Forrás: Index

Hírlap BelföldKülföldEUTechGazdaságBulvárVéleménySportKultLapcsaládKeresésFórumokLevelezésTár.hu

Hotel, Digicam, Cinematrix, Utazás, Biztosítás, Érettségi, Totalcar, Larkinor, Chat, Velvet, 24óra, Prohardver, Karrier, Lakás

Cikkekccikkek

KritikákHírekCikkekFilmpremierekDVD-premierekToplistaGalériaTitanic filmfesztivalJáték

Keresés

Filmek közt Személyek közt Cikkek közt Teljes filmadatbázisť Találó jellemzést ad róla egyik rendezője: „Gyorsan tekerve nézi végig a filmeket, mert nem képes két órát nyugodtan ülni”. Bohém életművész, formabontó vagabund, az alkohol szerelmese, életeleme az intenzív delírium. Mégis a világ tíz legjelentősebb filmoperatőre közé tartozik. Legutóbb szuperprodukciók lélegzetelállító szépségű képeit láthattuk tőle a hazai mozikban (A csendes amerikai; Hős). 18 évesen, a norvég kereskedelmi flottával hagyta el hazáját, Ausztráliát. Fél életét vándorlással töltötte, volt orvos Thaiföldön, élt egy izraeli kibucban, mezőgazdasági munkákat végzett Indiában. A „70-es évek végén újjászületett: Thaiföldre ment kínai nyelvet tanulni, ahol mestere megajándékozta a Du Ke Feng („mint a szél”) névvel.

Az operatőrök szaklapjában, az American Cinematographerben egyszer azt nyilatkozta, hogy nem tekinti magát „technicista” képalkotónak.

Egyáltalán nem. Tudom, hogy a zöld gombot kell lenyomni, és ha nem működik, megvan az emberem arra, hogy elmondja, mi a baj. Miért, maga elolvassa a masinák használati utasítását? A legtöbb ember nem.

De operatőrként mégis arra van kárhoztatva, hogy technikai felszerelésekkel dolgozzon.

Az operatőri munka nagy része a fejben történik. Az ideák mondják meg, hogyan készítsd el a filmet – függetlenül attól, nyugaton él az ember, vagy, mint én, keleten. Az operatőrök többsége elég konzervatív elme. Nagy biztonsággal kezelik a technikai kérdéseket, mert olyan rendszerben nőttek fel, ahol ez számított: először asszisztensként befűzték a filmet a tárba, aztán megtanulták a kamera mozgatását, később a képélesség állításánál segédkeztek, és mindezzel elröpült 15 év, mire operatőrökké léphettek elő. Ez legfeljebb a karrierhez elég, mert a vízió, a látásmód kidolgozását nem sajátítják el. Az operatőri munka lényege, hogyan fedezem fel újra a dolgokat a környező világban: hogyan kelek fel hajnali hatkor, megyek ki a helyszínre, és döntöm el, hogy a fény úgy esik-e a színész arcára, ahogy szeretném, ha nem, akkor talán lejjebb kellene húzni azt a lámpát. Ez még nem a vízió területe, de már nem pusztán technikai kérdés. Az érzékelés és megfigyelés tudománya. Persze ide elérkezni szintén 10-15 évbe telik.

Ha képekkel akart foglalkozni, választhatott volna a filmezésnél egyszerűbb szakmát.

A mi családunkban tizenöt év alatt használtunk el egy tekercs filmet. Az, hogy operatőr lettem, véletlen egybeesések következménye. Kínaiul akartam tanulni, és folyton a bárokban lógtam mindenféle zenésszel. Thaiföldön tartózkodtam, amikor a katonai rezsim felengedett, és a társadalomban izgalmas változások kezdődtek. Nemcsak ott, de Koreában és Kínában is. Nem utolsósorban a mozi hatására. Ilyenkor érti meg az ember, miért mentek végbe olyan nagy dolgok a francia filmművészetben a hatvanas években: a társadalom evolúciója hajtja a folyamatot. Ott voltam a fordulópontnál, jó időben, jó helyen. És úgy esett a dolog, hogy a kamera is ott volt a kezem ügyében.

Hogyan kezdi kidolgozni egy Wong Kar-wai film képi világát, ha a rendező nem ad Önnek forgatókönyvet?

Christopher Doyle munkái: