Forrás: NOL

BiL, 2005. április 18. 16:06

Szieszta a Gödör teraszánKép: Indymedia.hu – Benedek Hajnal Egy új rendszerváltás igényét fogalmazták meg a hétvégi Ökofeszt konferencia résztvevői – aztán jót buliztak.

Megkönnyebbültem, hogy már nem kell ezekkel az emberekkel együtt dolgoznom – mondta Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos a hétvégén tartott Ökofeszt egyik pódiumbeszélgetésén a politikusainkra utalva. A politikától, a közügyektől való, mind erősebb össznépi undor volt a témája az első nagy beszélgetésnek, és ez az egész rendezvény alapgondolatát tükrözi.

Az életünk majdnem minden területén új útra kell térnünk, vagy legalábbis reformok szükségesek; a közvélemény-kutatási adatok nem azt fejezik ki, hogy a közügyekkel általában nem szabad foglalkozni, hanem azt, hogy nem ilyen közügyekre van szükség. Amit Elek István, író, szerkesztő úgy fejezett ki az említett beszélgetésben, hogy a rendszerváltás nem sikerült jól. Ez a gondolat, a puszta felvetése annak, hogy lehet más például a demokrácia, a rendőrség, a város, a média vagy az élelmiszeripar – ez láthatóan jó közérzetet inspirált, jó alapot a bulihoz. A főként két zöldszervezet, a Védegylet és a Zöld Fiatalok által szervezett konferencia szerves egységet alkotott egy bulival, koncertekkel és sörözéssel, aminek ugyancsak erős üzeneti értéke van. Miként a becsületes kereskedelemnek, a „fair trade” kávézónak is, ahol olyan kávét adtak, amit nem éhbérért csináltak, környezetpusztító technológiával.

Pártkötődés, mint legnagyobb szégyen

Egy másik beszélgetésben a sikeres civil szervezetek mutatkoztak be, ahol Ladányi János szociológus, a pesti zsidónegyed régi házainak megmentésén dolgozó „Óvás!” képviselője arról beszélt, hogy ma már nem csak a nagypolitikában látjuk a morális züllést, hanem az önkormányzatok szintjén is, ahol előfordul, hogy a kormányzó és az ellenzéki oldal felosztja a területet érdekövezetekre. „És csak akkor van balhé, ha valaki megsérti a status quot”. Ehhez Vay Márton, a Védegylet munkatársa hozzátette, hogy civil mozgalom ma csak akkor tud sikereket elérni, ha a le tudja mosni magáról a párthoz való kötődés bélyegét, mert ez az a vád, ami a legjobban hiteltelenít.

A rendezvényen tartott beszélgetések az élet legkülönbözőbb területeit vizsgálták, nem csak a zöld ügyeket. A vezérfonál mindezek között lehet a morál, az alapkérdés minden területen ugyanis az, hogy ha valóban minden ember boldogulását akarjuk szolgálni, akkor mit kellene tenni. Például a gazdaságban. A kétnapos konferencia összes gondolatát lehetetlen lenne itt idézni, ezért most csak a közgazdászok pengeváltását mutatjuk be nagy vonalakban.

Ha Ön a reformok híve, az más

Kerekasztal-beszélgetés nézői bent a Gödörben Itt megmutatkozott, hogy mennyi minden múlik a párbeszéd létén vagy hiányán, mert a beszélgetés elején még abban sem volt egyetértés, hogy van-e baj és ha igen, mekkora. A kezdeti éles szembenállás elsősorban a mai gazdasági rendszer logikáját elfogadó Csaba László közgazdász és Szalai Erzsébet szociológus között alakult ki: utóbbi szerint a kapitalizmus már az első világháború óta válságban van, ennek eredménye például, hogy ma az ENSZ szerint minden második gyerek éhezik. Soha még ekkora környezeti katasztrófa nem volt. A piacot gazdaság erőközpontok tartják kezükben, nincs tisztességes verseny. A növekedés gyümölcsét egyre kevesebben élvezik, miközben mind több a szegény. Tehát jóra ettől a rendszertől nem számíthatunk.

Csaba László vitatta már a kiindulást is, szerinte sok olyan tényező van, ami igenis növekvő jólétet jelez, a kérdés csak az, milyen adatokból indulunk ki. Például az Emberi Előrehaladási Mutató (Human Development Indicator) a várható élettartam, a levegő tisztasága és a tiszta vízzel való ellátottság tekintetében csupa javulást jelez a világ jobb helyein. De akármilyen is a helyzet, érvelt Csaba, a bajokra csak a gazdasági növekedés a válasz, és ez kizárólag a demokráciára és piacgazdaságra épülő rendszerektől várható. Ahol tehát éhínség van, ott valamelyik tényező hiányzik vagy különbözik a bevált nyugati modelltől.

Ezt a szembenállást Boda Zsolt ökoközgazdász felvetése oldotta fel. Azt mondta, hogy a fennálló nem elvetni, hanem megreformálni kell, sőt, máris vannak folyamatok, amelyek egy új világrend felé mutatnak. A növekvő olajár egyes elemzők szerint azt eredményezheti, hogy a megújuló energiaforrások versenyképessé válhatnak, a kínai áru pedig elveszítheti versenyképességét az emelkedő szállítási költségek miatt, ez pedig átrendezheti a globális gazdaságot. A megoldás Boda szerint például a nagy pénzügyi rendszer átalakítása lehet, olyan alapokra van szükség, amelyek megcsapolják a „patologikus gazdagságot” és a szegénységet csökkentik. Demokratizálni kell a globális gazdaság játékszabályait alakító Kereskedelmi Világszervezetet, amely ma nagyvállalati érdekeket juttatja előnyhöz.

Csaba László ezen a ponton kissé felengedvén azt mondta, hogy ha vitapartnerei nem akarnak egy új utópiát a társadalomra erőszakolni, akkor ő is szívesen csatlakozik azokhoz, akik szerint van mit javítani a rendszeren. Szalai pedig azt mondta, hogy ő nem hisz az utópiákban, sőt, a piacgazdaságot sem vetné el mindenestül, csak azt szeretné, ha a ‘tőkelogika’ mellett az élet értékei is érvényre jutnának a rendszer működésében.

Ezzel a vita eljutott abba a fázisba, hogy a résztvevők érdemben kezdtek vitatkozni magáról a rendszerről és a nemzetközi intézmények működéséről. Ez az, amire szükség van, úgy tűnik. Csak, ahogyan Boda Zsolt a végén fogalmazott, a mai rendszert hatalmi centrumok tartják fenn, tehát ha van is ilyen vita, az egyelőre nem befolyásolja a közügyeink alakulását. És valószínűleg ez az egyik oka, hogy a nagyközönség nem érdeklődik a közügyeink iránt. Mert nem az ő ügyük.

És a média sem foglalkozik vele.