával azon van, hogy kijátsza és megcsúfolja a neki nem tetsző törvényeket? A szabad politikai vitának centrumát, a parlamentet, ezt az Orbán Viktor számára felettébb ellenszenves intézményt, melyet kormánykodása idején szégyenletesen negligált és összezsugorított u éppen a liberalizmust már régen asszimilált Fidesz támadta és sértette meg!Vajon nem a Fidesz egyre kuszább, ma már a szélső ballal is kacérkodó ideológiája az, amely hol az államot, hol a nemzetet ,különböző vélt közösségi érdekeket állít szembe az egyének lelkiismereti szabadságával? És végtére nem a Fidesz az, amely görcsösen centralizáló erőfeszítésével egyetlen nemzetinek álcázott ideológiával pontosan a hatalmat veti szembe az egyéni szabadsággal? Az igaz, hogy az erős demokráciák politikai – társadalmi erői valóban ideológiai fundamentumuknak tekintik a nyugati világban a liberalizmust de Magyarországon pontosan Orbán Viktor pártja az, amelyik -‘ nem normális’ gondolkodással? – áll szögesen szemben a liberalizmussal és a parlament liberális pártjával. Azt hiszem, az eltökélt szabadság- és jogvédelmező ‘idejétmúlt’ liberalizmusra minddiag – félő hogy sokáig! – nagy szükség lesz, amíg a Fidesz tekintélyelvű szabadságkorlátozó törekvéseikkel naponta bebizonyítja az emberi- állampolgári szabadságot védelmező liberalizmus nélkülözhetetlenségét.

Szász István